[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
- Status
https://www.portfolio.hu/gazdasag/f...be-dongoli-oket-az-orosz-hadsereg.274285.html
"Más vezetők szerint a brit hadsereg már most is túl korszerűtlen ahhoz, hogy felvegye a harcot akár az oroszokkal, akár a kínaiakkal"
Kínával már japán sem húzhatna újat márpedig sokkal combosabb a haditengerészet nekik.
"Más vezetők szerint a brit hadsereg már most is túl korszerűtlen ahhoz, hogy felvegye a harcot akár az oroszokkal, akár a kínaiakkal"
Kínával már japán sem húzhatna újat márpedig sokkal combosabb a haditengerészet nekik.
Ez szokásos drámai hangvétel, hogy igen is kell nekik a pénz!
Gondoljatok már bele, Anglia mint sziget ország milyen esetekben kerülhet fent emlegetett országokkal háborúba. Ilyen esetekben Szigetországot is megcsapja a háború szele az nukleáris szél lesz. Expedíciós csapatokra meg mi szükségük van?
Angol gazdaság a BREXIT-et eleve elkövetkező években megfogja sínyleni GDP vissza fog esni miközben alapkamatot is kénytelenek emelni. Ilyen környezetben a katonai kiadások mérséklése logikus lépés!
Azért azt hozzátenném, hogy a Oo. és Kína az USA ellenességet leszámítva nem barátok, így nem értem mi alapján kombinálják a kettő költségvetését egybe - pont, hogy kivonni kéne. Végül is volt egypár háborúval felérő "határincidens", és Kína pl. erősen ácsingózik Szibériára.
A SZU-ban,amikor is ellenségek voltak. Azóta már rendezték(Putyin) a határral kapcsolatos vitákat.
Szerencsém volt tavaly novemberben beszélni az előző pekingi magyar nagykövettel az egyik előadása utáni cigiszünetében. Na ő mondta azt, hogy a hivatalos álláspont szerint Kínának nincsenek szövetségesei, viszont Oroszországgal olyan szintű a kapcsolatuk, ami kvázi szövetségi viszonyként felfogható. Természetesen ennek hátterében ott van az általad emlegetett USA-val szembeni retorika, és ezáltal egymás seggének védése, de elmondása szerint a kínai-orosz kapcsolatok ezen túlmutatnak. Például külpolitikai kérdésekben rendszeresen egyeztet Peking és Moszkva és létezik egyfajta kölcsönös rendszer, hogy hogyan közlik álláspontjukat Washingtonnal. (Kínát érintő kérdésekben először Pekingből jön a telefon majd nem sokkal rá érkezik a moszkvai is és szépen elmondja, hogy az adott kérdésben egyetértenek a kínaiakkal. Oroszokat érintő kérdésekben ugyanez pepitában.) Gazdasági vonalon pedig ugyanúgy növekvő pályán vannak a kínai-orosz kapcsolatok. A kereskedelmi volumen 2017-ben 20,8%-os növekedéssel 84 milliárd dollárra nőtt és viszonylag kiegyensúlyozott (orosz export 41,2 milliárd, míg a kínai 42,9 https://www.kommersant.ru/doc/3516657), és az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés fontos szereplője Oroszország. Szóval belátható időn belül nem várható a kínai-orosz viszony romlása. (persze ha addig nem történik hirtelen valami nagy gixer)
Újra feltépődnek a sebek a német-orosz különalkuval építendő gázvezetékkel kapcsolatban. Befolyásos amerikai stratégák az utóbbi években azért lobbiztak, hogy Washington élessze újjá a TSI projektet, amely egyszerre tartja sakkban Berlint és Moszkvát. Az amerikai és a lengyel külügyminiszter Varsóban arról is megegyezett, hogy növelik az amerikai katonai jelenlétet lengyel területen.
Varsó és Washington az együttműködésükkel gyakorlatilag újjáélesztik Józef Piłsudski marsall Intermarium (TSI) nevű egykori– az első világháború utáni– kezdeményezését. Piłsudski a Németország és Szovjet-Oroszország közötti sávot szerette volna lengyel vezetéssel függetleníteni. A TSI létrehozásának egyik fő célja a német hegemónia megakadályozása volt Európában, amely egyben megakadályozza Eurázsia összefogását is a kontinentális Nyugat-Európával.
Befolyásos amerikai stratégák, úgymint George Friedman és Robert D. Kaplan az utóbbi években azért lobbiztak, hogy Washington élessze újjá a TSI projektet, amely egyszerre tartja sakkban Berlint és Moszkvát. Ebben az új projektben Varsónak és Bukarestnek is kiemelt szerep jut - nem véletlenül történtek meg az elmúlt időszakban az amerikai rakétavédelmi bázisok telepítései ebben a két országban. Az amerikai és a lengyel külügyminiszter Varsóban arról is megegyezett, hogy erősítik katonai együttműködésüket és növelik az amerikai katonai jelenlétet lengyel területen – amely jelenleg 5000 katonát jelent.
A németek torkának ugrottak az amerikaiak – mi legyen az orosz gázzal?
Varsó és Washington az együttműködésükkel gyakorlatilag újjáélesztik Józef Piłsudski marsall Intermarium (TSI) nevű egykori– az első világháború utáni– kezdeményezését. Piłsudski a Németország és Szovjet-Oroszország közötti sávot szerette volna lengyel vezetéssel függetleníteni. A TSI létrehozásának egyik fő célja a német hegemónia megakadályozása volt Európában, amely egyben megakadályozza Eurázsia összefogását is a kontinentális Nyugat-Európával.
Befolyásos amerikai stratégák, úgymint George Friedman és Robert D. Kaplan az utóbbi években azért lobbiztak, hogy Washington élessze újjá a TSI projektet, amely egyszerre tartja sakkban Berlint és Moszkvát. Ebben az új projektben Varsónak és Bukarestnek is kiemelt szerep jut - nem véletlenül történtek meg az elmúlt időszakban az amerikai rakétavédelmi bázisok telepítései ebben a két országban. Az amerikai és a lengyel külügyminiszter Varsóban arról is megegyezett, hogy erősítik katonai együttműködésüket és növelik az amerikai katonai jelenlétet lengyel területen – amely jelenleg 5000 katonát jelent.
A németek torkának ugrottak az amerikaiak – mi legyen az orosz gázzal?
Sötét képet festett a napokban Európa jövőjéről Nick Carter, a brit szárazföldi erők vezérkari főnöke. A tábornok egész előadást szentelt az orosz fenyegetésnek, figyelmeztetve a brit közvéleményt, hogy a háború közelebb van, mint bárki gondolná. Carter a hidegháború legelkötelezettebb „héjáira” emlékeztetve ecsetelte, hogy az új helyzet egyik jellegzetessége a kiszámíthatatlanság, Moszkva fő célja a NATO bomlasztása, és kiemelt szerepet játszik az energiafegyver mellett a kenőpénz, a korrupció, a kibertámadások, az álhíreket terjesztő propaganda, valamint a katonai erővel való riogatás. Cartert jellemző módon az orosz és a nyugati katonai költségvetés és technológiai szint közötti különbségek sem zavarják. A nagyjából 600 milliárd dolláros amerikai katonai költségvetés mintegy tízszerese, a NATO európai országainak védelmi büdzséje pedig összességében négyszerese az orosznak.
A vezérkari főnök szavaival egybecseng a közelmúltban bemutatott amerikai védelmi stratégia végkövetkeztetése is, amely az Egyesült Államokra leselkedő veszélyek között kiemelt helyen említi Kína mellett Oroszországot. Mint az Amerika világban betöltött pozíciójának gyengülését elismerő, ám továbbra is konfrontatív felütésű dokumentum nyilvános részét bemutató James Mattis védelmi miniszter rámutatott, e két állam vétójogot kér a globális döntésekben, és egyre dominánsabb szerepet játszanak a Csendes-óceán térségében, valamint a Közel-Keleten és Európában. A Pentagon eközben látványosan erősíti közép- és kelet-európai jelenlétét, és egy frissen kiszivárgott hír szerint – úgymond katonai konfliktus kitörésének esetére – Lengyelország, Finnország, Belarusz, Ukrajna és Moldova infrastruktúráját tanulmányozza. Hab a tortán, hogy a Baltikumban már a lakosságot készítik fel a háborúra. Lettország példátlan mértékben, 44 százalékkal, Litvánia 35 százalékkal növelte katonai kiadásait, Észtország pedig 70 millió eurós program keretében 90 kilométer hosszan két és fél méteres kerítést, nyolc méter széles sávot épít az orosz határon, és 500 ezer euróért kilenc drónt vásárol. Közben a sajtóban egymást érik az olyan rémisztgetések, hogy az orosz hadsereg két nap alatt lerohanná a Baltikumot, ugyanennyi idő alatt Kijevben lenne, és nem kellene neki több a moldáv határ eléréséhez sem.
Mindennek alátámasztására öles betűkkel adnak hírt arról, ha Putyin a katonai vezetés előtt arról beszél, hogy az orosz gazdaságnak képesnek kell lennie azonnal háborús üzemmódba váltani, és a 2018 és 2027 közötti időszakra szóló állami program keretében 20 ezer milliárd rubelt költ fegyverrendelésekre. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ez a nagyjából 355 milliárd dollár alig több, mint az éves – egyébként Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, India és Szaúd-Arábia együttes költését kitevő – amerikai büdzsé fele.
Ezeket a híreket hallva Jevgenyij Jevtusenko verse szólal meg bennem a legendás Mark Bernesz előadásában. De nekünk nem kell a nyírfát, a fenyőt, a csenddel áldott, tág mezőt kérdeznünk, és még a katonát sem, ki ott pihen a nyírfa alján névtelen, hogy választ kapjunk a kérdésre: akar-e Moszkva háborút. A fenti számokat és arányokat nézve nem akarhat. A Krím üzenete sem ez. Bármennyire csóválják sokan a fejüket, inkább a háború elkerülése érdekében figyelmeztette Moszkva a Nyugatot arra a bizonyos „vörös vonalra”. Igen: durván. Az egykori hidegháborús ellenfél, az Egyesült Államok gyakorlatára emlékeztető módon. A finom Európa érthetően megdöbbent, és csak Oroszországra koncentrál, miközben nem akarja észrevenni, hogy a háború rémével egyre inkább az úgynevezett Nyugat ijesztget. Nick Carter például azért, hogy ne csökkentsék a jövő évi brit katonai költségvetést. A fegyverkezés egyébként is jó üzlet, de ehhez háborús veszély és ellenség is kell. Putyin Oroszországa most éppen megfelelő erre. Az amerikai stratégák a fegyverkezési spirál elindításával egyúttal gyengítik is az éppen magára találó Moszkvát, amelynek megint nem marad tíz nyugodt éve a modernizációra.
Ám azt Washingtonban is tudják, hogy Oroszország önmagához képest látványos erősödése, ennek köszönhetően megnövekedett önbizalma és öntudatos retorikája ellenére sem veszélyes. Az igazi veszélyt az amerikai hegemóniára az jelenti, ha az eurázsiai geopolitikai térség nem megosztott, így az európai technológia és az orosz nyersanyagforrások egymásra találnak. Az Atlanti-óceán túloldaláról nézve amúgy is túl izmos Németország vezette Európa és az ébredő Oroszország együttműködését és erősödését akadályozzák a szankciók, valamint a Kremlt agresszorként bemutató, alapvetően az atlantista erők által fűtött hidegháborús retorika is. Eltakarva, hogy a háborús hangulat gerjesztésének első számú stratégiai célpontja ma már nem is igazán Moszkva. Hanem jóval inkább Berlin.
Akar-e Moszkva háborút?
A vezérkari főnök szavaival egybecseng a közelmúltban bemutatott amerikai védelmi stratégia végkövetkeztetése is, amely az Egyesült Államokra leselkedő veszélyek között kiemelt helyen említi Kína mellett Oroszországot. Mint az Amerika világban betöltött pozíciójának gyengülését elismerő, ám továbbra is konfrontatív felütésű dokumentum nyilvános részét bemutató James Mattis védelmi miniszter rámutatott, e két állam vétójogot kér a globális döntésekben, és egyre dominánsabb szerepet játszanak a Csendes-óceán térségében, valamint a Közel-Keleten és Európában. A Pentagon eközben látványosan erősíti közép- és kelet-európai jelenlétét, és egy frissen kiszivárgott hír szerint – úgymond katonai konfliktus kitörésének esetére – Lengyelország, Finnország, Belarusz, Ukrajna és Moldova infrastruktúráját tanulmányozza. Hab a tortán, hogy a Baltikumban már a lakosságot készítik fel a háborúra. Lettország példátlan mértékben, 44 százalékkal, Litvánia 35 százalékkal növelte katonai kiadásait, Észtország pedig 70 millió eurós program keretében 90 kilométer hosszan két és fél méteres kerítést, nyolc méter széles sávot épít az orosz határon, és 500 ezer euróért kilenc drónt vásárol. Közben a sajtóban egymást érik az olyan rémisztgetések, hogy az orosz hadsereg két nap alatt lerohanná a Baltikumot, ugyanennyi idő alatt Kijevben lenne, és nem kellene neki több a moldáv határ eléréséhez sem.
Mindennek alátámasztására öles betűkkel adnak hírt arról, ha Putyin a katonai vezetés előtt arról beszél, hogy az orosz gazdaságnak képesnek kell lennie azonnal háborús üzemmódba váltani, és a 2018 és 2027 közötti időszakra szóló állami program keretében 20 ezer milliárd rubelt költ fegyverrendelésekre. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ez a nagyjából 355 milliárd dollár alig több, mint az éves – egyébként Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, India és Szaúd-Arábia együttes költését kitevő – amerikai büdzsé fele.
Ezeket a híreket hallva Jevgenyij Jevtusenko verse szólal meg bennem a legendás Mark Bernesz előadásában. De nekünk nem kell a nyírfát, a fenyőt, a csenddel áldott, tág mezőt kérdeznünk, és még a katonát sem, ki ott pihen a nyírfa alján névtelen, hogy választ kapjunk a kérdésre: akar-e Moszkva háborút. A fenti számokat és arányokat nézve nem akarhat. A Krím üzenete sem ez. Bármennyire csóválják sokan a fejüket, inkább a háború elkerülése érdekében figyelmeztette Moszkva a Nyugatot arra a bizonyos „vörös vonalra”. Igen: durván. Az egykori hidegháborús ellenfél, az Egyesült Államok gyakorlatára emlékeztető módon. A finom Európa érthetően megdöbbent, és csak Oroszországra koncentrál, miközben nem akarja észrevenni, hogy a háború rémével egyre inkább az úgynevezett Nyugat ijesztget. Nick Carter például azért, hogy ne csökkentsék a jövő évi brit katonai költségvetést. A fegyverkezés egyébként is jó üzlet, de ehhez háborús veszély és ellenség is kell. Putyin Oroszországa most éppen megfelelő erre. Az amerikai stratégák a fegyverkezési spirál elindításával egyúttal gyengítik is az éppen magára találó Moszkvát, amelynek megint nem marad tíz nyugodt éve a modernizációra.
Ám azt Washingtonban is tudják, hogy Oroszország önmagához képest látványos erősödése, ennek köszönhetően megnövekedett önbizalma és öntudatos retorikája ellenére sem veszélyes. Az igazi veszélyt az amerikai hegemóniára az jelenti, ha az eurázsiai geopolitikai térség nem megosztott, így az európai technológia és az orosz nyersanyagforrások egymásra találnak. Az Atlanti-óceán túloldaláról nézve amúgy is túl izmos Németország vezette Európa és az ébredő Oroszország együttműködését és erősödését akadályozzák a szankciók, valamint a Kremlt agresszorként bemutató, alapvetően az atlantista erők által fűtött hidegháborús retorika is. Eltakarva, hogy a háborús hangulat gerjesztésének első számú stratégiai célpontja ma már nem is igazán Moszkva. Hanem jóval inkább Berlin.
Akar-e Moszkva háborút?
Észak-Korea várhatóan hónapokon belül képessé válik arra, hogy nukleáris fegyverrel elérje Amerikát - mondta az MTI szerint a BBC televíziónak nyilatkozva az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója.
Mike Pompeo a hétfő éjjel sugárzott interjúban kijelentette: a CIA a világ legjobb hírszerző szolgálata, nagyon sok mindennel foglalkozik, és nem sorol egyetlen feladatot sem más tennivalók elé, de tudatában van annak, hogy Kim Dzsongun észak-koreai vezető folyamatos kockázatot jelent nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az egész világra. Pompeo szerint az Egyesült Államok és a hírszerzési tevékenységben vele együttműködő külföldi partnerek mára meglehetősen tiszta képet alkottak arról, hogy Kim Dzsongun "mire képes". Ennek alapján "most már arról beszélhetünk, hogy (Észak-Korea) alig néhány hónapon belül képessé válhat arra, hogy atomfegyverével elérje az Egyesült Államokat" - mondta a CIA vezetője.
Oroszországról szólva Pompeo azt mondta: az orosz "információs kampányoknak hosszú történelmük van, ez nem újdonság", az ehhez használt technológiai eszközök azonban ma már olcsók és bőséggel állnak rendelkezésre, és az egész világra kiterjedő információterjesztés mára sokkal egyszerűbbé vált, mint a II. világháború utáni évtizedekben.
"Ettől a fenyegetéstől nem fogunk megszabadulni, az oroszok ezt régóta művelik, és teljes mértékben számítok arra, hogy a továbbiakban is rajta lesznek ezen" - fogalmazott a CIA igazgatója.
CIA igazgató: Észak-Korea hónapokon belül képes lehet atomtöltettel elérni Amerikát
Mike Pompeo a hétfő éjjel sugárzott interjúban kijelentette: a CIA a világ legjobb hírszerző szolgálata, nagyon sok mindennel foglalkozik, és nem sorol egyetlen feladatot sem más tennivalók elé, de tudatában van annak, hogy Kim Dzsongun észak-koreai vezető folyamatos kockázatot jelent nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az egész világra. Pompeo szerint az Egyesült Államok és a hírszerzési tevékenységben vele együttműködő külföldi partnerek mára meglehetősen tiszta képet alkottak arról, hogy Kim Dzsongun "mire képes". Ennek alapján "most már arról beszélhetünk, hogy (Észak-Korea) alig néhány hónapon belül képessé válhat arra, hogy atomfegyverével elérje az Egyesült Államokat" - mondta a CIA vezetője.
Oroszországról szólva Pompeo azt mondta: az orosz "információs kampányoknak hosszú történelmük van, ez nem újdonság", az ehhez használt technológiai eszközök azonban ma már olcsók és bőséggel állnak rendelkezésre, és az egész világra kiterjedő információterjesztés mára sokkal egyszerűbbé vált, mint a II. világháború utáni évtizedekben.
"Ettől a fenyegetéstől nem fogunk megszabadulni, az oroszok ezt régóta művelik, és teljes mértékben számítok arra, hogy a továbbiakban is rajta lesznek ezen" - fogalmazott a CIA igazgatója.
CIA igazgató: Észak-Korea hónapokon belül képes lehet atomtöltettel elérni Amerikát
Nesze nektek városlakók 
https://index.hu/i2/#bloghu/kivultagasabb/2018/01/30/hogyan_eljunk_tul_egy_zombi_apokalipszist
-szigorúan tudományosan-
https://index.hu/i2/#bloghu/kivultagasabb/2018/01/30/hogyan_eljunk_tul_egy_zombi_apokalipszist
-szigorúan tudományosan-
Amerika újabb "műve", ismét egy "győztes" háború.
Taliban threaten 70% of Afghanistan
Afganisztán területének hetven százalékán aktívak a tálib lázadók: négy százalékot az ellenőrzésük alatt tartanak, hatvanhat százalékán pedig nyíltan jelen vannak.
A BBC tanulmánya szerint az afgán kormány a 122 körzetet tart ellenőrzése alatt a mintegy 400-ból, vagyis az ország mintegy harminc százalékát.
Taliban threaten 70% of Afghanistan
Afganisztán területének hetven százalékán aktívak a tálib lázadók: négy százalékot az ellenőrzésük alatt tartanak, hatvanhat százalékán pedig nyíltan jelen vannak.
A BBC tanulmánya szerint az afgán kormány a 122 körzetet tart ellenőrzése alatt a mintegy 400-ból, vagyis az ország mintegy harminc százalékát.
Az elmúlt órákban reális veszéllyé vált, hogy az amerikai és a török csapatok – két NATO szövetséges – összetűzésbe kerülnek egymással Szíriában. A háborús hisztéria még fojtogatóbb légkört teremtett abban az országban, amelyben már egyébként is másfél éve rendkívüli állapot van érvényben. A jogtiprás és az önkény Törökországban már eléri azt a szintet, amelyet pedig 1876-ban az ottomán birodalom meghaladt, amikor a parlament felállításával ellenőrzést kezdett gyakorolni a szultán hatalma fölött.
Nem tervezik az amerikai csapatok kivonását az észak-szíriai Manbídzs térségéből, dacára Törökország erre vonatkozó felszólításának – közölte Joseph Votel tábornok, az Egyesült Államok Középső Parancsnokságának főparancsnoka hétfőn. Ezzel reális veszéllyé vált, hogy az amerikai és a török csapatok – papíron két NATO szövetséges! – összetűzésbe kerül egymással. Törökország korábban bejelentette, hogy kiterjeszti a január 21-én a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia ellen indított hadműveleteit az észak-szíriai Afrín kerületről Manbídzsra is. Az ankarai vezetés ezért felszólította az ott lévő, mintegy 2-3000 fős amerikai csapatokat, haladéktalanul vonuljanak vissza az YPG ellenőrzése alatt álló Manbídzs térségéből, és állítsák le a kurd milícia további támogatását, különben szembekerülhetnek a török hadsereg alakulataival.
A modern Törökország halála – 150 évet zuhannak vissza
Mindezeken túlmenően mintha azt üzennék Moszkvának: csak akkor leszünk elégedettek Oroszországgal, ha több mint kétszáz meghatározó poszton személyi változásokat hajtanak végre.
Egyrészt ennél jobban aligha lehet beavatkozni egy szuverén ország életébe, amellyel kapcsolatban ugye az USA igencsak kényes, ha róla van szó. Másrészt ez maga az ultimátum, vagy ahogyan többen már Moszkvában ma is nevezik: hadüzenet. Akik ilyen értelmet adnak a történéseknek, egyre gyakrabban hivatkoznak arra: a washingtoni és New York-i médiumok által közvetített kormányzati és szakértői megnyilatkozások alapján az amerikai lakosság Észak-Korea és Irán után jó ideje a harmadik helyen nevezi meg Oroszországot az USA ellenségei között.
Amerikából érkezett elemzők azzal nyugtatgatják a nézőket – ahogyan ez az orosz állami tévében, kedd este is történt –, hogy ezeknek a tényezőknek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. A kétszáztízes lista csak azért készült el, mert törvény írta elő, de még alakulni fog; az egész ügy a kongresszus és a Trumpelnök közötti huzavona következménye, ami lassan-lassan nyugvópontra juthat, hiszen az amerikai gazdaság messze jobban teljesít, mint korábban – nő a GDP, nő a foglalkoztatottság, a lakosság és a vállalkozások kedvezően fogadták az adócsökkentéseket; egyébként is a tábornokok mindkét oldalon tisztában vannak vele, hogy a végső eszközhöz nem nyúlhatnak. Igen ám, de az orosz elnök immár két-három naponta céloz arra, hogy készülnek a válaszlépésekre.Egyes feltevések szerint a választások után a Kreml bekeményít: a legcsekélyebb együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását. És ez az optimistának számító vélekedés!
Putyin megsértődött
Nem tervezik az amerikai csapatok kivonását az észak-szíriai Manbídzs térségéből, dacára Törökország erre vonatkozó felszólításának – közölte Joseph Votel tábornok, az Egyesült Államok Középső Parancsnokságának főparancsnoka hétfőn. Ezzel reális veszéllyé vált, hogy az amerikai és a török csapatok – papíron két NATO szövetséges! – összetűzésbe kerül egymással. Törökország korábban bejelentette, hogy kiterjeszti a január 21-én a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia ellen indított hadműveleteit az észak-szíriai Afrín kerületről Manbídzsra is. Az ankarai vezetés ezért felszólította az ott lévő, mintegy 2-3000 fős amerikai csapatokat, haladéktalanul vonuljanak vissza az YPG ellenőrzése alatt álló Manbídzs térségéből, és állítsák le a kurd milícia további támogatását, különben szembekerülhetnek a török hadsereg alakulataival.
A modern Törökország halála – 150 évet zuhannak vissza
Mindezeken túlmenően mintha azt üzennék Moszkvának: csak akkor leszünk elégedettek Oroszországgal, ha több mint kétszáz meghatározó poszton személyi változásokat hajtanak végre.
Egyrészt ennél jobban aligha lehet beavatkozni egy szuverén ország életébe, amellyel kapcsolatban ugye az USA igencsak kényes, ha róla van szó. Másrészt ez maga az ultimátum, vagy ahogyan többen már Moszkvában ma is nevezik: hadüzenet. Akik ilyen értelmet adnak a történéseknek, egyre gyakrabban hivatkoznak arra: a washingtoni és New York-i médiumok által közvetített kormányzati és szakértői megnyilatkozások alapján az amerikai lakosság Észak-Korea és Irán után jó ideje a harmadik helyen nevezi meg Oroszországot az USA ellenségei között.
Amerikából érkezett elemzők azzal nyugtatgatják a nézőket – ahogyan ez az orosz állami tévében, kedd este is történt –, hogy ezeknek a tényezőknek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. A kétszáztízes lista csak azért készült el, mert törvény írta elő, de még alakulni fog; az egész ügy a kongresszus és a Trumpelnök közötti huzavona következménye, ami lassan-lassan nyugvópontra juthat, hiszen az amerikai gazdaság messze jobban teljesít, mint korábban – nő a GDP, nő a foglalkoztatottság, a lakosság és a vállalkozások kedvezően fogadták az adócsökkentéseket; egyébként is a tábornokok mindkét oldalon tisztában vannak vele, hogy a végső eszközhöz nem nyúlhatnak. Igen ám, de az orosz elnök immár két-három naponta céloz arra, hogy készülnek a válaszlépésekre.Egyes feltevések szerint a választások után a Kreml bekeményít: a legcsekélyebb együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását. És ez az optimistának számító vélekedés!
Putyin megsértődött
- Status