[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
- Status
Ugye a zöldek azok akik szankcióznak, Obama szerint ők a "világ" akik elszigetelik Oroszországot.
Úgyhogy nem része a világnak: Törökország, Izrael, Brazília, Kína, India, Dél-Korea...
Igazából most a lista utolsó tagja az érdekes, hiszem már 2 éve a világ legnagyobb hi-tech cégét úgy hívják, hogy Samsung...
Mellesleg tavaly 60%-kal több iPhone-t adtak el Oroszországban, mint 2013-ban, úgyhogy ennyit a zöldekről...
Ami sokkal izgalmasabb projekt lehet, az egy 1435-ös normál nyomtávú vasútvonal Kína és Európa / Kína és a Közép-Kelet és Európa és a Közép-Kelet között, aminek két lehetséges nyomvonala van, az egyik elkerüli az orosz érdekszférát, viszont feltárja a Közép-Keletet, a másik meg egyenesen átvág Újoroszországon, Kazahsztánon és majdnem nyílegyenesen köti össze Odesszát-Ürümcsivel (fekete=létező, sárga=létező de bővítésre szoruló, piros=nem létező/tervezett és bordó=építés alatt):
A magyar közlekedésdiplomácia akár házalhatna is ezzel a projekttel Kínától Dubajig, mivel lenne rá vevő és jelentős szakaszai, például Arábiában már épülnek. Igaz, a Bagdad-Moszul vasútvonalat fel kellene szabadítani az ISIS uralma alól, de majd küldünk csapatokat.
A magyar közlekedésdiplomácia akár házalhatna is ezzel a projekttel Kínától Dubajig, mivel lenne rá vevő és jelentős szakaszai, például Arábiában már épülnek. Igaz, a Bagdad-Moszul vasútvonalat fel kellene szabadítani az ISIS uralma alól, de majd küldünk csapatokat.
Akkor mondd meg kis Gulyásnak, hogy ez szellemi teljesítmény elég gyenge
)) Csúcshülyeségeket hadovált összevissza. Ez kb egy romkocsma félrészeg közönsége előtt arathat sikereket )Arról az ezerötszáz tüntetőről beszélsz, akit Budapesten nagy nehezen össze lehetett terelni?
Ha a hétvégén leárazás van a Lidl-ben, akkor is tízszer ennyien megindulnak egy fél kerületben.
A lényeg szerintem ez:
http://vs.hu/kozelet/osszes/washington-a-magyar-orosz-megallapodasok-nem-sertik-a-szankciokat-0218
Legalábbis Jen Psaki szerint.
Ukrajna katonai veresége nem visszafordítható:
http://kitekinto.hu/europa/2015/02/18/eldlt_az_ukran_haboru_eddigi_legfontosabb_csataja/#.VOT4-i6rGst
És a legfontosabb hír: a Föld nem forog!
http://hvg.hu/vilag/20150218_Szaudi_vallasi_vezeto_a_Fold_nem_is_forog#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg
Nos, ezen csapat miatt eresztették félárbocra a brit lobogót és ők az amerikánusok legeslegjobb közel(-kelet)i barátai.
Madarat tolláról, bin Ladent tornyáról.
D
danielblack
Guest
Ennek a nagytudásúnak a tekintetében benne van minden tudomány, szakismeret és bölcsesség. No meg a vérfertőzésből és Allah épp nem figyelésekor magába tolt drogokból eredő agyi elfajzás.
Ennek a nagytudásúnak a tekintetében benne van minden tudomány, szakismeret és bölcsesség. No meg a vérfertőzésből és Allah épp nem figyelésekor magába tolt drogokból eredő agyi elfajzás. </blockquote>
Úgy látszik ő is ismer trükköket, a török kamionsofőrök is a kocsi alatt isznak, mert "ott Allah nem látja".
MH: Újrajátszott történelem
Az Egyesült Államok saját történelmét is tanulmányozhatná, mielőtt Oroszország hatalmi játszmáit kritizálja.
A történetet jól ismerjük. Egy nagyhatalom vezetője - miután évekig próbálta kordában tartani kritizálóinak törekvéseit - megelégelte feltörekvő szomszédjának "kilengéseit", s mikor úgy tűnt, hogy a játszma végén ő húzza a rövidebbet, véget vetett a passzív szemlélődésnek, az oligarcha-befolyásra és domináns attitűdre épített politikai válaszoknak, s lépett.
De ekkor az alárendelt szomszédságban forradalom tört ki, s elüldözték a két ország közötti kapcsolatokat ápoló korruptnak kikiáltott vezetőt. A helyébe lépő kormányzat összefogott a nagyhatalom leghatalmasabb riválisával, egyrészt azért, mert ideológiailag egyértelműnek tűnt ez a lépés, és persze mindig jólesik alátenni a legfőbb vetélytársnak.
Ekkor a konzervatív nagyhatalom vezetője fegyveres csoportokat küldött az eltávolodó szomszédjához, hogy megakadályozza az új kormányzat felzárkózását, s az új hatalom megszilárdulását.
A történet valóban ismerősen hangzik, csakhogy a főszereplője nem Oroszország, a bajba jutott állam pedig nem Ukrajna. Ez a történet a Ronald Reagan alatt vezetett amerikai katonai hadjáratról szól, melynek Nicaragua volt az elszenvedője.
A nyolcvanas évek elején a legtöbb amerikai - attól tartva, hogy a szovjet hatalom növekedésének senki sem tud majd gátat szabni - gyorsan az elnöki székbe szavazta Ronald Reagant, s egy költséges, nagyszabású katonai hadjáratot indítottak
Reagan különösen érzékeny volt a szovjet hatalom nyugati féltekén tapasztalt túlkapásaira, így mikor Nicaragua a szandinista forradalom után eltávolította vezetői pozíciójából az Amerika-barát diktátort, Anastasio Somoza Debaylát, s egyre szorosabbra próbálta fűzni a nicaraguai-kubai kapcsolatokat, Reagan kormánya fegyvereket küldött az anti-szandinista kontráknak. Az amerikai fegyveres beavatkozás harmincötezer nicaraguai életébe került, ami a lakosság két százalékát jelentette. Ha ezt a számítást ma elvégeznénk az Egyesült Államok lakosságán, akkor hatmillió amerikai életről beszélnénk.
Ez a harminc évvel ezelőtti eset nemcsak hogy teljesen hiteltelenné teszi az amerikai aggódást Oroszország "külföldi agressziója" miatt, hanem egy triviális tényt is megerősít: ha egy nagyhatalom határainál bármilyen mozgolódás kezdődik, azt minél előbb orvosolni fogják, mégpedig a legkevésbé sem kesztyűs kézzel. A Nyugat gondolkodásmódja itt vall kudarcot: amíg ezt a mentalitást nem tudják, vagy nem akarják megérteni, addig az ukrán válság kirobbanása és megoldása rejtély marad számukra.
Moszkvának most komolyabb problémákkal kell szembenéznie, mint az Egyesült Államoknak a nyolcvanas években: Nicaragua egy kisállam volt, lakossága a mai New York-ival megegyező, katonailag pedig abszolút jelentéktelen. Ennek ellenére kíméletlenül leigázták a nyomorgó, gyenge országot csupán stratégiai fenyegetés gyanánt. Reagan nyíltan kijelentette, hogy a szandinisták likvidálása nélkül egy nyílt terrorfenyegetést engedtek volna szabadjára, ami két nap alatt Texas államnál köthetett volna ki.
A mai amerikai geopolitikai törekvések a NATO-bővítés végrehajtását sürgetik, és azt állítják, hogy Kijev fegyveres támogatása nem jelent fenyegetést Moszkva számára. Ilyen értelemben szerintük Putyin vagy eltévedt, vagy szimplán képmutató, mikor külföldi veszélyre figyelmezteti országát. S itt vall újra kudarcot a nyugati mentalitás: az teljesen érdektelen, hogy a transzatlanti beavatkozás mekkora fenyegetettséget jelentene Oroszországra nézve. Ha Putyin úgy látja, hogy ellene irányulnak a külföldi törekvések, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ezt a veszélyt megszüntesse.
A nyolcvanas években az Egyesült Államok elnöke - aki a világ leghatalmasabb gazdaságát és katonai erejét irányította - a "szedett-vedett" szandinista felemelkedéstől való félelmében egy illegális katonai inváziót indított Nicaragua ellen. Putyinéknak ezzel szemben egy negyvenöt milliós NATO-haderővel kell számolniuk a nyugati határukon.
A Moszkva-ellenes hatalmak pedig mondhatják, hogy Nicaraguában kommunistákat likvidáltak, akik Fidel Castro és a Szovjet-"gonosz"-unió játékszerei voltak, s ennek ellenében Ukrajnában szabadságszerető reformerekről, piacorientált demokratákról beszélünk (Jacenyuk, Porosenko), akik alig várják, hogy lezárják a korrupcióval átitatott hatalmi rendszerek sorát. Ezek a fekete-fehér erkölcsi játékok Nicaraguában sem váltak be, s a jelenkori ukrán válság idején sem bizonyultak hatékonynak. Az erkölcsi dilemmázás helyett politikai hozzáértésre lenne szükség, s ezzel az Egyesült Államok egy újabb iraki és líbiai nemzetközi kudarchoz hasonló incidenst is megelőzhetne. Az orosz-ukrán határról azonnali visszavonulást kiáltóknak inkább a "csapatjátékra" kellene koncentrálniuk, mert ebben a válsághelyzetben nem nyertest, hanem megoldást kell találni.
Az Egyesült Államok saját történelmét is tanulmányozhatná, mielőtt Oroszország hatalmi játszmáit kritizálja.
A történetet jól ismerjük. Egy nagyhatalom vezetője - miután évekig próbálta kordában tartani kritizálóinak törekvéseit - megelégelte feltörekvő szomszédjának "kilengéseit", s mikor úgy tűnt, hogy a játszma végén ő húzza a rövidebbet, véget vetett a passzív szemlélődésnek, az oligarcha-befolyásra és domináns attitűdre épített politikai válaszoknak, s lépett.
De ekkor az alárendelt szomszédságban forradalom tört ki, s elüldözték a két ország közötti kapcsolatokat ápoló korruptnak kikiáltott vezetőt. A helyébe lépő kormányzat összefogott a nagyhatalom leghatalmasabb riválisával, egyrészt azért, mert ideológiailag egyértelműnek tűnt ez a lépés, és persze mindig jólesik alátenni a legfőbb vetélytársnak.
Ekkor a konzervatív nagyhatalom vezetője fegyveres csoportokat küldött az eltávolodó szomszédjához, hogy megakadályozza az új kormányzat felzárkózását, s az új hatalom megszilárdulását.
A történet valóban ismerősen hangzik, csakhogy a főszereplője nem Oroszország, a bajba jutott állam pedig nem Ukrajna. Ez a történet a Ronald Reagan alatt vezetett amerikai katonai hadjáratról szól, melynek Nicaragua volt az elszenvedője.
A nyolcvanas évek elején a legtöbb amerikai - attól tartva, hogy a szovjet hatalom növekedésének senki sem tud majd gátat szabni - gyorsan az elnöki székbe szavazta Ronald Reagant, s egy költséges, nagyszabású katonai hadjáratot indítottak
Reagan különösen érzékeny volt a szovjet hatalom nyugati féltekén tapasztalt túlkapásaira, így mikor Nicaragua a szandinista forradalom után eltávolította vezetői pozíciójából az Amerika-barát diktátort, Anastasio Somoza Debaylát, s egyre szorosabbra próbálta fűzni a nicaraguai-kubai kapcsolatokat, Reagan kormánya fegyvereket küldött az anti-szandinista kontráknak. Az amerikai fegyveres beavatkozás harmincötezer nicaraguai életébe került, ami a lakosság két százalékát jelentette. Ha ezt a számítást ma elvégeznénk az Egyesült Államok lakosságán, akkor hatmillió amerikai életről beszélnénk.
Ez a harminc évvel ezelőtti eset nemcsak hogy teljesen hiteltelenné teszi az amerikai aggódást Oroszország "külföldi agressziója" miatt, hanem egy triviális tényt is megerősít: ha egy nagyhatalom határainál bármilyen mozgolódás kezdődik, azt minél előbb orvosolni fogják, mégpedig a legkevésbé sem kesztyűs kézzel. A Nyugat gondolkodásmódja itt vall kudarcot: amíg ezt a mentalitást nem tudják, vagy nem akarják megérteni, addig az ukrán válság kirobbanása és megoldása rejtély marad számukra.
Moszkvának most komolyabb problémákkal kell szembenéznie, mint az Egyesült Államoknak a nyolcvanas években: Nicaragua egy kisállam volt, lakossága a mai New York-ival megegyező, katonailag pedig abszolút jelentéktelen. Ennek ellenére kíméletlenül leigázták a nyomorgó, gyenge országot csupán stratégiai fenyegetés gyanánt. Reagan nyíltan kijelentette, hogy a szandinisták likvidálása nélkül egy nyílt terrorfenyegetést engedtek volna szabadjára, ami két nap alatt Texas államnál köthetett volna ki.
A mai amerikai geopolitikai törekvések a NATO-bővítés végrehajtását sürgetik, és azt állítják, hogy Kijev fegyveres támogatása nem jelent fenyegetést Moszkva számára. Ilyen értelemben szerintük Putyin vagy eltévedt, vagy szimplán képmutató, mikor külföldi veszélyre figyelmezteti országát. S itt vall újra kudarcot a nyugati mentalitás: az teljesen érdektelen, hogy a transzatlanti beavatkozás mekkora fenyegetettséget jelentene Oroszországra nézve. Ha Putyin úgy látja, hogy ellene irányulnak a külföldi törekvések, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ezt a veszélyt megszüntesse.
A nyolcvanas években az Egyesült Államok elnöke - aki a világ leghatalmasabb gazdaságát és katonai erejét irányította - a "szedett-vedett" szandinista felemelkedéstől való félelmében egy illegális katonai inváziót indított Nicaragua ellen. Putyinéknak ezzel szemben egy negyvenöt milliós NATO-haderővel kell számolniuk a nyugati határukon.
A Moszkva-ellenes hatalmak pedig mondhatják, hogy Nicaraguában kommunistákat likvidáltak, akik Fidel Castro és a Szovjet-"gonosz"-unió játékszerei voltak, s ennek ellenében Ukrajnában szabadságszerető reformerekről, piacorientált demokratákról beszélünk (Jacenyuk, Porosenko), akik alig várják, hogy lezárják a korrupcióval átitatott hatalmi rendszerek sorát. Ezek a fekete-fehér erkölcsi játékok Nicaraguában sem váltak be, s a jelenkori ukrán válság idején sem bizonyultak hatékonynak. Az erkölcsi dilemmázás helyett politikai hozzáértésre lenne szükség, s ezzel az Egyesült Államok egy újabb iraki és líbiai nemzetközi kudarchoz hasonló incidenst is megelőzhetne. Az orosz-ukrán határról azonnali visszavonulást kiáltóknak inkább a "csapatjátékra" kellene koncentrálniuk, mert ebben a válsághelyzetben nem nyertest, hanem megoldást kell találni.
Iráni atom: Washington félretájékoztatással vádolja Izraelt
Félrevezető értesülések terjesztésével vádolta meg szerdán Izraelt az iráni nukleáris programmal ügyében képviselt amerikai állásponttal kapcsolatban.
http://www.atv.hu/kulfold/20150219-irani-atom-washington-felretajekoztatassal-vadolja-izraelt
Félrevezető értesülések terjesztésével vádolta meg szerdán Izraelt az iráni nukleáris programmal ügyében képviselt amerikai állásponttal kapcsolatban.
http://www.atv.hu/kulfold/20150219-irani-atom-washington-felretajekoztatassal-vadolja-izraelt
"A sunyi hazudozás egyik eklatáns példáját láthattuk most. Olyan szövegeket lehet ma már olvasni, hogy az 1956-os forradalmat leverő emlékhely mellett koszorúzott Putyin. Valóban, sőt egy villamosmegálló és egy benzinkút mellett is. A kellemetlen igazság az, hogy nem azt koszorúzta meg. És bármennyire is visszataszító egy tetszőleges magyar szemszögéből, amikor a mindenkori orosz elnök szovjet emlékműveket koszorúz, mégsem ugyanaz, mintha egy 1956-os forradalmat leverő „szovjet hősök” emlékművét koszorúzná meg. Az undornak is vannak fokozatai."
http://mozgasterblog.hu/blog/liberalis_hiszti_4
Panzerfaust:
Ez mind szep es jo, csakhogy a mindenkori a diplomaciat igy lehet a legpontosabban leirni: Amit szabad Jupiternek nem szabad a kisokornek.
Rengeteg pelda van a tortenelemben, hogy ugyanazert az elkovetett bunert az egyik orszagot megbuntetik, a masikat istenitik. Pl. amikor a Monarchia egy terroristakat tamogato allamot akart megbuntetni, kitort a vilaghaboru, amikor az USA teszi ugyanezt, akkor melleall a fel vilag.
A multban konnyebb volt eldonteni, hogy ki az agresszor es ki az agresszio elszenvedoje, ma viszont az inernetnek es a tv-nek "hala" az agresszor olyan hatekony propagandat tud folytatni, hogy az emberek elhiszik, hogy jogosan tamad. Ugye lathattuk, hogy mi tortent Irakban. Nehany honap alatt egy akkora lejarato propagandat inditottak Szaddam ellen, hogy mindenki vereskezu diktatornak nezte, es jogosnak hittek az USA beavatkozasat. Olyan dolgok miatt iteltek el, amiket 10-15 evvel azelott kovetett el. Milyen furcsa, hogy amig az USA nem akarta megbuntetni, addig a kutya nem foglalkozott a kurdokkal, akiket elgazositott. Jelenleg az USA befolyasa alatt van a vilag altal olvasott vagy nezett media legnagyobb resze ezert az USA barmit barmikor megtehet es ha egy orszag nem az o erdekei szerint cselekszik, akkor azt a mediaban rogton tamadni kezdik. Ugy gondolom, hogy a vilagon jelenleg a media a legerosebb fegyver es csak utana jonnek az igazi fegyverek es a penz.
Ez mind szep es jo, csakhogy a mindenkori a diplomaciat igy lehet a legpontosabban leirni: Amit szabad Jupiternek nem szabad a kisokornek.
Rengeteg pelda van a tortenelemben, hogy ugyanazert az elkovetett bunert az egyik orszagot megbuntetik, a masikat istenitik. Pl. amikor a Monarchia egy terroristakat tamogato allamot akart megbuntetni, kitort a vilaghaboru, amikor az USA teszi ugyanezt, akkor melleall a fel vilag.
A multban konnyebb volt eldonteni, hogy ki az agresszor es ki az agresszio elszenvedoje, ma viszont az inernetnek es a tv-nek "hala" az agresszor olyan hatekony propagandat tud folytatni, hogy az emberek elhiszik, hogy jogosan tamad. Ugye lathattuk, hogy mi tortent Irakban. Nehany honap alatt egy akkora lejarato propagandat inditottak Szaddam ellen, hogy mindenki vereskezu diktatornak nezte, es jogosnak hittek az USA beavatkozasat. Olyan dolgok miatt iteltek el, amiket 10-15 evvel azelott kovetett el. Milyen furcsa, hogy amig az USA nem akarta megbuntetni, addig a kutya nem foglalkozott a kurdokkal, akiket elgazositott. Jelenleg az USA befolyasa alatt van a vilag altal olvasott vagy nezett media legnagyobb resze ezert az USA barmit barmikor megtehet es ha egy orszag nem az o erdekei szerint cselekszik, akkor azt a mediaban rogton tamadni kezdik. Ugy gondolom, hogy a vilagon jelenleg a media a legerosebb fegyver es csak utana jonnek az igazi fegyverek es a penz.
- Status