Shirreff szerint Putyin, az új Hitler, nem egész Európát akarja elfoglalni, hanem vissza akarja állítani az egykori Szovjetunió befolyását, így ismét Oroszországhoz csatolná a három balti államot, és kliens-államokká züllesztené az egykori keleti blokk országait. Így nyilatkozott erről: „Nem azt mondom, hogy orosz katonák masíroznak majd Párizsban. Szó nincs erről. De egy új jaltai rendszer, Európa újabb felosztása nagyon is reális lehet.”
Nagyon érzékletesen kiderül belőle, hogy pontosan mit jelent a nukleáris fenyegetettség a mai világban. Én a könyv olvasása közben értettem meg, hogy miért mondta azt tavaly novemberben a német külügyminiszter, hogy „tévedés azt hinni, hogy a mostani helyzet hasonlít a hidegháborúra. Sokkal veszélyesebb most a helyzet”.
A könyv azt magyarázza, hogy a kölcsönös nukleáris fenyegetés sokáig a béke záloga volt: mindkét fél tudta, hogy ha a másik támad, akkor atommal fog válaszolni, amire újabb atomcsapás lesz a válasz, és végül eltűnik az emberi civilizáció, de az a minimum, hogy győztes nem lesz. Csakhogy az egyensúly megbomlott, mert Európában a hagyományos (értsd nem nukleáris) erők rettenetesen meggyengültek a hidegháború óta. Oroszország fölénye annyira nyomasztó, hogy egy hagyományos hadviseléssel indított támadásra csak nehezen és körülményesen tudna reagálni.
Ha pedig Európa mégse akarná hagyni magát, akkor válaszul nem marad semmi más, csak a brit vagy francia atom, amire válaszul jön az orosz atom, és szó szerint percek alatt vége lesz Európának. Ezzel a tudással pedig az oroszok visszaélnek, mert arra játszanak, hogy mindig csak annyit mennek előre, amiért pont még nem kockáztat a Nyugat atomháborút.