Az 50 különböző ország különböző törvényekkel. AOC hajól tudom, jewyorki.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Itt nem hiszem, hogy lesznek automata kukák.Meg magyar...
Nem (csak) ott... Alabamában meg ilyen helyeken is ezzel egészítik ki a költségvetésüket a helyi rendőrségek.
Nagyon aranyos vagy ezzel a dszújorkozással.
Kérlek tájékozódj, Civil asset forfeiture van az összes államban, ugyanis azt szövetségi szinten intézik.
Az "igazi" anarchisták és a marxisták szerint az ancap hülyeség, a felsoroltak közül is Chomsky-t, Graebert ilyen értelemben idézi a cikk, a többinek nem néztem utána (azaz Nozick, Rothbard, Mises, Rand tudom, hogy ancap-ok, vagy azzal rokon elveket hirdettek).
"Haha, még a cionkommunista zsidók és bérenceik szerint is hülyeség, haha"
Az eredetileg linkelt wikipedia cikkben vannak jó példák arra, hogy a történelemben milyen közösségek működtek ilyen mintára. Persze nem kellett hozzá ez a sok gazdaságelméleti ember, nem is én hozakodtam elő velük.
Hiába próbálja a mainstream sajtó felnagyítani Joe Biden amerikai elnök (demokrata) külpolitikai szerepét, hazájában, a végletekig megosztott Egyesült Államokban a többség bizalmatlan irányába. Az ABC/Ipsos és a WSJ friss felmérése szerint alig van olyan terület, ahol a lakosság többsége (ha szorosan is, de) egyet tud érteni Bidennel. E területek közül az egyik a járványkezelés, a másik az éghajlatváltozás elleni harc. Ami viszont a bűnözés feltartóztatását, a gazdaságot és általában Amerika útválasztását illeti, ott a szkepticizmus a legenyhébb jelző, amiről írhatunk. A felmérés szerint a megkérdezettek 63 százaléka úgy gondolja, hogy Amerika rossz irányba halad. Az ellenkezőjéről csak 27 százalék van meggyőződve. Hasonlóan katasztrofális eredményt hozott a gazdasággal kapcsolatos kérdéskör. A megkérdezettek 46 százaléka gondolja úgy, hogy a republikánusok képesek lennének kiutat találni a kátyúból, ugyanakkor a demokraták esetében az arány mindössze 35 százalék.
Részletesen itt:
https://korkep.sk/cikkek/kulugyek/2...Z5HnYRD9BIlpyp5_xr7eW5jRoDtvaZ1it29u2_8xQCsqg
KÖRKÉP.SK
Részletesen itt:
https://korkep.sk/cikkek/kulugyek/2...Z5HnYRD9BIlpyp5_xr7eW5jRoDtvaZ1it29u2_8xQCsqg
KÖRKÉP.SK
Az ember 35-40 éves korára elér egy egzisztenciális szintet, amit maga gründolt össze.
Ha nem ért el semmit, vagy amilye van, az nem saját eredmény, akkor marad meg lázadónak, hangos aktivistának, baloldali kávéházi filozófusnak, romkocsmák mélyén lila fingot reszelő “értelmiséginek”, aki soha nem tudja kiegyenlíteni a VBK hiteleit a pultnál.
Akinek van már egzosztenciája, az konzervatív irányba hangolódik el és konformizálódik, ki-ki vérmérséklete szerinti mértékben.
A korábbi úszómedencés hasonlatommal élve, a liberális kapitalista úszóverseny, ami az amerikai társadalomra jellemző, de máshol már nem, az európai 40-es, konzervatív polgár számára kissé visszás.
Ez az az úszóverseny, ahol nincsenek szabályok, mindenki egyszerre indul, a szarrá doppingozott olimpikon és az úszni nem tudó víziszonyos is. Úszógumi, vizimentő, úszómester nincs, az olimpikon célbaérési esélyei jók, az úszni nem tudó meg a medence alján köt ki.
Van mód ugyanakkor - hitelre - segítséget kérni. De ennek kamatai örök adósrabszolgaságba taszítják a hitelfelvevőt, mégpedig azon okból, hogy utána újabb hitelt vehessen fel a hitelei rendezésére. Ennek oka a medence körüli folyamatos felhajtás, pörgés fenntartása.
Mert a liberális kapitalista úszóverseny célja a folyamatos figyelemfelkeltés, mely azt a látszatot kelti, hogy a műsor folyamatos, tehát jó.
Ez pedig nem máshonnan, mint a jó öreg amerikai 32 foggal vigyorgó szemléletmódból ered: látszódj sikeresnek, hogy sikeres legyél.
Így működik aztán minden: a tőzsdei hype, a FOMO jelenség, a hitelmentő hitelek végnélküli adósságspirálja… és persze a mindehhez “tőkét” biztosító pénznyomtatás.
Az anarchokapitalistának tartott erősen illuzórikus megközelítés az amerikai telepes kisközösségek romantikáján alapszik.
Vagyis, hogy ameddig az egyén ellát (család, falu, kisváros, szántóföld… egyéni élethossz), addig teljes szabadságra van szükség.
Ebből a kvázi békaperspektívából az állam valóban egy felesleges rossz.
Csakhogy ez az erősen korlátolt szemléletmód az egyén egyszerű boldogulásán túl teljesen naív módon figyelmen kívül hagyja az ütközéseket.
Amikor a nagytőkés, állam hiányában nem egyeztet senkivel és egyszer csak megjelenik a dózereivel, hogy vegyiüzemet építsen a kisközösség földjére.
Vagy amikor egy, még a profitorientált kapitalista nagyvállalatok számára is kezelhetetlenül nagy kárral járó természeti katasztrófa után kellene beavatkozni.
A fenti példánál maradva: elkezd leürülni az úszómedence.
Tehát látható, hogy ahogy minden egyén szabadságát az őt befogadó közösség kollektív szabályrendszere limitálja, úgy határolja be ezen közösségek egymás mellett élését a legfelsőbb felettes entitás, maga az állam.
De lentről, békaperspektívából nézve az, aki az államnak dolgozik, az léhűtő.
Persze, mert a nagyság átka a rugalmatlanság és az állam munkahatékonysága fentről az egyén fele haladva egyre csak romlik.
Amint az egyénnek dolga akad az állammal, azt tapasztalja, hogy minden elnehezült és iszonyatosan lassú.
Ezért fontos az önkormányzatok köztes szerepe, ami lokális szinten, félúton az állam és az egyén közt old meg dolgokat.
De ettől még nem kell államellenesnek, vagy anarchokapitalistának lenni.
Nálunk az a baj, hogy a fürdővízzel együtt folyton kiöntik a gyereket is.
A rendszerváltás nagy tévedése volt, hogy “az állam rossz gazda”.
Nem az állam volt rossz gazda, hanem csak a szocialista állam.
Alapvetően a nemzeti állam igenis felveheti a lokális piacvédő szerepet, miközben - ideális esetben - hagyja (de el is várja!), hogy a gazdaság kapitalista módon prosperáljon és küzdjön.
A jelenkori kínai (valójában az 1968-as, Nyers Rezsőék által kitalált magyar “Új Gazdasági Mechanizmus) szocialista piacgazdaság az az úszóverseny, ahol van rendes úszómester, az eleve úszni nem tudókat nem is engedik a vízbe, a hazai favoritot erősen bedoppingolják ÉS ezen felül mindig összehozzák neki a négyes pályát, előre megsúgják a konkurensek edzésterveit, viszont mindig leszervezik neki a top favorit nemzetközi élmezőnyt.
Van verseny, komoly versenyzőkkel, a színvonal magas, de a pálya a hazai indulóknak lejt.
A cél a világszinten legitim versenypozíció.
Ez az állami rásegítés és háttérboztosítás szerepe a modern kapitalizmusban. Ezért nem kell kárhoztatni és leépíteni az államot.
Ha nem ért el semmit, vagy amilye van, az nem saját eredmény, akkor marad meg lázadónak, hangos aktivistának, baloldali kávéházi filozófusnak, romkocsmák mélyén lila fingot reszelő “értelmiséginek”, aki soha nem tudja kiegyenlíteni a VBK hiteleit a pultnál.
Akinek van már egzosztenciája, az konzervatív irányba hangolódik el és konformizálódik, ki-ki vérmérséklete szerinti mértékben.
A korábbi úszómedencés hasonlatommal élve, a liberális kapitalista úszóverseny, ami az amerikai társadalomra jellemző, de máshol már nem, az európai 40-es, konzervatív polgár számára kissé visszás.
Ez az az úszóverseny, ahol nincsenek szabályok, mindenki egyszerre indul, a szarrá doppingozott olimpikon és az úszni nem tudó víziszonyos is. Úszógumi, vizimentő, úszómester nincs, az olimpikon célbaérési esélyei jók, az úszni nem tudó meg a medence alján köt ki.
Van mód ugyanakkor - hitelre - segítséget kérni. De ennek kamatai örök adósrabszolgaságba taszítják a hitelfelvevőt, mégpedig azon okból, hogy utána újabb hitelt vehessen fel a hitelei rendezésére. Ennek oka a medence körüli folyamatos felhajtás, pörgés fenntartása.
Mert a liberális kapitalista úszóverseny célja a folyamatos figyelemfelkeltés, mely azt a látszatot kelti, hogy a műsor folyamatos, tehát jó.
Ez pedig nem máshonnan, mint a jó öreg amerikai 32 foggal vigyorgó szemléletmódból ered: látszódj sikeresnek, hogy sikeres legyél.
Így működik aztán minden: a tőzsdei hype, a FOMO jelenség, a hitelmentő hitelek végnélküli adósságspirálja… és persze a mindehhez “tőkét” biztosító pénznyomtatás.
Az anarchokapitalistának tartott erősen illuzórikus megközelítés az amerikai telepes kisközösségek romantikáján alapszik.
Vagyis, hogy ameddig az egyén ellát (család, falu, kisváros, szántóföld… egyéni élethossz), addig teljes szabadságra van szükség.
Ebből a kvázi békaperspektívából az állam valóban egy felesleges rossz.
Csakhogy ez az erősen korlátolt szemléletmód az egyén egyszerű boldogulásán túl teljesen naív módon figyelmen kívül hagyja az ütközéseket.
Amikor a nagytőkés, állam hiányában nem egyeztet senkivel és egyszer csak megjelenik a dózereivel, hogy vegyiüzemet építsen a kisközösség földjére.
Vagy amikor egy, még a profitorientált kapitalista nagyvállalatok számára is kezelhetetlenül nagy kárral járó természeti katasztrófa után kellene beavatkozni.
A fenti példánál maradva: elkezd leürülni az úszómedence.
Tehát látható, hogy ahogy minden egyén szabadságát az őt befogadó közösség kollektív szabályrendszere limitálja, úgy határolja be ezen közösségek egymás mellett élését a legfelsőbb felettes entitás, maga az állam.
De lentről, békaperspektívából nézve az, aki az államnak dolgozik, az léhűtő.
Persze, mert a nagyság átka a rugalmatlanság és az állam munkahatékonysága fentről az egyén fele haladva egyre csak romlik.
Amint az egyénnek dolga akad az állammal, azt tapasztalja, hogy minden elnehezült és iszonyatosan lassú.
Ezért fontos az önkormányzatok köztes szerepe, ami lokális szinten, félúton az állam és az egyén közt old meg dolgokat.
De ettől még nem kell államellenesnek, vagy anarchokapitalistának lenni.
Nálunk az a baj, hogy a fürdővízzel együtt folyton kiöntik a gyereket is.
A rendszerváltás nagy tévedése volt, hogy “az állam rossz gazda”.
Nem az állam volt rossz gazda, hanem csak a szocialista állam.
Alapvetően a nemzeti állam igenis felveheti a lokális piacvédő szerepet, miközben - ideális esetben - hagyja (de el is várja!), hogy a gazdaság kapitalista módon prosperáljon és küzdjön.
A jelenkori kínai (valójában az 1968-as, Nyers Rezsőék által kitalált magyar “Új Gazdasági Mechanizmus) szocialista piacgazdaság az az úszóverseny, ahol van rendes úszómester, az eleve úszni nem tudókat nem is engedik a vízbe, a hazai favoritot erősen bedoppingolják ÉS ezen felül mindig összehozzák neki a négyes pályát, előre megsúgják a konkurensek edzésterveit, viszont mindig leszervezik neki a top favorit nemzetközi élmezőnyt.
Van verseny, komoly versenyzőkkel, a színvonal magas, de a pálya a hazai indulóknak lejt.
A cél a világszinten legitim versenypozíció.
Ez az állami rásegítés és háttérboztosítás szerepe a modern kapitalizmusban. Ezért nem kell kárhoztatni és leépíteni az államot.
Az még a legkisebb gond lenne. Az állam korrupt és egyáltalán nem törekszik az erőforrások hatékony felhasználására.
Jó ez az akadémiai székfoglaló, de az eredeti kérdésemre nem nagyon válaszolt:
Ugyanis az ún. "nagytőkés" az esetek többségében az állami redisztribúcióból lett "nagytőkés". Ez még nem feltétlenül
Ha még hozzávesszük azt, hogy a legtöbb állam idejekorán ügyelt rá, hogy a közösségek ne tudják megvédeni magukat (fegyverrel), akkor máris a "modern kapitalista állam" mintáját fogjuk látni:
- Önvédelemre képtelen egyén és közösség
- Kisajátított alapszolgáltatások (melyeknek egyébként komoly közösségszervező szerepe is lenne): erőszakszervezetek, egészségügy, oktatás
- Állam által irányított redisztribúció
- ... amelyből a kapitalizmusra csak messziről emlékeztető patyomkin rendszert húznak fel
Honnan van bennetek ez a fenenagy bizalom az állam iránt, azt nem értem.
Ahogy fentebb írtam, az egyének, illetve kisközösségek boldogulásának záloga az önkormányzatiság, az erős és hatékonyan öntevékeny lokális kis-, illetve középhatalom képében van.
Ez idehaza se lenne, lett volna másképp, csakhogy paradox módon a nemzeti gazdaságot, a hazai piacot bevédeni igyekvő 2010 utáni magyar állam az önkormányzati politika irányából is potenciális, invazív veszélyforrást látott, illetve lát.
A 2010 utáni látványosan Európa kárára végbemenő amerikai külpolitikai manőverek láttán az embernek az az érzése, hogy a nyugat-európai nagypolitikai színpadán sorozatosan és szinte kötelező jelleggel mantrázott “az USA a legjobb és legfontosabb szövetségesünk” szlogen ellenére, ilyen barát után ellenségre már nincs is szükségünk.
Mert bárki, bármit mond, az EU bedarálása nem az USA-nak lenne öntökönlövés a Kína elleni harcban. Valójában Kína potenciális üzletfeleit, gazdasági, technológiai és esetleges politikai partnereit akarják a tengerentúlról leépíteni, de úgy, hogy Európa megmaradjon az USA engedelmes fogyasztójának, gyarmatának és vazallusának.
Ez idehaza se lenne, lett volna másképp, csakhogy paradox módon a nemzeti gazdaságot, a hazai piacot bevédeni igyekvő 2010 utáni magyar állam az önkormányzati politika irányából is potenciális, invazív veszélyforrást látott, illetve lát.
A 2010 utáni látványosan Európa kárára végbemenő amerikai külpolitikai manőverek láttán az embernek az az érzése, hogy a nyugat-európai nagypolitikai színpadán sorozatosan és szinte kötelező jelleggel mantrázott “az USA a legjobb és legfontosabb szövetségesünk” szlogen ellenére, ilyen barát után ellenségre már nincs is szükségünk.
- A 2011-es Arab Tavasz “demokráciaexportja” rendesen alávágott az európai energetikai, hadiipari és biztonságpolitikai állapotnak. Dél felől elözönlötték a dél-, nyugat- és észak-európai tagállamokat a komoly gazdasági-, szociális- és biztonságpolitikai tehertételt jelentő migránsok. Miközben komoly beruházások mentek kárba csak a líbiai összeomlás miatt
- 2013-ban az ukránoknál kezdtek nyiltan korteskedni az amerikai politika prominensei, mellyel sikerült Ukrajnát leválasztani Oroszországról, mintegy éket verve a francia-német és az orosz gazdasági közeledés felé. Ebben komoly szerepe volt még a 2010 után igen erősen amerikanizálódó lengyeleknek is, akik egyszerre félnek is a német-orosz összeborulástól, illetve egyszerre ábrándoznak a “Nagy Lengyelországról”, amiben komoly szerepe volna az ukrán területnek. Ez utóbbihoz természetesen elengedhetetlen volt a teljesen destabilizált ukrán bel- és külpolitika, ahogy igen fontos Oroszország távoltartása szankciókkal és nyílt fenyegetésekkel. Logikus, hiszen a nevezett ukrán területekhez a fehéroroszokon keresztül vezet az út. Ezért a jelenlegi, oroszbarát vezetést is el kellett volna mozdítani. Mondanom sem kell, hogy a lengyel politikában 2010 után erősen felülreprezentált lett az úgynevezett “amerikás” multú politikusok aránya.
- 2015-ben kezdődött a kutyakomédia Brexit, amellyel kapcsolatban persze rögvest felmerül a putyini destabilizáció, mint ellentevékenység a Majdan miatt. Csakhogy szemmel láthatóan az egész igen jól illeszkedik bele abba az UK-t az EU-ról leválasztó és Washingtonból nézve az európai összképet némiképp áramvonalasítani igyekvő törekvésbe is, amely révén egyrészt a briteket mégjobban kiszolgáltatottabb hídfőállássá, míg az EU-t mégjobban megosztott konkurenciává változtatja
- A legutóbbi német választásokat követően kormányra kerülő újbaloldali és “zöld” politikai erők erősen önsorsrontó programja megintcsak jól láthatóan EU-ellenes. Miközben az új külügyminiszter személyében ismét csak felbukkan az amerikai szál. Az EU kellős közepén uralkodó német gazdaságot és társadalmat jól láthatóan kiherélő és ellehetetlenítő woke-gender-zöld ámokfutás haszonélvezője ugyanúgy csak az USA lesz.
Mert bárki, bármit mond, az EU bedarálása nem az USA-nak lenne öntökönlövés a Kína elleni harcban. Valójában Kína potenciális üzletfeleit, gazdasági, technológiai és esetleges politikai partnereit akarják a tengerentúlról leépíteni, de úgy, hogy Európa megmaradjon az USA engedelmes fogyasztójának, gyarmatának és vazallusának.
De hát én is ezt írtam korábban... Az önkormányzatiság, a helyi kézben összpontosuló érdekérvényesítés a jó irány szerintem.
..Illetve annyit tennék még ehhez, hogy én nagyon szívesen adóznék a mostanihoz hasonló nagyságrendben, mondjuk egy olyan helyi önkormányzatnak, amelyik transzparens módon el is tud számolni a pénzemmel.
Ahelyett, hogy ez a pénz most az államkasszába folyik be, és nagyjából semmit nem lát belőle viszont sem a település, sem én.
Ennek oka nem az államiság, hanem a magyar gazdaság extrém kitettsége.
Egyszerűen nincs honnan máshonnan pénzt beszedni a nagy pénz - nagy focihoz, amikor az ország a “merjünk kicsik lenni”, illetve a “mi, kis, közép-kelet-európai kisországok…” szervilizmusával beszorította saját magát a gyarmati státusz jelentette sarokba.
Van ebből kitörési lehetőség, csak fájdalmas, hosszadalmas és távolról sem elegáns.
Ki kell fizetni az államadósságot (ebbe döglött bele Ceaucescu is), le kell építeni a gyarmattartók potenciális hazai klientúráját jelentő belső ellenzéket (itt tör felszínre az a jó öreg politikai paranoia, ami egy idő után már kontraproduktív lehet), illetve, meg kell próbálni túlárazott tenderekkel lenyúlni és offshore számlákra letárolni a Nyugat pénzét.
Közép-Európa kis nemzetállamainak az EU keleti határán földrajzilag, társadalmilag, gazdaságilag, demográfiailag, történelmileg és politkailag egész egyszerűen más lehetősége nincs.
Egész egyszerűen Európa nyugati/északi és középső, illetve keleti fele között olyan hatalmas a potenciálkülönbség, hogy az EU-csatlakozás idején vágyott felzárkózás normális játékmenettel fizikai lehetetlenség.
Kezdjük ott, hogy a Nyugat történelmi távlatokban mérhető hegemón fejlettsége és potenciálja azon a gyarmattartói gyakorlaton alapszik, ami nem csak, hogy kompletten hiányzik az úgynevezett V4 régióból, de még ellenük is érvényben van!
Paradox módon, a V4 minél jobban teper, hogy utolérje a Nyugatot, annál jobban hajtja fel számára azt a profitot, mely révén a Nyugat meg tudja tartani a távolságát.
Mely távolság megléte révén tudja a V4-et lenttartani a dolgos alátendelti státuszában.
Ez a fajta hálátlan alárendeltségi viszony csak destruktív módon és csak a Nyugat egyoldalú bukásával hagyhat alább, tehát szigorúan csak akkor, ha a V4 egy ilyen perspektivikus kataklizma esetén valamilyen szinten el tud szigetelődni tőlük. Ideológiailag, gazdaságilag, politikailag, társadalmilag.
Valljuk be, erre nem sok az esély.
Részemről ez így érthető gondolatmenet, köszönöm hogy leírtad.
Ha már itt tartunk:
Honnan fogjuk tudni, hogy akik ezt teszik, egyébként nem maguknak tárolják le a pénzt?
K
kamm
Guest
K
kamm
Guest
K
kamm
Guest
The Daily Beast: I Got Stopped by a NY Cop—'It's Always a Good Day When You Can Bag a Sand N-----!'.
I Got Stopped by a NY Cop: ‘It’s Always a Good Day When You Can Bag a Sand N****r!’
Guilty of nothing more than Driving While Brown, the author was arrested and hauled off in handcuffs. It was not an anomaly.
www.thedailybeast.com
