A "Rapid Support Force" rövid története
A jemeni háborúban részt vevő szudáni csapatok kis része tartozott a reguláris hadsereghez, döntő többségük a Gyors Támogató Erő, állami támogatású milícia tagja volt. Az RSF-et hivatalosan Omar al-Bashir akkori elnök rendeletével hozták létre 2013-ban. De az ötezer milicista magja már jóval azelőtt aktív volt. 2015-ben a csoport "reguláris fegyveres erő" státuszt kapott, és két évvel később a szudáni hadsereg alá került, közvetlenül az elnök alá rendelve. A RSF al-Bashir "pretoriánus gárdája" lett, amelynek feladata az elnök megvédése a hadsereg esetleges puccskísérleteitől. Így az RSF Szudán biztonsági apparátusának "harmadik hatalmi pólusává", a hadsereg és a hírszerző szervek riválisává vált. A Tahrir Közel-Kelet-politikai Intézet becslése szerint Hemedti parancsnoksága alatt 30 000 katona van az RSF-ben.
Történetük 2003-ban kezdődik, amikor Bashir kormánya arab pásztorokat mozgósított Darfurban a fekete-afrikai felkelők elleni harcra. A Dzsandzsawíd(“Démonlovas”) milícia magját a tevepásztor nomádok alkották, az észak-dárfúri Rizeigat etnikai csoport mahamid és mahariya ágaiból, valamint Csád szomszédos területeiről. A 2003–2005 közötti dárfúri háború és mészárlások során Dzsandzsawíd leghírhedtebb vezetője Musa Hilal, a mahamid főnöke volt. Amint ezek a harcosok bebizonyították véres hatékonyságukat, Bashir elnök félkatonai haderővé formálta őket, ezek az úgynevezett Határ Hírszerző Egységek.
Dzsandzsavíd milícia Dárfurban(2004)
"Démonlovasok"
Az egyik déli Dárfúrban tevékenykedő dandárban egy különösen dinamikus fiatal harcos szolgált, Mohamed Dagolo, akit csecsemőarcú kinézete miatt "Hemedti" néven ismertek. Az iskolából lemorzsolódott Dagolo tagja a Rizeigat törzs Mahariya klánjának. Hemedti karrierjének döntő pillanata 2007-ben következett be, amikor csapatai elégedetlenné váltak a kormány fizetésképtelensége miatt. Úgy érezték, hogy kizsákmányolták őket - elküldték őket a frontvonalra, felelőssé tették az atrocitásokért, majd magukra hagyták őket. Hemedti és harcosai ígéretet tettek arra, hogy "az ítélet napjáig" harcolnak Kartúm ellen, és megpróbáltak megállapodást kötni a dárfúri lázadókkal. Bár Hemedti parancsnokai valamennyien a saját Mahariya nemzetségéből származnak, készen állt minden etnikai csoportba bevonására a milícájába. Hemedti visszament Khartúmba, amikor édes üzletet ajánlottak fel neki: csapatai kifizették, tisztjei és ő is katonai rangot kapott (dandártábornok lett - a hadsereg tisztjeinek bánatára, akik a katonai iskolákba jártak és végig járták a ranglétrát), és egy jelentősebb összegű fizetést. Csapatait a Nemzeti Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (NISS) parancsnoksága alá helyezték, abban az időben proxy háborút szerveztek Csáddal. Hemedti néhány harcosa, akik a csádi ellenzék zászlaja alatt szolgáltak, 2008-ban csádi fővárosban, N'Djamenában harcolt. Eközben Hemedti egykori mesterével, Hilallal küzdött - viszályuk 10 éven át folyt Darfúrban. Hilal egy sorozatgyilkos volt, és Bashir tábornokai megbízhatóbbnak találták Hemedtit.
"Hemedti"
2013-ban új félkatonai szervezet, a Gyors Támogató Erő(Rapid Support Force-RSF), alakult Hemedti parancsnoksága alatt. A hadsereg vezérkari főnökének ez nem tetszett - azt akarta, hogy a pénzt a rendes erők megerősítésére fordítsák -, azonban Bashir elnök aggódott, hogy túl sok hatalmat ad a NISS kezébe, amelynek éppen felmentette igazgatóját, mert állítólag összeesküvést szőtt ellene. Tehát az RSF-et magának Bashirnak rendelték alá - az elnök Hemedtinek új becenevet adott "Himayti", vagyis "az én védelmzőm" –nek nevezte. Kiképző táborokat hoztak létre a főváros, Kartúm közelében. Több száz Land Cruiser kisteherautót importáltak, és gépfegyverekkel látták el. Az RSF csapatai a lázadók ellen harcoltak Dél-Kordofanban – ahol fegyelmezetlennek és nem túl sikeresenek bizonyultak-, valamint a dárfúri lázadókkal, ahol sokkal jobban teljesítettek.
RSF Szudánban
Az RSF felemelkedése magában foglalta Bashir parancsainak belföldi elvégzését, de a jemeni háborúban a szaúdi vezetésű koalíció részeként átalakította az RSF arculatát, egy lovakon és tevéken ülő, falvakban razziázó milíciából egy jelentős regionális szereplő vált. Jemen azonban nem első alkalom, hogy a Dzsandzsawíd olyan szerepet játszott, amelynek következményei meghaladták Darfúr határait. A Dzsandzsawíd vezetőinek a gazdagságig és a hatalomig vezető útja fegyverek és harcosok mozgatását is magában foglalja Líbiával és Szudán többi szomszédaival közös határokon, és aranybányászati monopólium termékeinek exportálásával az Egyesült Arab Emírségekbe megteremtette a szervezet önálló anyagi alapjait. Az újonnan felfedezett darfúri aranybányák jelentős bevételt biztosítottak. A Jebel Amer bányái 2010 óta vonza az aranybányászokat a környékről, sőt Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határain túlról is, de az aranybányászat és kereskedelem gyorsan a Dzsandzsawíd kezébe került. Hilal erői monopóliumot építettek, pénzt keresve azzal, hogy vámokat róttak a kutatókra és a bányászatra, és maguk exportálták az aranyat. Az ENSZ becslése szerint 2010 és 2014 között 4,6 milliárd dollár értékű aranyat exportáltak Szudánból illegálisan az Egyesült Arab Emírségekbe. 2017-ben Hemedti vált a felelős ezekért a bányákért, aki egy kormány által támogatott dárfúri leszerelési kampány alatt vette át azokat. Az akció során az RSF legyőzte Hilal erőit és bebörtönözte a rivális Dzsandzsawíd vezetőt.
2015-ben a szudáni kormány megállapodot arról, hogy a reguláris erők egy zászlóalját vezényli szaúdi vezetésű koalíciós erők támogatására Jemenbe - parancsnoka Abdel Fattah al-Burhan tábornok volt, aki jelenleg a kormányzó Átmeneti Katonai Tanács elnöke. Néhány hónappal később az Egyesült Arab Emírségek kötött egy megállapodást a Hemedtivel, sokkal nagyobb számú RSF-harcos harcba küldéséről Dél-Jemenben és a Tihama-síkság mentén - ide tartozik Hudaydah kikötőváros, a 2018-as heves harcok színtere. Hemedti emellett egységeket biztosított a jemeni szaúd-arábiai határ őrzésére is. Ekkorra az RSF ereje tízszeresére nőtt. Parancsnoki felépítése nem változott: mindegyik darfúri arab, tábornokai mindnyájan viselik a Dagolo nevet. 70 000 emberrel és több mint 10 000 fegyveres pick-up teherautóval az RSF Szudán tényleges gyalogsága lett, egyetlen erő amely képes ellenőrizni a főváros, Kartúm és más városok utcáit.
Az arab koalícióhoz való csatlakozás Bashir geopolitikai érdekeit szolgálta, különösen az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) válságának kirobbanása után 2017 májusában / júniusában. Miután a szaúdi / emirátusok által vezetett tömb megszakította Katarral a kapcsolatát, Bashir nehéz helyzetben volt, fenntartani szoros partnerséget Dohával, miközben jó viszonyban marad a szaúdiakkal és az emirátusokkal is. Bashir ennek ellenére megtehette, hogy nem volt hajlandó támogatni Katar blokádját, miközben megszakította a kapcsolatokat Iránnal, és tovább támogatta a szaúdi és emirátusok által vezetett jemeni koalíciót.
Bashir határozata, hogy Szudánt benn tartja az arab koalícióban, egy tényező volt, amely hozzájárult három évtizedes áprilisi uralmának végéhez. A korrupcióból, a szegénységből és a munkanélküliségből fakadó düh mellett a 2018/2019-es Bashir-ellenes tüntetéseken téma volt Szudán részvételének széleskörű ellenzése a jemeni konfliktusban. Az ország folyamatos részvétele ebben a háborúban a törékeny átmenet során továbbra is vitaforrás marad.
A Dzsandzsawíd volt tagjai, akik jelenleg a Rapid Support Forces (RFS) tagjai, június 3-án hajtották végre a tüntetők elleni halálos erőszakot Khartúmban. A fellépés állítólag az Átmeneti Katonai Tanács (TMC) magas rangú tisztviselőinek és Rijádban tartózkodó társaik találkozóinak következménye volt. Szudán katonai uralkodói zöld utat kapnak az ilyen erőszakos cselekedetek végrehajtására. Az RFS így Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek egyfajta proxy erőjeként jelent meg, amely Szudán fővárosában és Jemenben működik.
RSF Nimr Ajban 440A páncélozott járműve Kartúm utcáin
(folyt. köv.)