A demokrácia a többség akaratának érvényre jutása. Azonban a többség akaratának kommunikációja nehéz terep, hiszen könnyen kaphatja fejéhez az ember, hogy “demagóg”, vagy “populista”. Csak mert nem “liberális”, azaz nem karol fel mindenféle, egymással se, de a többséggel végképp nem kompatibilis kisebbséget. Nem működik a “jogállamiság” akármi is az.
Láthatjuk, hogy a szólásszabadság, vagy szabadosság most már Amerikában sincs ínyére a magukat liberálisnak gondolóknak se, hiszen óhatatlan, hogy aki a többség akaratának védelme mellett a kisebbségek akaratát is érvényre akarja juttatni, az a kettős mérce problémakörébe sodródik.
Nem azért kapja meg, hogy populista meg demagóg, mert valami nagy összeesküvés folyik minden "nemzeti" érték visszaszorítására, hanem azért, mert egyszerű lózungokkal és uszítással bomlasztja a társadalmat két részre, és minden emberben a legrosszabb zsigeri impulzusokra hajt. A legnyilvánvalóbb példa a halálbüntetés - ha akármilyen populista nímand a programjára tűzné, hogy ő visszahozza a halálbüntetést, az bizony hatalmas támogatottság boost-ot kapna, annak ellenére hogy civilizált emberek és nemzetek között a halálbüntetés ma már nem általánosan elfogadott dolog.
Ezek akármilyen uszítás, polarizáló kijelentés után cinikusan, vigyorogva kijelentik "
De hát csak szabad véleménynyilvánítási jogommal éltem!" vagy "
De hát nem látjátok hogy ezt akarja a nép? Hát nem ez a demokrácia?!"
A demokrácia a népakarat érvényesítése - de vannak határok, amit nem lehet átlépni a társadalom bomlasztásának elkerülése érdekében.
Na most van ez a bizonyos réteg, ami - mint az elmúlt időszakban láthattuk - csak és kizárólag addig érdekelt a "szabad véleménynyilvánításban" és a demokráciában, míg az az ő malmukra hajtja a vizet. Abban a pillanatban, hogy helyzetbe kerülnek, vagy a demokrácia és a szabad véleménynyilvánítás ellenük kezd dolgozni, minden lehetséges lépést megtesznek annak kikerülésére és erodálására. Ha hatalomban vannak, akkor meg saját hatalmuk bebetonozására, fennkölt módon hangoztatva, hogy őket bizony demokratikus módon választották meg, és akinek ez nem tetszik, az antidemokrata!
Így történhet meg az, hogy a nagy amerikai patrióták akik évekig azzal házaltak, hogy ők csak
Amerika hagyományait és történelmét akarják védeni, most megostromolták a Capitoliumot és oda konföderációs zászlókat vittek be, mert a díszmajmuk vesztett a választáson.
Tették ezt ugyanezen díszmajom burkolt uszítására - mert természetesen nem jelentette ki nyíltan hogy "ostromoljátok meg", csak szépen rávezette őket a dologra. Ezen felül még mikor látta hogy túltolta, azután is kacsintgatva uszított.
A demokrácia egyik legnagyobb problémája, hogy nem képes a saját elvrendszerének keretein belül meghúzni egy megkerülhetetlen vörös vonalat, ami biztosítaná azt, hogy a keretein belül működő antidemokratikus elemek ne juthassanak szóhoz. Akármennyire nyilvánvaló egy épeszű ember számára, hogy egy adott csoport hazudik mikor demokrácia, jogállamiság, és rendpártinak állítja be magát, attól még nem lehet egyszerűen kidobni őket, ha csak nem jelentik ki nyíltan, hogy autoriter fasiszták. Aztán ha hatalomhoz jutnak és elkezdik leépíteni ezeket az intézményeket, akkor nyekk van.
A demokrácia működéséhez olyan társadalom és politikai réteg kell, ami annak alapértékeit tiszteletben tartva operál. Ha ez nincs meg, akkor borulhat a helyzet, és csak az előzőleg lefektetett alkotmányos törvények foghatják vissza valamilyen szinten az ámokfutást. (Feltéve ha azokat nem hasraütésszerűen csapták össze egy rendszerváltozás alkalmával, és nem változtathatja meg ugyanolyan hasraütésszerűen a épp regnáló kormány, mint bizonyos helyeken.)