Üdvözlet Mindenkinek, végre van egy kis időm a "hobbimma" isl foglalkozni.
Kellemes meglepetés, hogy milyen aktív lett a topic a korábbiakhoz képest, köszönet érte nektek. Egy másik topicban ígértem korábban, hogy írok pár szót a páholyokról is, de közben annyi fontos dolog történt a nagyvilágban (és ebben a topicban is), hogy nézzétek el, ha most nem ez lesz a téma. Ráér, mert – senkit sem akarok ezzel megbántani – mostanra már távolról sem olyan meghatározóak és fontosak a világtörténelem alakításában, mint egykoron. Ez természetesen semmit sem von le azokból a pozitívumokból, amelyek azoknak köszönhetőek, akiket szabadkőműveseknek hívtak egykoron. Lehet, hogy most néhányan „megint” felvonják a szemöldöküket esetleg nem értvén a hülye azték gondolkodását,de Ők nyugtassák meg magukat azzal, hogy eddig sem értették, így voltaképpen nem változott semmi.
Kezdjük először Amerikával, néhány „kórtörténeti” hírrel – és javaslom, hogy mindenféle ideológia nélkül csak a száraz tényeket nézzük:
A Fehér Házban felfüggesztették a turisztikai programokat, így nem fogad a továbbiakban látogatókat. A fő indok a fűnyíró, de ez mese. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az a néhány plusz szuperképzett biztonsági őr, ügynök és idegenvezető - akik a kíváncsiskodókat eddig végigvezette az épület nyilvánosságra is tartozó helyiségein - bérköltsége oszt vagy szoroz a 85 milliárd dollár mínuszban.
Az amerikai igazságügy miniszter a napokban megerősítette, hogy az USA kész akár belföldön is drón csapást végrehajtani amerikai állampolgár ellen, ha tetszik, ha nem. Nem is tetszett Rand Paul szenátornak, akinek volt némi levélváltása a minisztériummal, aminek a végén a következőket mondta szó szerint: "Több mint megdöbbentő, hogy az amerikai igazságügyi miniszter nem zárta ki annak lehetőségét, hogy amerikai állampolgárok ellen amerikai területen dróncsapást hajtsanak végre. Ez az amerikaiaknak az őket megillető eljáráshoz való alkotmányos jogának a megcsúfolása" - az illető Úr egyébként Kentucky állam képviselője.
Az igazságügy miniszter persze igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, mondván, hogy ez csak „akkor fordulhatna elő, ha az elnök a haza megvédése érdekében rendelne el akciót, olyan esetekben, mint amilyen az al-Kaida 2001-ben New York és Washington ellen elkövetett támadása, vagy Pearl Harbor 1941-es japán bombázása volt.”
Közben John McCain republikánus képviselő bejelentette, hogy nem szavazza meg a CIA új vezetőjének a személyét addig, amíg nem kap kielégítő válaszokat a bengázi-ügyről illetve a szolgálat által alkalmazott vallatási technikákról. Közben a korábban említett Rand Paul egy laza 13 órás beszédet dobott a washingtoni kongresszus felsőházában – próbálván megakadályozni az említett Úr kinevezését, de csak a szavazás halasztását érte el természetesen, a dolog azóta már eldőlt.
Azt már csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy közben az Alitalia egyik pilótája drónt látott repülni a JFK repülőtér felett leszállás közben – a szövetségi polgári repülési hatóság természetesen rögtön vizsgálatot indított.
Ennyit Amerikán belülről, de lássuk, közben mi is történt/történik „kint”:
Megkezdődött az amerikaiak éves rendes 2 hónapos hadgyakorlata Dél-Koreával, mire az ifjú Kim – miközben Obama hívását várja – azért kilátásba helyezett némi atomháborút is, biztos ami biztos. Sőt, nagyszabású direkt hadgyakorlatba is kezdett, ellenlépésként. Civakodó szerelmespár - mi is lenne velük egymás nélkül?
Nézzük ezt a lassan paródiába fulladó Korea Saga-t kicsit messzebbről – és racionálisan. Észak egyetlen ésszerű katonai esélye egy váratlan megelőző atomcsapás lehetne, nagy eséllyel ez okozna akkora sokkot, ami szükséges egy győztes villámháború megvívásához. A dolog szépséghibája, hogy ez kizárólag Dél-Koreát jelentheti, Japánig van egy kis víz, az USA-ig meg jó sok, így villámháború másfelé kizárt (hacsak nem Kína vagy Oroszország ellen, de ez valószínűleg csak a még gyorsabb KO-t jelentené, ráadásul zéró eséllyel bármilyen sikerre). Mivel Kim naponta ígéri a megelőző csapást, így ez nem fog megtörténni, hiszen a meglepetés kizárva. Egyébként sem hiszek továbbra sem a koreai-koreai háborúban, ami egyébként távolról sem lenne olyan sima ügy Szöulnak, mint amit sokan terjesztenek abszolúte tévesen.
A másik két nagy probléma Kína és Oroszország. Korábban már írtam, hogy ÉK az egyetlen olyan közvetlen kapcsolódási pont Ázsia két legnagyobb atomhatalma között, ahol a stratégiai együttműködés kikezdhető. Ez az egyetlen nagyléptékű opció az USA szempontjából: Moszkvát és Pekinget szembefordítani egymással. nem zárójelesként jegyzem meg, hogy a hivatalos adatok szerint Kína pénztartaléka két és félszeresen haladja meg a világ teljes aranytartalékának értékét. Jópofa hír, csak nem igaz. Nem a kínaiak pénztartalékának nagyságrendje, hanem az aranykészletek nagysága. Kína sem véletlenül növeli egyfolytában a katonai büdzséjét, idén hivatalosan is átlépve a 700 milliárd jüant. Az elemzők természetesen, mint mindig, most is megnyugtatnak minket, hogy az USA ennél sokkal többet költ. Persze, ő egyrészről az egész bolygót mind az 5+1 kontinensével akarja katonai felügyelet alatt tartani, másrészről kicsit többe is kerül az amerikai gyárakban a termelés. Kína ezzel szemben „csak” a közvetlen régiójában tör – de ott vitathatatlanul – katonai fölényre mindenkivel szemben. Ugyanakkor a kínai büdzsé (pláne, ha alaphangon eleve minimum a másfélszeresét is vesszük) brutális költekezést jelent. Ami vicces az egészben, hogy jelen helyzetben Kína az, aki simán megengedhetne magának egy USA szintű katonai költségvetést, ellenben az USA per pillanat egy kínait sem nagyon.
Oroszország: Putyin nem kertelt sokat a héten, néhány egyszerű dolgot letisztázott. Az egyik az, hogy az orosz légideszant csapatok immáron külföldön is bevethetőek az orosz érdekek védelmében. Hogy érthető legyen, ez jelenti az orosz expedíciós erők gerincét, nem a tengerészgyalogság. Az orosz légideszant bevetése – főleg a közvetlen orosz érdekszférákban – legalább annyira hatékony tud lenni, mint egy USA hordozócsoport a világ másik oldalán. Aki érti ezt a matekot, az rájöhet arra, hogy Kína és Oroszország térségében nem érvényesül az általánosan elfogadott amerikai katonai fölény. Ezzel párhuzamban Moszkva jelezte, hogy nem óhajt tovább tárgyalni semmiféle nukleáris leszerelésről sem. Aki figyelte a haditechnika fejlődését az elmúlt 10 évben, annak nyilván szemet szúrt, hogy Oroszország igen komolyan fejlesztette stratégiai nukleáris eszközeit, mostanra az orosz haderőben „fiatalabb” nukleáris fegyverrendszerek állnak hadrendben, mint az USA hadseregében.
Tény, az USA fejlődése permanens volt az oroszokéhoz képest, de ez 12 éve megváltozott. Ráadásul az oroszoknál minden alap adott volt ahhoz, hogy relatíve gyorsabban kezdjék meg ledolgozni a hátrányukat. Kína esetében ez a háttérhagyomány eddig hiányzott, de az egyenlőtlen fejlődés ékes példájaként a fejlődés sebességében durván rávert az oroszokra és az USA-ra is. Mivel a meccseket gólokra nem pedig szépségre játsszák, így sovány vigasz, hogy Kína lopott. Oké, de most van J-20 meg J-31 is, Z-19 meg Type-99 és beidou-8, meg lehet, hogy 3000 atomtöltetük is hozzá. Meg egy csomó pénzük.
Amerikának ez a két óriás egyszerre túl nagy falat, ez nem fog menni. Vagy meg tudja osztani a stratégiai együttműködést, vagy leküzdhetetlen ellenfelekkel fog szemben állni rövid időn belül, a saját régiójukban már most is.
Közben Európa egyik válságából zuhan a másikba. Megremegtek a Vatikán falai, a katolikus egyház eddigi történelmének legsúlyosabb válsága előtt áll, miközben az EU tagállamaiban egyre növekszik a lakosság elégedetlensége, az unió esetleges széthullása reális jövőképpé vált.
Muszáj szólnom Chavez „csávóról” is, aki a jelenkor történelmének egyik leginkább karizmatikus politikusa volt. „Uralkodása” alatt Venezuela lakossága 7 millió fővel gyarapodott, megharmadolta a mélyszegénységben élők számát miközben Venezuela történetének eddigi legkomolyabb szociális hálóját építette ki – pusztán csak azzal, hogy kirúgta a nem kívánatos (többnyire amerikai és brit érdekeltségű) cégeket, államosította a kőolaj kitermelést és a megnövekedett nyereség nagy részét közben nem lopták szét. Chavez igazi katonaember volt, egykoron a Katonai Akadémia elvégzése után a légideszantnál szolgált, volt persze egy puccs kísérlete és utána némi „kollégiumi elszállásolása” is, de szabadulása után civilként – tiszta ciki – demokratikusan megválasztott vezető lett. Ez éles kontrasztot mutat számos fejlett és demokratikus vezetővel, gondolom nem szükséges neveket sorolnom, kivéve, ha ragaszkodtok hozzá. Ez indulhatna a Bush-klánnal egészen Berlusconi-ig bezáróan.
Végezetül ajánlom mindenki figyelmébe Aaron Russo filmrendező interjúját, melyben nyíltan beszél sok mindenről, például David Rockefellerrel való kapcsolatáról és azokról a dolgokról, melyekről személyesen tőle halott. Nem azt mondtam, hogy hinni kell neki. De azt sem mondom, hogy ne hallgassátok meg.
A várható élettartalom, nemek aránya, migráció mind fontos. Kicsit olyan, mintha csak úgy írnád le egy autó menet teljesítményét, hogy hány KW-os a motorja. Nem csak a motorerő számít ugye...
Azért kérdeztem csupán a véleményeteket, mert mint említettem nem vagyok szakértő, de érdekesnek tartottam az írást.
