Engedjétek meg, hogy ehhez a Csernobil-témához hozzátegyem a magamét. Elsősorban való igaz, hogy egy atomfegyver bevetése nem jelentheti automatikusan a rombolási zóna teljes lakhatatlanná tételét. A mai modern nukleáris robbanófejek ugyanis a hasadóanyag több mint 95 százalékát energiává alakítják, minimális lesz a radioaktív kiszóródás. Csernobilban ugyanakkor nem ez van. Ott a repedezett szarkofág alól most is szivárog a szennyezés, és a zóna folyamatos radioaktív terhelésnek van kitéve. Ennek ellenére igenis van élet a zónában és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy a kijevi piacokon gyakran tűnnek fel a megengedettől jóval nagyobb sugárzást mutató hal és vadhús készítmények amiket a zónába bejárogató orvvadászok és halászok dobnak piacra. Sőt mi több, volt rá példa, hogy több vagon borovifenyő "jött ki" a zónából és már a határon kapták el a sugárzásdetektorok. (nem szívesen ebédelnék nap mint nap egy ilyen fenyőből készült IKEA asztal mellett).
A mutációkról. Igen léteznek, de nem a horrorfilmekbe való deformitásokkal. A mutációt figyeltek meg pl. a füstifecskéknél ahol a hímek bíborszín torokfoltja fehérre váltott,majd ez a változat eltűnt mert nem volt nyerő a tojók számára. A mutáció - vagyis a genetikai állomány ugrásszerű változása - az élet nagy játékában persze nem biztos, hogy rossz mert ez (is) viszi előre a törzsfejlődést. Ha megjelenik egy a túlélést elősegítő testi vagy viselkedésbeli változat az máris előnyt jelenthet a "mutáns" genetikai örökségéhez, mert utódai nagyobb számban élhetik meg a szaporodóképes kort és az "önző" gén(kombináció) jobb eséllyel marad fen.
A sugárbetegség következményeiről. A zóna élőlényeinél a növényektől az emberig igenis megfigyelhető a sugárbetegség több szimptómája. A rák több fajtáját állapították meg pl nagyragadozóknál melyekben a stroncium a zsákmányállatok "jóvoltából" hajlamos felhalmozódni. Az élet mégis fennmaradt mert az alapvető cél sosem az egyed hosszútávú fennmaradása egy populációban hanem a fajfenntartás. Ez úgy történhetett meg hogy a sugárzással terhelt egyednek van ideje utódokat nemzeni azokat felnevelni, biztosítani a szaporulatot mielőtt végez vele a radioaktivitás. A zónában élő emlősök pl. harmadával rövidebb ideig élnek mint az "egészséges" sugárzási szintnek kitett fajtársaik. Az "édeni" körülményeket és a viszonylag nagy egyedszámot az emberi tényező kimaradása biztosítja. Fajunk teljes civilizációs környezeti terhelése ugyanis közvetve vagy közvetlenül sokkal nagyobb gondot jelent a vadon állatvilágának mint a a négyes blokk mocska.