Navrozov azt hitte, hogy Amerika Mill-világa. Ebben elég gyorsan csalódnia kellett. Egy elit fiúiskolába került, ahol az összes professzor ÉS az összes diák ellenezte a vietnami háborút. Navrozov felvetette, hogy nem olyan rossz dolog az, hogy Amerika megpróbálja megakadályozni, hogy a szovjetek és bábjaik Vietnamra is kiterjesszék azt a diktatúrát, ami elől ő elmenekült. A szabad és konstruktív vita helyett azonban lefasisztázták.
Utána a Yale-re járt, és azt tapasztalta, hogy ott sincs szabad és konstruktív vita: egy témáról, például egy könyvről mindenkinek 100 százalékig ugyanolyan, tehát szélsőbalos véleménye volt. Amikor Navrozov édesapja is könyvet írt, kiderült, hogy miért is alakulnak ennyire hasonlóan a vélemények. Első körben egy viszonylag kicsi orgánumban, a The New York Review of Booksban jelent meg a könyvről egy negatív kritika. Utána a New York Times írt róla az előbbi szellemében egy szintén igencsak negatív bírálatot. Ezt a negatív véleményt a Yale-en szó szerint mindenki elfogadta. Utána az összes többi amerikai sajtótermék is átvette az ítéletet, és hasonlót írt. Vagyis lényegében az egész amerikai nyilvánosság negatívan értékelte a könyvet.
Tehát nem titokban manipulálják a nyugati közvéleményt. Belpest nyelvén szólva a New York Times MENŐ, tehát mindenki, aki MENŐ szeretne lenni, birkaként követi a NYT mint vezérürü véleményét, önként, nyíltan, dalolva. Magyar ésszel ezt is nehéz belátni: amikor az angolszász ember véleményt nyilvánít, akkor nem igazat mond, és nem hazudik, hanem
úgy viseli a véleményét, mint egy divatos ruhadarabot.
Amikor Justin Trudeau-t megkérdezték, miért áll a kormánya pontosan felerészben nőkből, annyit felelt, hogy „mert 2015 van”. Semmilyen komolyabb indokot nem mondott. 2015-ben ez a divat. Ennyi.
James Burnham 1963-as
The Suicide Of The West könyvében leírja az amerikai professzorok egy új fajtáját, akik az elméjük pallérozása helyett koktélpartikra szeretnek járni. Ezeken divatos ruhákat és divatos véleményeket kell (kép)viselniük, minden politikai kérdésről egyforma véleményük van, amit aztán két nap múlva a legtöbb sajtótermék is lehoz. Burnham megkérdezte tőlük: mi az ideológiátok? Van nektek valami olyan alapvetésetek, mint a Kommunista Kiáltvány? Azt felelték: nincs.
Burnham összeállított tehát egy 39 tételből álló listát. Például: mindenfajta faji megkülönböztetés tilos. Erre azt felelték, ezek nem liberális elvek, ezekkel mindenki egyetért. 1963-ban, amikor jó pár amerikai államban törvény volt a faji megkülönböztetés! De ők nem tartoznak a mindenki fogalmába. Nem divatosak, tehát láthatatlan senkik. Ez pontosan ugyanaz a logika, amikor egy 20 éves menő gyerek azt mondja, hogy ma már senki sem hallgat Guns 'n' Rosest. Hát, én például igen, de számára én láthatatlan vagyok, mivel nem vagyok menő 20 éves. Csak egy tata, tehát érdektelen.
„Valójában pontosan tudjuk, mi lesz Washington politikája húsz év múlva. Biztosan semmi közük nem lesz »a politikához«. Ezek a Harvardon, a Yale-en és a Berkeley-n jelenleg tanított elvek megvalósításai lesznek.” – Curtis Yarvin
„Ki a szuverén? Maga a narratíva a szuverén.” – szintén Curtis Yarvin
A rendszer történelmi kialakulása tehát teljesen nyíltan ment végbe. A Cambridge-t, a Harvardot és a Yale-t eredetileg papok, lelkészek képzésére alapították. Ezen professzorok feltalálták idővel ezt a fajta liberális „szuperprotestantizmust”. A folyamat világosan követhető: a Harvard teológia szakát átvették az unitáriusok, akik kialakították ott a
transzcendentalista világképet,
miszerint az ember jó, és csak a társadalmi intézmények teszik rosszá (ahogy Rousseau is mondta, és ugye ez minden baloldali gondolat alapja). Később a Harvard és Yale szekularizálódik, a liberális „szuperprotestantizmus” helyét átveszi a liberalizmus, ami Amerikában gyakran abszolút szélsőbaloldali ideákat is jelent, és mivel a Harvard, a Yale na meg persze az onnan kikerülő elit újságírók MENŐK, mindenki más az ő véleményüket hordja divatként.
Hálózatok, titkos társaságok léteznek. De először kezdjük annak elemzésével, ami nyilvános.
(a cikk a kontra.hu-n jelent meg még tavaly, de azóta a kontra.hu-t bezárták, a google cache-ből bányásztam elő a szöveget, a linkek nem biztos, hogy működnek)