Lehet, hogy célszerűbb lenne egy főleg Koreáról szóló hozzászólást a nevesített topic-ba betenni, de minden szentnek maga felé hajlik a keze. Legalábbis egy kicsit. De hogy ne érje szó a ház elejét, azért a világot sem felejtem el, bár Észak-Korea igencsak sokat tesz mostanában ezért. Meg persze még néhányan rajta kívül is.
Ami figyelemre méltó jelenség az a kínai hadsereg készültségbe helyezése valamint egy rövid szóváltás Peking és Phenjan között. A sajtó megszellőztette, hogy Phenjan szívesen látna vendégül mostanában egy kínai tábornokot, mint küldöttet. Erre Peking visszaüzent, hogy ennek semmi akadálya, miután először Pekingben teszi tiszteletét valami északi hadúr.
ÉK enyhe szereptévesztésbe került a hagyományos világpolitikai felfogás szerint. Az ifjú pont elég jó balek ahhoz, hogy a mögötte állók vele vitessenek el egy balhét, aminek a célja a dinasztia leváltása. Itt maximum csak két dolog kérdéses: a belső elit saját magánakciójáról van szó vagy pedig egy külföldi „rendező” megrendelésére alakítják egyre profibb módon az elmebeteget. Kínát csicskáztatni…, ezt azért megnézném, hogy ki lenne képes.
Ha ez a belső elit által szándékos „sűrű erdőbe vitel” esete, akkor számolniuk kellene egy laza polgárháborús helyzettel. Az elit egy részének ez nagyon nem hiányzik, egy másik részének annál inkább. Például akik nyernének egy kínai bevonulással a Kim dinasztia és az USA ellenében. Ha ez bekövetkezne, akkor a kínai haderő közvetlenül határosság válna az USA haderővel a koreai-félszigeten.
De kinek jó az, ha a kínai és amerikai erők jó közel kerülnek egymáshoz - egymással szemben?
Mielőtt továbblépünk a nagy táblára, azért nézzük meg a másik lehetőséget: külföldi rendező van, aki tojik a belső elit óhajára, a nemzetközi elit óhaja ennél fontosabb. Itt is lehet két verzió: Kelet avagy Nyugat a valódi műsor rendezője. Többször jeleztem már, hogy ÉK viselkedése kizárólag egyetlen hatalom malmára hajtja a vizet, ezt pedig USA-nak nevezzük.
Ha a megrendelő orosz és/vagy kínai lenne, akkor miféle stratégia lenne az, hogy a közös riválist erősítjük. Eléggé szuicid egy ötlet, így ezt ebből a szempontból kizárnám. Az USA ellenben konkrét anyagi és politikai haszonélvezője Kim durvuló királyságának. ÉK sokat segít abban az USA-nak, hogy DK és Japán ne egymással legyenek elfoglalva az amerikai ernyő alatt miközben egyre több fegyvert adnak el nekik is.
Ugyanakkor egy ponton túl valóban kitörhet egy háború, aminek Kína és Oroszország szintén a részese lehet. Azért itt most nem kispályásokról van szó – akárcsak Szíria/Irán esetében. Emlékeim szerint Észak már egyszer pofán verte Délt, az USA Északot, Kína meg az USA-t. Pont ebben a sorrendben. Ja persze, majd elfelejtettem, hogy az USA-t ENSZ-nek, Kínát pedig önkénteseknek hívták akkoriban. De ez így volt szalonképes – ami szimpla képmutatást jelent a politikában. A lényeg annyi, hogy azóta Amerika sokkal erősebb lett. Meg mellesleg Kína is.
Apró jelentőségű az ügy, de egy cikk megemlékezik arról, hogy ÉK a Japán tenger térségébe telepíti át rakétafegyverzetét és állítólag rövidesen mobil ballisztikus rakétát fognak indítani. DK szerint ez csak egyetlen rokettya, az is valami jubileumi kb. 3 ezer km hatótávolsággal. Ha engem kérdeztek ÉK Japánra fog legelőször csapást mérni, ha valóban lép. Ebben az esetben DK és Kína együttérzése nem lesz őszinte Tokióval, biztosan értitek, hogy mire gondolok.Ez az egyetlen húzás felborítaná a térséget – és akár a nagy sakktáblát is. Márpedig ez azt jelenti, hogy akár egy „szarkupacon” is múlhat a jövőd. Az öreg mezőgazdászok/földművesek tuti igazat adnának ebben a kérdésben.
Komoly kérdések vetődnek fel Oroszországgal kapcsolatban is. Moszkva jelezte, hogy ÉK ellehetetleníti a tárgyalásokat. Ugyanakkor Oroszország a délnyugati szektorában komoly haderőket vont össze az elmúlt időszakban, ami arra enged következtetni, hogy egy távol-keleti incidensben nem oda helyezi a saját főerőit. Minek beszállni Kína és az USA hadereje mellé harmadiknak egy ilyen kis térségben. Egyéb csak egymást.
Ugyanakkor valamire mégiscsak számolnak, amiről mi még nem tudunk de valószínűleg az említett másik térségben (Kaukázus, Kaszpi-térség, Fekete-tenger) lenne majd dolguk.
A végére két reális opció maradt:
1. classic politikai szemlélet
Kim és vezérkara megőrült. Mindenképpen pofán akarják magukat veretni csak még azt nem döntötték el, hogy ki verje őket agyon: Kína vagy inkább az USA? Szerintem ez a műfaj nagyjából 20 éve nonstop megdől, legalábbis a tények ezt mutatják. De akit ez megnyugtat, maradjon ennél a verziónál és ne is olvasson tovább (Én szóltam!).
2. „contheo” szemlélet (szerintem csak logikus és ésszerű, de van, aki zsigerből irtózik ilyen dolgoktól, így az ő kedvükért hagyom a megnevezést)
Valaki háborút szít a háttérből, aki katonai beavatkozást/háborút akar kiprovokálni. Ennek a következménye attól függ, hogy ki hajtja végre a konkrét katonai akciót.
A-verzió:
Az USA (és természetesen a szövetségesei) avatkozik be, mert Kim vagy lő egy komolyat vagy csak megelőző csapást kap, mielőtt kiderülne, hogy tényleg akart-e lőni. Egy egyoldalú Északi támadás a világ előtt legalizálja az USA választ, de egy megelőző csapás kínai-USA és orosz-USA konfrontációt vetít előre - akár fegyvereset is. Az USA-nak ebben az esetben az a jó, ha ÉK egymaga támad fittyet hányva Moszkvára és Pekingre. Kína és Oroszország szempontjából viszont az a jobbik eset, ha megelőző csapás történik – így Peking és Moszkva az igazak oldalára kerülhet, akik végig a békét és a tárgyalásokat erőltették, de sajnos Amerika türelmetlen volt.
B-verzió:
Kína avatkozik be, mert ÉK vagy támad, vagy éppen támadni készül, legalábbis Peking szerint. Kína számára ez a kisebbik rossz, ugyanis inkább kínai hadosztályok álljanak a déli határnál, semmint déliek és amerikaiak a kínai határon.
Ebben az esetben Oroszország az, aki közvetlen stratégiai hátrányba kerül Kínával szemben a térségben, ami konfliktus forrás a két óriás között. Ez bizony jó Amerikának, mert szembeállítja a két legnagyobb ellenfelét, megspórol egy költséges katonai akciót és abszolúte tiszta kezű marad. Bónuszként a megnövekedett kínai befolyásra és haderőre válaszul DK és Japán továbbra is az USA mellett marad abból a szent célból, hogy az elnyomó északi rezsim után most a megszálló kínai rezsim alól szabadítsák - majd egyszer csak - fel Willye-t, akarom mondani a koreaiakat. És miközben dúl az esetleges orosz-kínai vita Kimről, az USA folytatni tudja a katonai erőinek áttelepítését az ázsiai gyűrűbe.
C-verzió:
ÉK egy Japán elleni csapással vagy inkább (Főleg!!!) egy egyoldalú japán beavatkozás kiprovokálásával felboríthat mindent a régióban – és az egész világon. Kim a Délen állomásozó amerikai erőket jelölte ki első számú célpontnak hivatalosan – persze a sajtóban. Ugyan már.
Japán beugratása az a taktika, ami Kína és Oroszország számára kedvező lehet – egy Japán támadás DK-t minimum a semleges oldalra állítaná, az első nagyobb számú északi halott után pedig az ellenséges oldalra. (Egy háborúban márpedig szoktak halottak lenni.) Kína lépése sem maradna el, ez pedig gyorsan kezes báránnyá tenné Tokiót Moszkvával kapcsolatban – lenne itt gyorsan békeszerződés és no Kuril-kérdés, miközben az USA teret veszítene Ázsiában és a régióban. Főnyeremény lenne ez Moszkvának, aki az egyetlen, aki képes lenne az USA-t is távol tartani egy esetleges japán-kínai csörte esetén a ringtől.
Zárszóként:
Mindhárom verzió mögé fel lehet építeni, hogy melyik elit mire játszik. Mert az senki sem gondolja komolyan, hogy akár a demokratikusan, akár a párt/papság/akárki által kinevezett bábok irányítják a világot. Pláne a demokratikusan megválasztottakra igaz ez – na persze, majd a pórnép által választott egyszerű „Mátyás királyainak” a kezébe adják a valódi gyeplőt. Ritka hülye egy elit lenne, ez tény.
(Elit: nagy vagyonnal, politikai befolyással és kapcsolatokkal rendelkező, többnyire a háttérből manipuláló oligarhák, lobbik, társaságok. Aki szerint ez nem így van, az álomvilágban vagy sajtbúra alatt él.)
