Pár egyszerű és rövid gondolat/infó, ennél jobban nem megyünk már bele ebbe a setét erdőbe.
Kissinger minapi davos-i „kiszólása” sokak számára reménysugarat jelentett (hallottam és olvastam ezekről), de a helyzet az, hogy erről szó sincs. Az elmúlt 50 évben olyan még nem történt, hogy egy Kissinger élesen és ország-világ előtt nyíltan szembe menjen az amerikai és általában véve a Nyugat kötelezővé tett politikai narratívájával.
Ez nem reménysugár volt, hanem „segélykiáltás” és a világ többi részének a riasztókürt megfújása.
A régi amerikai geopolitikai iskolát képviselő elit már nem képes belülről leállítani azt a neokon vonalat, amelyik eltökélte, hogy a számukra (vagy szerintük) már csak egy lépésre lévő globális világuralmat megszerezzék.
Ennek előfeltétele a jelenlegi társadalmi berendezkedések összeroncsolása és megszűntetése, akár mesterségesen gerjesztett világjárványokkal, akár mesterségesen gerjesztett gazdasági/pénzügyi/energetikai válságokkal, végső esetben világháborús eszkalációval.
Számukra két lehetőség van: vagy megteszik az utolsó lépést is, bármennyire nagy is a kockázat, vagy elengedik az egészet és hagyják a globális konszolidációt, de ebben az esetben az elmúlt évtizedek minden hódító háborúja, pénzügyi eladósítása és egyéb igen költséges és áldozatos praktikája megy a levesbe.
Ebből eredően csak akkor van esélyük a végső nagy cél elérésére, ha teljes erővel beleállnak az általuk gerjesztett és egyre inkább kibontakozó globális szintű válságba. Hogy sikerül-e végül elérni a céljukat vagy sem, az egy más kérdés, de ha nem állnak bele, akkor biztos, hogy nem tudják elérni és egy lépéssel a végcél előtt már nem fogják feladni.
Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a „nézőtérről” melyik csapatnak drukkol őrjöngve a tömeg, a lényeg, hogy őrjöngjön és drukkoljon, mert ezzel elősegítik a gondosan felépített és mostanra kiforrt háborús pszichózis további elmélyítését. A józan hangok elnémulnak, az épeszű elemzők/szakértők a perifériára szorulnak, az arénában már készül a fő attrakció.
Mindenki személy szerint is felelős azért, amerre a világ tart és amibe végül torkollik majd az egész. Ki az a naiv, aki azt hiszi, hogy az újgenerációs neokon elitet érdekli akár egy milliárd ember halála? Nem érdekli őket, sőt, a világ lakosságának 15%-os csökkentése egyenesen kívánatos fejlemény, ha úgy tetszik, csak az első nagy lépés a szép új világ felé.
A háttérhatalomnak nevezett hálózatnak nem lenne valós ereje és hatalma, ha a képviselőik személyesen kiállnának a napfényre, kiderülne, hogy ők csupán Oz Birodalma voltak. Csak addig tudnak ügyeskedni és manipulálni, amíg az árnyékban maradhatnak.
A háttérhatalom valódi hatalmát így az együttműködő és ezáltal a rendszertől önkéntesen függő maradék 8 milliárd adja. A tömegek „önkéntes sorbaállása” nélkül ez a projekt nem jöhetett volna létre, a háttérhatalom valójában hálás mindannyiunknak és köszönik a kis segítségünket. Nagyon magas szinten ismerik a spiritualitás és a pszichológia törvényszerűségeit és ahogy az egyénre, úgy a közösségekre vetítve is képesek hatéoknyan alkalmazni a tudásukat.
Ez volt a nagy bűvésztrükkjük és a lelátón ücsörgő 8 milliárd néző észre sem vette, hogy ebben a műsorban nézőnek lenni is egy előre leosztott szerep volt – egy majdnem ingyenes statisztaszerep.
Aki vette a lapot, az örüljön, aki nem, az pedig őrjöngjön csak tovább, mint valami féleszű rajongó egy harmadosztályú pankráción.
A világon a tradicionális társadalmi berendezkedések/nemzetállami modellek vívják utolsó élet-halál harcukat a konglomerátumok új haduraival, akik között azért nem lesz kiegyezés, mert egy ilyen kiegyezés végleg alárendelt státuszba rakná a magánkézben lévő új hatalmi centrumokat, miközben a technológiát és a tőkét ők birtokolják és gyártják. A harc nem kerülhető el, ez biztos, hogy végül ki kerekedik felül, azt pedig nem tudom.
Az öveket lehet lassan becsatolni.
Ennél konkrétabb elemzést már ne várjatok tőlem, kábé ez az a pont, ameddig még elmegyek, sok egyéb dolgom már nincs errefelé. Ahogy korábban írtam, Montezuma "reinkarnációjaként" csak azért tértem vissza, hogy jelezzem: érkezik a baj. Mivel azóta nálam sokkal-sokkal fontosabb és prominensebb személyek is nyíltan jeleznek, így már a további szócséplésre részemről nincs igaziból szükség.
Nyugi, nem elköszöntem, csak a szófosást fejezem be és zömmel inkább olvasgatom a hozzászólások egy nagyon szűk keresztmetszetét, ha szörnyűlködni akarok majd, akkor a széles spektrumot is.