Az oroszoknak speciel igazuk van: a komplett elektori rendszer elavult. De továbbmegyek, a most lázongó csoportok nagy részének is igaza van, ha nem is a lázongásban, hanem abban, hogy a gond maga az establishment.
Tehát nem is a dicstelenül leköszönő Trump, mint elnök, hanem a jelenség, ami négy éve egy ilyen karaktert az elnökségig juttatott.
A szőnyeg alá söpört tabutémák, a PC arrogáns diadala a józan ész felett, a többség általános problémáinak kezeletlensége, miközben a jóléti réteg kisebbségi álproblémákra talál destruktív megoldásokat.
Az USA belső hatalmi rendszere, a profit mindenhatósága, a végtelenül elavult világszemlélete vezetett a mostani eseményekhez.
Tök mindegy, hogy BLM, vagy Trump-pártiság, az embereknek súlyos problémáik vannak, melyeket a Covid-válság csak jobban kiexponál. Az embereknek elegük van.
Ma az Indexen Jeszenszky Géza, a harminc évvel ezelőtti Antall-kormány végtelenül “atlantista” elkötelezettségű egykori külügyminisztere, üdvözölte a Biden győzelmet.
Várja a mesebeli csodát.
Itt Magyarországon, ahogy várta anno 1990-ben is. Ahogy várták sokan 1945-48 között is.
Ugyanis, ha nem tűnt volna fel, hazánkban az Atlantizmus sosevolt eszménye a legnagyobb önámítás, de napjainkra kétszeresen is azzá vált.
1945-ben a Marshall-terv a szovjetek miatt egyszerűen csak nem érhetett el idáig.
Ugyanakkor 1990-ben meg jól látható, az a fránya USA olyan nagyon nem akart minket a barátjának, néhány buksisimogatáson túl.
És azóta jöttek-mentek magyar és amerikai kormányok, mi kérem szépen, le lettünk szarva. Vagy csak arrogánsan le lettünk gorombítva, ki lettünk oktatva.
Csak a régi lemez.
Miközben a tizenhét évvel ezelőtt csatlakozott keleteurópai államok napjainkra elkezdtek végre az EU-n belül önálló hangot megütni és ez a gyarmatosító multú nyugati államoknak már zsigerből nem tetszik, azaz nyílvánvalóvá vált, hogy legalább két Európa létezik, az USA politikája még a Hidegháború utáni egypólusú érában van leragadva. Ahol is az európai szövetségesei (valójában kegyencei) csak a nyugati, gazdagabb államok voltak. Minket az USA nem ismer, soha nem is ismert.
Ahogy 1941 végén is sokan ott tartottak még, hogy háború maximum a mexikóiakkal lesz.
“Nagyság átka a rugalmatlanság” - tartja a mondás és ez az USA-ra nagyon igaz. Még mindig múltszázadi világképpel és eszközökkel operál.
Joe Biden és csapata is egy harminc-negyven évvel ezelőtti megoldás, totál rossz szemüvegen át nézi az EU-t, Oroszországot, vagy Kínát.
Ők még valahol a Carter-érában járnak.
Ahogy a hazai atlantisták is oda vannak Joe Biden magyar viszonylatától. Hogy járt nálunk pár napot nászúton. Igen, több, mint negyven éve!
Hogy több, mint harminc éve nem számítunk valós szövetségesnek, de még most is szitokszó az amerikai politikai közbeszédben az, hogy Hungary.
Mindenféle észak-koreai és török rezsimekhez hasonlítanak minket.
A mostani trumpista lázongást felváltja a bidenisták optimista csodavárása, miközben a Covid nem válogat, a gazdaság valójában szar, a belső társadalmi feszültségek a csak papolt, valójában látszat demokráciában csak gyűlnek.
A 2008-as Change bullsit-el nyert celeb-elnök Obama nyolc évig tartó semmittevése hívta életre a trumpizmust, a totál politikailag inkorrekt, teljesen öntörvényű káosz politizálást.
A Biden-győzelem az establishment erre adott kétségbeesett válasza. A polip, amely a csápjaival rátekeredett az amerikai nemzet nyakára, visszaköveteli a trónját, miközben az egyre feszültebb nép egyre jobban le van szarva.
Biden győzelme pont olyan, mint Boris Johnson-é.
A gazdag hatalom ünnepe, ami az ország bukásához vezethet. Ahogy Johnson megünnepelte a Brexit-et, ami könnyen az UK szétesését hozhatja el, úgy fogják ünnepelni a “demokraták” (gazdagok, celebek, tehetős réteg) a valódi problémákat szőnyeg alá söprő elit diadalát. Aztán majd visszasírják a most szerdai rendbontást.
Uff!!
Ez hallod elmenne egy komoly írás/cikk/könyv stb. részeként is. Legtöbben egy hét alatt sem tudnának ennyire összeszedett szösszenetet írni. Eddig is nagyon kedveltem a kulturált stílusú - főleg - műszaki témájú hsz-eidet, de ez most nagyon betalált.
Részben már én is írtam a témában hsz-eket (USA és világban elfoglalt helye, szerepe), de az európai rész, mintha a saját gondolataimat olvasnám. Itthon is erről szoktunk beszélgetni, hogy a Ny-Európához és vezető "hatalmaihoz" fűződő viszonyunk mennyire légből kapott - ahogy írod , önámító - és provinciális egyben. A modern világban, a kulturált viselkedés fellegvárának számító Ny-Európa demokráciásdit játszik a valójában még mindig lenézett, (gazdasági) gyarmatnak tekintett "keletiekkel".
"...keleteurópai államok napjainkra elkezdtek végre az EU-n belül önálló hangot megütni és ez a gyarmatosító multú nyugati államoknak már zsigerből nem tetszik..."
Ez tetten érhető a reakcióikon, ahogy kommunikálnak.
Vicces az egész szitu, mert a világ óriásit változott az utóbbi évszázad alatt, régebben egy olyan performansz, amit Orbán visz, instant katonai beavatkozást vont volna maga után, de a 2. vh. után ez nagyon kiment a divatból. Maradt a tárgyalás, szavazás, burkolt (gazdasági) fenyegetés, tisztára mint a Brian élete-ben
Orbán ezt ismerte fel, hogy itt végül is lehet pattogni, senkit sem fognak kivégezni vagy lerohanni, itt kérem szépen gentleman-ek ülnek az asztalnál. És a többi keletinek is - látva, hogy még senki nem csapta le ezt a fickót - elkezdett megjönni a bátorsága. Ahogy írod, K-Európa kezd magára találni.
Félreértések elkerülése végett, nem beszélek Európa ellen, a mi helyünk itt van, alapvetően az európai kultúrkörhöz tartozunk.
De bosszantó látni amikor kibújik a szög a zsákból, és lekezelnek minket, akárki is a politikai képviselőnk.
Csak az változott meg, hogy a fejlett nyugati emberek és társadalmak a most már régóta - 2-3 generáció - tartó jólét és nyugalom hatására eltespedtek, belekényelmesedtek a felhőtlen fogyasztás mámorába. Ma már Jean-Pierre, Jürgen, John közgazdász, ügyvéd, fogorvos stb. nem szívesen kelne ki a Q7-es kényelmes foteljéből, hogy fegyvert ragadva megleckéztesse a renitens, szittya
magyarokat.
Mellékesen megjegyzem, már a saját országukban sem szívesen tennék meg ezt az érkező - sokszor sötét középkori hagyományokkal és értékrenddel rendelkező - bevándorlókkal szemben.
Az USA-ban egy kicsit más a helyzet, ott azért nem szívesen bőszíteném fel a redneck-eket.
"az európai szövetségesei (valójában kegyencei)"
Erről Herman Wouk Izrael történetéről szóló 3 részes regényfolyamának egyik jópofa része jut az eszembe:
biztonsági tanácskozás vmelyik aktuális arab-izraeli konfliktus kapcsán (talán Szuez '56), angol vagy francia képviselő felszólal és mondja hogy "...a négy világhatalom....", erre az amcsi páholyban az egyik odahajol a másikhoz és halkan megjegyzi:
"Négy??!! És ki a másik kettő??"
