18 millió orosz került ezért egyik napról a másikra Oroszország határain kívülre!
És közülük több, mint 10 millió rekedt Ukrajnában.
Na ezért nevezte Putyin (egyébként a szovjetbarátsággal egyáltalán nem gyanúsítható Szolzsenyicin nyomán) a Szovjetunió összeomlását tragédiának.
Orosz részről nem értették sosem az ukrán nacionalizmus vonzerejét, a fő szovjetellenes ellenzéki értelmiségiek, Szolzsenyicin, Szaharov sem, ők azt hitték, hogy a SZU "magállamai" valamilyen formában együtt maradnak, valamiféle konföderációban.
Most is úgy tűnik ténylegesen hitték orosz részről, hogy sokan fogják felszabadítóként fogadni őket ott, ahol orosz nyelvű többségében a lakosság. Mondjuk valóban nehéz megérteni, olyan, mint a magyarul beszélő szlovák vagy román nacionalista számunkra. De mint tudjuk, ilyenek is vannak. A tótok nem kis része felmenőit tekintve legalább félig magyar, de magyarul ha tud is, nem hajlandó megszólalni. Erdélyben is vannak hasonló elrománosodott magyarok, Szerbiában elszerbesedettek. Orosz-ukrán viszonylatban meg még nagy nyelvi különbség sincs.
Az a helyzet, hogy az oroszok többsége nemzeti érzés nélküli muzsik, "vatnik", valódi értelemben vett nemzettudat helyett legfeljebb szovjet nosztalgia van benne. Egy birodalmi alattvalói tudatról beszélhetünk inkább csak, mint nacionalizmusról, ezek az emberek nacionalizmus előtti (vagy utáni?) felfogást képviselnek. Ezért fogadták el milliók a sorsukat (ahogy korábban is mindig elfogadták, ami a fejük felett el lett döntve), komoly ellenkezés nélkül akkor is, amikor Oroszország határain kívülre kerültek, nem fogták fel, mi a nacionalizmus, ami a függetlenné vált népeknél igencsak felerősödött. A mindenkori orosz kormányzat sem tett érdemben a jogaikért semmit, azt gondolta, hogy ha kerüli az ilyen konfliktusokat a "közelkülfölddel", akkor azok maradnak az "orosz érdekszférában", amelynek kialakították az intézményrendszerét (FÁK, majd CSTO stb.) Ez nem jött be a nyugati "közelkülföldi" országok mindegyikénél. A grúzokkal pl. 30 éve többnyire fasírtban vannak, persze azért is, mert Abházia és Dél-Oszétia kezdettől fogva szakadár terület volt orosz támogatással. Moldova esetében Transznisztria, bár Moldova mostanáig az orosz és a nyugati orientáció között ingadozott, a románokkal való egyesülést inkább csak a románok akarták, a moldovaiak csak elfogadták a román útlevelet és egyéb kedvezményeket.
Az orosz-ukrán háború ezért nagyon hamar realitássá vált.
Amerikai elemzők már 1993-ban felvetették, hogy Ukrajnának saját atomfegyverekre lenne szüksége - Oroszország ellen...
Lehet, de a Nyugat nem akarta, hogy Ukrajna vagy más ex-szovjet állam atomhatalom legyen (Oroszországon kívül), nem volt céljuk az atomhatalom Ukrajna, amely bármit kész volt eladni akkoriban bárkinek (olyasmit, illetve olyanoknak, amit, illetve akiknek még az oroszok sem), ők lettek a világ első számú fegyvernepperei.
Az orosz vezetés pedig nyíltan megszellőztette, hogy ha Ukrajna meg akarja tartani az atomfegyvereket, akkor a megelőző csapás sem kizárt ezek ellen.
Ha a Szovjetunió nem az akkor éppen aktuális belső határai mentén, hanem újragondolt, népszavazások és tárgyalások útján megerősített etnikai határok mentén bomlott volna föl (ami Ukrajna esetében kb. ott húzódott volna, ahol most a frontvonalak), a kisebbségi jogok kölcsönös biztosítása mellett - az sok nyomorúságtól kímélte volna meg az ukránokat éppúgy, mint az oroszokat - és nem mellesleg Európát.
Lásd fenn, Ukrajnában az orosz nyelvű lakosság is asszem a Krím kivételével megszavazta nagy többséggel a független Ukrajnát (miközben kb. 1 évvel korábban még ugyanez az ukrajnai lakosság többségében megszavazta a SZU fennmaradását is egy új unió formájában). Fogalmuk sem volt, hogy ez mit fog jelenteni, pl. hogy kötelezővé tehetik az ukrán nyelvet - de ehhez is úgy álltak hozzá, hogy hát az úgyis annyira hasonlít az oroszra, hogy majd megtanulják.
Bár sehol sem a nép dönt valójában semmiről, hanem elszánt kis csoportok, de arrafelé pláne így van, a bolsevikok hányan is voltak?
Aztán amikor eljött az alkalom, szétverte magát a barom Oroszország, mint rendszeres időközönként, akkor megragadták a hatalmat a "földkerekség egyhatoda" felett... a megszédített muzsikok beálltak vöröskatonának, miután megígérték nekik a földosztást, hogy a nemesek, papok és burzsujok minden vagyonát szétosztják közöttük. Aztán később megkapták a kolhozt és az éhínséget, vagy mehettek ipari munkásnak, a vörös fáraó piramisépítő rabszolgájának, tömegszállásra. Vagy a gulágra.
Ukrajnában volt egy csapat pénzleső korrupt apparátcsik, majd ezekből lett oligarcha, akik maffiaállamot működtettek, de volt egy elszánt és vízióval rendelkező kis csoport is, a galíciai és az emigrációból visszatért "banderisták". Ők tudták mit akarnak (turbóukrán nemzetállamot az egész többnyire kitalált vagy összeválogatott (h)őstörténetével, szélsőségesebbeknél ebbe simán beleértve az SS-Galizien tagjait is vagy akár a volinyi mészárosokat is), azt is világosan megmondták, ki az ellenség, akit gyűlölni kell (az oroszok, a "moszkalok", a "szovokok"). Korai politikai képviseletük volt például a RUH, amelynek vezetője, Csornovil többször elnökjelölt is volt, majd később gyanús autóbalesetben elhalálozott.