What.
Pont most kezdtem el nezni az uj 9/11 dokusorozatot a Netflixen - Turning Point a cime - es nagyon korrektul utanamennek a kezdeteknek.
1985-re, 6 evvel Afganisztan szovjet lerohanasa utanra, mar kb 1 millio afgant oltek meg, 1.5 millio megsebesult vagy fogyatekossa valt, 2 millio elmenkult Pakisztanba, 1 millio Iranba.
Ekkor egy 13 millios orszagrol beszeltunk, ahol
a teljes lakossag tobb, mint egyharmadat gyakorlatilag megoltek, elkergettek vagy megnyomoritottak a mocskos kommunista szovjetek.
84-tol finanszirozta Amerika a mujahideen ellenallast, nem kis osszeggel,
evi egymilliard dollar felett koltottek ezekre az iszlam vallasi holdkoros partizanokra es a jihadjukra a CIA-n keresztul (azok meg a paki ISI-vel mukodtek egyutt), ezt az egesz muvelet feje mondja bele a kameraba.
Tobb tizezer tonnanyi ammot es robbanoanyagot szallitottak le az ellenalloknak, akik 7 kulon etnikai-torzsi csoportba szervezodtek, a szelsoseges fundiktol a moderaltakig mozgo skalan, es mindegyiknek volt sajat feje.
Az extrem fundik voltak tobbsegben:
Khalis (pastun)
Sayyaf (pastun)
Rabbani (tajik)
Hekmatyar (pastun)
Utobbi a hirhedt, rettegett fekete turbanos allat, allitolag egyetemista koraban o talalta ki es kezdte el nok arcanak sosavazasat, az akkori modern elet kozepen, mert ugye el kellett volna takarniuk magukat... meg is interjuvoljak az elso epizodhoz, mesel a felkelesrol.
A CIA fonok meg egyszeruen leszogezi, hogy ezekkel volt
muszaj egyuttmukodni, az o rendszeruket kovetni, igy juthatott el a fegyver a parancsnokokhoz. A hires Masoudnak peldaul havi $250 ezer dollart fizettek, mondja a CIA fonok.
Javaslom mindenkinek, eleg jol indult az elso resz - szerintem ma ejjel binge watching lesz es vegignyomom az egeszet (6 reszes.)
Kiegészíteném és pontosítanám a leírtakat:
A szovjet inváziót követően Afganisztánban számos új szervezet alakult, amely ellenezte a pakisztáni kormány katonai támogatását. Az ellenállási mozgalom legfőbb támogatója Pakisztán volt, azonban Ziaul Hakk tábornok-elnök azzal a feltétellel segített Amerikának, hogy az afgán ellenállásnak szánt minden amerikai támogatást csakis a pakisztáni kormányon keresztül lehet átutalni. A Pakisztán-ellenes szervezetek jelentette fenyegetést Ziaul Hakk úgy küszübölte ki, hogy a számtalan párt és csoportosulás közül csak hetet ismert el, így a harcászati felszerelést igénylőknek a hét párt valamelyikébe kellett belépniük.
Mivel a szovjet intervenció egy iszlám országot ért, számos iszlám ország, szervezet és magánszemély nyújtott támogatást. Ezek közül kiemelkedett Szaúd-Arábia. 1980-ban a Dzsuhajman iszlamistáinak a mekkai támadása és az iráni iszlám forradalom jelentette megrázkódtatás nyomán a szaúdi kormányzat úgy látta, hogy immár kettős fenyegetéssel kell számolnia: egyrészt belülről, azon szélsőségesek részéről, akik hitehagyottnak bélyegezték a rezsimet; másrészt kívülről, mivel a a teheráni események következtében az iszlám síita ága lett a muszlim világ modern militáns tevékenységének vezére. A síiták megnövekedett tekintélye egyértelműen árthatott Szaúd-Arábiának és vele együtt a többségi szunnitáknak, amelyek fő védelmezőjének tekintette magát a Szaúd dinasztia. Az olajból származó vagyon afgán dzsihádba fektetésétől azt remélték, hogy háttérbe szoríthatják a síitákat, valamint az iszlám hazai és külföldi arculatának vissza állításában bizakodtak. A szaúdi kampányt más kormányok és egyéni szponzorok is támogatták Kuvaitból, az Emírségekből és más araab államokból. A hivatalos szaúdi segély az amerikaival vetekedett, amely az 1980-as 30 millióról, 1985-ig 250 millió dorrárra nőtt. A nem hivatalos szaúdi segély hasonló nagyságrendű volt, ha nem több.
A Pakisztán által elismert hét mudzsahed párt közül négy volt iszlamista, azaz egyfajta ideológiára, az iszlám alapvető tanításainak újra értelmezésére alapuló politikai mozgalom. A másik három párt a hagyományokhoz való ragaszkodásuk miatt fundamentalistaként aposztrofálható.
1.
Dzsamiat-i Iszlámi(Iszlám Közösség/Iszlám Társadalom) A szervezet az 1960-as években létrejött csoportosulásból alakult 1972-ben. Vezetője a tadzsik Burhanuddin Rabbani, a kabuli egyetem teológiai oktatója volt. A párt célja a társadalom minden részének alapvető átalakítása azért, hogy azok megfeleljenek az iszlám alapelveinek. A Dzsamiat meghatározó tagja volt, a szintén tadzsik nemzetiségű Ahmed Sah Maszud, aki a Pandzssír-völgyben vezette az ellenállók csapatait. A párt milíciáit 1985-től a Súra-yi Nizár(Felügyeleti Tanács) fogta össze. A szervezethez kötődött a nyugat-afganisztáni Herátban harcoló hadúr Iszmail Khan. A pártmilíciák létszáma a nyolcvanas évek derekán 15-25 ezer körül lehetett.
2.
Hizb-i Iszlámi(Iszlám pártja) 1976-ban szakadt ki a Dzsamiatból. Az új párt már 1979-ben részekre esett, ekkor jött létre a Hekmatjar frakció. Gulbuddin Hekmatjar Kunduzban született és az iszlamista mozgalom éveiben a kabuli egyetem hallgatója volt. A frakció tagjainak 85 százaléka a pastunok közül került ki. A szervezet a sejtszerkezetre épült, a hatalom pedig piramis-szerű láncot képezett. Hekmatjar célja erős, központosított, egypárt rendszerű iszlám állam felépítése volt. Embereit nagyrészt a menekült táborokból és Nangarhar és Kunduz tartományokból toborozta. A Hizb-i Iszlámi Gulbuddin(HIG) a viszonylag jól képzett, fiatal, radikális réteget vonzotta, s mintegy 20-30 ezer fegyveressel rendelkezett. A mudzsahedínt segítő pakisztáni Dzsamaat-i Iszlámi és az ISI nagy mértékű támogatását élvezte.
3.
Hizb-i Iszlámi Khalisz A Hizb-i Iszlámi szakadár csoportja, vezetője Junisz Khalisz paktiai törzsi vezető. Követői főként délkelet-afganisztáni fundamentalista vezetők és katonai parancsnokok. A frakció 5-7 ezer fegyveressel rendelkezett.
4.
Ittihad-i Iszlámi(Iszlám Egységpárt) Raszul Szajjaf alapította, aki korábban teológiát tanított a kabuli egyetemen. Szajjaf szaúdi pénzen és vallási támogatással a semmiből toborzott össze egy vahabita mudzsahid csoportot. A szervezet Paghman és Kabul körzetén kívűl soha nem rendelkezett jelentős befolyással, határozottan szembe fordult a síita eretnekekkel, valamint a Rijád és Teherán között, az iszlám világban betöltendő vezető szerepért folyó versengés fontosságát hangsúlyozta. A párt mintegy 4 ezer fegyveressel rendelkezett, sorai között több ezer arab dzsihadista harcolt az évek során.
5.
Dzsabha-i Nidzsat-i Milli (Nemzeti Felszabadítási Front) Szigbatullah Mudzsadidi alapította a szervezetet 1980-ban. A fundamentalista párt nélkülözte az ideológiai alapokat, és erős bázissal rendelkezett Afganisztán pastun lakta vidéki területein. Mudzsadidi a dél-afganisztáni szúfi Naksabandi rend egyik ágának vezetője. A királypárti szervezet soha nem tudott elég nagy katonai bázist kiépíteni a mudzshidek számára. A 8-15 ezer harcossal rendelkező mozgalom főként Logar és Kandahar tartományban volt aktív.
6.
Harakat-i Inkilab-i Iszlámi (Iszlám Forradalmi Mozgalom) 1980-ban alakult Nabi Muhammadi iszlám tudós vezetésével. A párt hatalmi bázisa az Uléma és a falusi mullahok köre, a vallási iskolák diákjaival, a tálibokkal. A szervezet úgy határozta meg magát, mint olyan pártot, amely nem rendelkezik ideológiával, az iszlám törvény szigorú alkalmazásához kíván visszatérni és a saria tanításait helyezi előtérbe anélkül, hogy bármilyen iszlamista irányvonalat támogatna. A háború első éveiben ez a szervezet volt a legerősebb, 10-25 ezer fegyveressel rendelkezett. A csoport fő fellegvárai Gazni, Vardak és Logar tartományok voltak.
7.
Maház-i Milli-i Iszlámi(Nemzeti Iszlám Front) A párt irányítója a szúfi mozgalommal kapcsolatban álló vallási vezető, Ahmed Szajid Pir Gailani, aki erős befolyással rendelkezett a dél-afganisztáni törzsek felett. A párt afganisztáni viszonyok között mérsékelt, monarchista csoportosulásnak számított. Kandahar és Kabul közötti területeken mintegy 8-15 ezer fegyveressel rendelkezett.
A síita pártokról majd egy másik posztban