Nekem alapvetően az a véleményem az emigrációról, hogy az a könnyebb út. Helyben maradni és tenni a kialakult helyzet ellen a nehezebb. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor nincs valasztás (ilyen volt pl 56 után).
56 után sem mindenki a börtön vagy bitó elől lépett le. Sőt azok közül, akiket ez fenyegetett, sokan nem léptek (nem hitték el, vagy vállalták), úgy is jártak...
A többség csak elindult, hogy ebben az országban nincs jövő, de a nyugat most megad mindent, menedékjogot, állást, ösztöndíjat stb. - ezek nem voltak akkor egyáltalán egyértelműek minden jöttmentnek, mint manapság. De így is a többség hónapokat várhatott osztrák, olasz táborokban, amíg megkapták a menedékjogot valamelyik vágyott országtól (de sokan elfogadták Dél-Afrikát vagy Latin-Amerikát is).