Ezzel szembesülve hagytam fel az eddigi munkámmal. Mármint teljesen kiégtem a fásult undortól, amikor megjelent napról napra fél tucat új ügyfél és egy százalékuk volt normális embernek tekinthető. A többi önmagát és a hasonulókat tekinti normálisnak és ez a katasztrófa. Konkrétan sértette az intelligenciámat(akárkinek akármi is a véleménye róla), hogy én ülök az asztal azon oldalán, ahová ezek süthettek a van pénzem kisugrázásukkal és ők ülnek azon az oldalon, sokszor százmilliókkal dobálózva. Úgy, hogy nyílvánvalóan életképtelen ostoba állat, mégis tele van. A vállalkozói réteg ezeket nagyra értékeli, hiszen valamit tudhat, nem véletlen van százmilliókkal dobálózni lehetősége. Egy réteg velük, ha beismernék, hogy felületes lélektelen hülyék, akkor a sajátjaikról kellene beismerniük, hogy azok, ezért aztán zárnak, ha az ember kifakad erről.
De végtelenül szomorú összképét mutatja a társadalomnak, ahogy ilyen egyedek határozzák meg az irányát. Mivel javarészt ahhoz is ostobák, hogy lelkiismerettel rendelkezzenek, persze, bármit megtesznek a vagyonért, de észre sem veszik, hogy mennyi kárt, elcseszett életet okoznak. Vagy ha igen, akkor ezzel egymást közt viccelnek és ez még durvább talán. Volt olyan aki kis megcsúszás után 20 000 000 000 Ft-os vagyonnal bírva leült velem szemben, nagyjából másfél perc alatt kimatekoztam neki a szükséges dolgokat, de ő be akarta bizonyítani a kiemelkedettségét velem szemben, így belezavarta magát egy majdnem fél órás kétséégbeesett manőverbe, amiben a hibákat amiket többször egymás után ugyanúgy vétett, rám akarta hárítani, mintha én basznám át, nem ő önmagát, aztán a végén fogcsikorgatva megkapta az általam másfél perc alatt kiadott értékeket. Eközben nekem, hogy ő megkapja a neki a vagyonáért járó kiemelkedett érzést, szarnak kellett éreznem magamat. Nem lettem milliárdos ebből a munkavégzésből, hozzátenném.
Százával tudnám a gyengébb és erősebb, bénább és hülyébb ostoba állatokról a sztorikat, néha könyvírásra is gondolok ezzel kapcsolatban, mert olyan emberek ezek, akikre egy vajaskenyeret nem lehetne bízni, de az ország felvásárlói. Hányinger.