Engem az érdekel, mi lesz velünk a Biden érában.
A lengyelekkel összefogva, Trump alatt még bele tudtunk állni az egyoldalú nyugati ukázokba, az USA nem velünk volt elfoglalva.
Hanem most végre visszatér az Obama korszak “Fuck the EU” kommunikációja, amely egyik oszlopos része volt a német-francia tengely összeugrasztása az oroszokkal, lásd: Ukrajna.
Itt van egy 444-es cikk az esetről még 2014-ből:
Ukrajnával kapcsolatban. A kiszivárgott telefonbeszélgetés mögött az oroszok állhatnak.
444.hu
A bajom az, hogy az EU-n belüli összhangot “demokratikus eszmeiség mentén” elősegítendő, az USA rá fog dolgozni az ébredező kelet európai szatellit államok (ismerős? Igen, ahogy a KGST/VSz időkben, úgy vagyunk most is kutyái egy nálunknál gazdagabb, világbirodalmi múlttal rendelkező, megszálló erőket vagy ezer éve nem látott erőrendszernek) megregulázására.
A lengyelekkel nem lesz gond, hiszen ők könnyen kiemelhetők a játékból. Nyugaton a németek, mint az EU legerősebb állama, az USA természetes vetélytársa ellen nem nehéz tüzelni őket. Keletről meg ott a közös ellenség, az oroszok.
(Apropó, anyám lakásának pakolása közben akadt a kezembe egy 1981 augusztus 25-i Népszabadság. Benne egy hír: az NSzK-beli Mannesmann AG és a szovjet gázipari importtal foglalkozó vállalat Moszkvában megállapodást írt alá csővezetékek szállításáról a most feltárt szovjet gázmezőkhöz. A megállapodást Washington hevesen ellenzi... - negyven év telt el és még mindig ugyanaz a nóta)
A lengyelekkel ellentétben viszont mi sokkal cudarabb helyzetbe kerülhetünk. Az USA jelenlegi szövetségesei ugyanis az évszázados - évtizedes ellenségeink, Ukrajna és Románia. Velük szemben bármilyen rossz hang Washington rosszallását vonhatja maga után, ami sajnos automatikusan magával vonja majd a Brüsszel felé elvtelen szervilitással lojális hazai “demokratikus” ellenzék fel- és kiemelését.
Ami pedig visszataszít minket a hitelfüggő, saját nemzeti politikájától, szavától és tartásától megfosztott kisnemzet státuszba.
A demokrácia a többség akaratának érvényre jutása. Azonban a többség akaratának kommunikációja nehéz terep, hiszen könnyen kaphatja fejéhez az ember, hogy “demagóg”, vagy “populista”. Csak mert nem “liberális”, azaz nem karol fel mindenféle, egymással se, de a többséggel végképp nem kompatibilis kisebbséget. Nem működik a “jogállamiság” akármi is az.
Igen, az oly sokszor szajkózott lózung: “liberális demokrata” technikailag nem létező fogalom. Pont mint anno a kommunizmus, egy idealista utópia, a jóléti gondolkodók víziója, ami jól hangzik, de kivitelezhetetlen.
Ugyanakkor kiváló fegyver is.
Hiszen milyen demokrácia az, amelyik nem liberális? Nem biztosít szabadságjogokat MINDEN kisebbségnek.
Láthatjuk, hogy a szólásszabadság, vagy szabadosság most már Amerikában sincs ínyére a magukat liberálisnak gondolóknak se, hiszen óhatatlan, hogy aki a többség akaratának védelme mellett a kisebbségek akaratát is érvényre akarja juttatni, az a kettős mérce problémakörébe sodródik.
Az Obama korszak legutolsó évében érdekes jelenségként bukott ki a minden határon túltolt polkorrektség csimborasszója, a Safe Space jelenség totális életidegensége.
Jóléti burokban nevelt vitaképtelen nebántsvirágok küzdöttek a számukra elfogadhatatlan ellenvélemények világával, de erővel kikövetelték maguknak a megbáthatatlanság jogát.
Ja, mert a jog kiharcolása mindig üzlet. És mindig a pénz beszél.
Aztán jött négy év Trump és eltolódott a fókusz.
Viszont a Biden éra ismét visszahozhatja a világba és hazánkba is a minden normális folyamatot, társadalmi párbeszédet, nemzeti konszenzust megakasztó, a válogatott, vélt, vagy valós kisebbségi jogokat kellő arroganciával a többség érdekei fölé helyező liberális retorikát. Az univerzális fegyvert, amivel minden nemzeti törekvés megregulázható.