<blockquote rel="zsolti">
Ebbeb csak az a megtévesztő, hogy az az 56 állam sokszorosa gazdasági erőben annak a 124-nek. Még.
Nem hinném. Japán, Németország, Ausztrália, India, Oroszország, Brazília, Dél-Korea, egész Kelet-Közép-Európa a kínai oldalon van.
A jelentősebbek közül csak Kanada, Anglia, Franciaország és Olaszország van USA oldalán.</blockquote>
Viszont ami kardinális, az az USA-Kína oda-vissza nyilacska. Az USA legnagyobb kereskedelmi partnere ezek szerint Kína és fordítva, Kínáé az USA.
Innentől kezdve kettejük globális szkandere abba az irányba fog billenni, aki permanensen képes lesz jelentősen több állam szempontjából elsőrendű partner maradni.
Ha időben változó ábrát látnánk, akkor lenne ez igazán beszédes, hiszen ahogy Kína "nyilainak" a mennyisége nő ez értelemszerűen az USA oldalán deficitként jelentkezik.
Az időben változó diagram (mondjuk az 1991-2015 közötti 16 évben) nemcsak trendet, hanem a folyamat változó sebességét is mutatná.
Ebből a szempontból az USA végzetes hibát is elkövethet azzal, ha Oroszországot szó szerint "Kína karjaiba löki", márpedig látványosan pont ez történik Nuland Majdanja óta. A HH idején az USA-Szu relációban Kína volt aki kiegyensúlyozta a mérleget. A jelenlenkor és a vélhető közeljövő most az oroszokra osztja ezt a szerepet a Kína-USA globális relációban.
<i>Hozzáteszem, hogy Kissinger (remélem még él) is pont az USA-orosz kiegyezést sürgette az elmúlt években. </i>