Tanulságos ez a vitátok, fiúk. Nagyon látszik rajta az a voluntarista, mennyiségelvű agymosás, amin az egész világ átesett a XX. század második felében. Köszönjük, USA, köszönjük, Szovjetúnió! Más-más úton, de csak eljutottunk oda, hogy nekem kell pironkodnom, hogy rendes gimnáziumba jártam, hogy aztán tanár lehessek, ahogy a nagyapám volt. Igaz, hogy ő is egy kibaszott szuterénben, majd egy padláson nevelte fel a gyerekeit (két mérnök, egy tanár), de hát ugye kit érdekel a pénz, ha ott van a nemzet sosem múló hálája, meg a "kiművelt emberfők" ugyebár.
És én értem, hogy az egyetemi szférát elfoglalta egy teljesen haszontalan, kultúrmarxista vonal, de ez nem jelenti azt, hogy a humán értelmiség ab ovo haszontalan és pokolra való lenne. Mára persze már nyoma sincs a nagyapám konzervatív történelemfelfogásának és tanári elhivatottságának, de a mi családunk kis kerülőkkel a mai napig a nemzet kibaszott napszámosa, és igyekszünk a magunk területén továbbörökíteni valamit.
Főleg azt, hogy a mennyiség nem minden, hogy a tudás és az alkotás minősége az utolsó európai értékek, amikbe még kapaszkodni lehet. Mindegy, hogy zenéről vagy gáztartályról van-e szó.
Persze értem, hogy már nem kellenek költők meg másfajta művészek, mert az "úri huncutság", és már csak szórakoztatás kell; felfogtam, hogy aki nem termel szenet, hidat, krumplit, az semmirekellő. Erre tanított az a fos "elitgimnázium" az átkosban, a foximaxit végzett, teljesen tudatlan parasztlány történelemtanárunk. És erre tanít most a globális "kultúra" is, ahol öt másodperc fingás a youtube-on értékesebb, mint a teljes Mozart-életmű, mert több rajta a kattintás.
Szóval értem én mindezt, de ne kelljen már szégyenkeznem, hogy az ellenkezőjében hiszek.
És én értem, hogy az egyetemi szférát elfoglalta egy teljesen haszontalan, kultúrmarxista vonal, de ez nem jelenti azt, hogy a humán értelmiség ab ovo haszontalan és pokolra való lenne. Mára persze már nyoma sincs a nagyapám konzervatív történelemfelfogásának és tanári elhivatottságának, de a mi családunk kis kerülőkkel a mai napig a nemzet kibaszott napszámosa, és igyekszünk a magunk területén továbbörökíteni valamit.
Főleg azt, hogy a mennyiség nem minden, hogy a tudás és az alkotás minősége az utolsó európai értékek, amikbe még kapaszkodni lehet. Mindegy, hogy zenéről vagy gáztartályról van-e szó.
Persze értem, hogy már nem kellenek költők meg másfajta művészek, mert az "úri huncutság", és már csak szórakoztatás kell; felfogtam, hogy aki nem termel szenet, hidat, krumplit, az semmirekellő. Erre tanított az a fos "elitgimnázium" az átkosban, a foximaxit végzett, teljesen tudatlan parasztlány történelemtanárunk. És erre tanít most a globális "kultúra" is, ahol öt másodperc fingás a youtube-on értékesebb, mint a teljes Mozart-életmű, mert több rajta a kattintás.
Szóval értem én mindezt, de ne kelljen már szégyenkeznem, hogy az ellenkezőjében hiszek.
