Mondjuk nem. Mire a spanyolok betegségei odaértek már a hanyatlásuk végső fázisában voltak. Az európaiaktól függetlenül zúzták le magukat. Az európaiak érkezése már törzsi állapotban találta őket.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
A kékruhás fiúk
Az indiánok elleni háború akkor kezdődött, amikor a polgárháború véget ért, amikor a férfiak éppen kiléptek a hadseregből:
A kormány kétségbeesetten próbálta visszafizetni az óriási háborús adósságot, és megnyirbálta a katonai költségvetést. A katonák ezért rosszul voltak kiképezve, élelmezve és elszállásolva. William T. Sherman tábornok, aki évekig harcolt az indiánok ellen, a nyugati hadsereg laktanyáiról írt: "Bizonyára, ha a déli ültetvényesek ilyen viskókban helyezték volna el négereiket, egy mintát kiállítottak volna, hogy szemléltessék az embermesterek kegyetlenségét és embertelenségét." A déli ültetvényeseknek nem kellett volna ilyen barakkokat építeniük.
Cozzens úr azt írja - ez nehezen hihetőnek tűnik -, hogy "a hadsereg csak az 1880-as évek elején ösztönözte a céllövészetet, és az utánpótlások rendszeresen úgy vonultak be a harctérre, hogy még puskát sem sütöttek el, és lovon sem ültek". Egy tábornok megjegyezte, hogy bár a hadseregnek volt egy ismétlőpuskája, amely sokkal jobb volt, mint a polgárháborús torkolattöltők, "inkább úgy gondolom, hogy sokkal kevésbé intelligens katonáink vannak, akik használni tudják". A lovasságnak voltak szablyái, de szinte soha nem vitték őket a csatába. Tudták, hogy a nyilakkal már azelőtt megrohamoznák őket, mielőtt elég közel kerülnének ahhoz, hogy valakit lekaszabolhassanak.
Cozzens úr a tiszteket "civakodó, hátbatámadó középszerűek, részegek és vállpántos mártírok gazembereinek galériájának" nevezi. . . . A szerencsejáték és az alkoholizmus ugyanolyan elterjedt volt a tisztek között, mint a sorkatonák között. A részeg tisztek szomorú látványa, amint a szállásukra és a szállásukról botorkáltak, kétségtelenül ártott az egység moráljának." Több ezer ember dezertált. Sokan úgy tekintettek a lovassági szolgálatra, mint egy ingyenes nyugati utazásra, amely elérhető közelségbe hozta őket az aranylelőhelyekre.
Ilyen erők álltak egymással szemben, amikor a fehérek - nagy számban - Nyugatra özönlöttek. 1862-ben a kongresszus elfogadta a Homestead Actet, amely azt jelentette, hogy bármely amerikai állampolgár - beleértve a szabad feketéket és a női családfőket is - 160 hold szövetségi földterületet kaphatott a Mississippitől nyugatra, ha feljavította a birtokot, és öt évig ott élt.
1861 és 1864 között a népességrobbanás hat új terület létrehozásához vezetett: Nevada, Idaho, Arizona, Montana, Dakota és Colorado. Egy hathetes időszak alatt több mint 6000 szekér haladt át Nebraskán nyugat felé. Az indiánok soha nem gondolták volna, hogy ennyi fehér ember van. Az 1865-1866-os tél folyamán a fehérek olyan alaposan kiürítették a montanai bölény- és antilopcsordákat, hogy az északi oglalák majdnem éhen haltak.
Mindössze három év alatt a vasút 4 373 730 bölénybőrt szállított Kansasból keletre. Philip Sheridan, egy jenki, aki később indiánok ellen harcolt, tudta, hogy a bölény milyen fontos az indiánok számára, és élvezte a mészárlást. A bőrvadászok, mondta, "két év alatt többet tettek az indiánprobléma megoldása érdekében, mint a hadsereg 30 év alatt. A tartós béke érdekében hadd öljenek és nyúzzanak, amíg a bölényeket ki nem irtják". Bölény nélkül az indiánok nem tudtak volna élni. Nem volt más választásuk, mint hogy rezervátumba költözzenek, és megtanuljanak gazdálkodni, vagy az indiánügynökség gyámsága alá kerüljenek.
Néha az indiánok kizárólagos vadászati joggal rendelkeztek, néha nem, de így vagy úgy, de mindig voltak forrófejűek, akik úgy gondolták, hogy ha eleget ölnek belőlük, elijeszthetik a fehéreket. A bölényvadászok lovasok és jól felfegyverzettek voltak, így az indiánok olyan telepeseket támadtak meg, akik talán még soha nem lőttek bölényt - és ezt legendás kegyetlenséggel tették. Gyerekeket mészároltak le, férfiakat kínoztak, nőket pusztítottak el és raboltak el.
Cozzens úr ír az indiánok által elfogott kansasi nőkről: "A harcosok csoportosan megerőszakolták őket, a cheyenne asszonyok provokáció nélkül megverték őket, és megvásárlással vagy szerencsejáték-nyereményként adták át őket kézről kézre." Jellemző játék volt, hogy az indiánok egy fehér nőt lóhoz kötöttek, szabadon engedték őket a prérin, és hagyták, hogy a férfiak gyalogosan üldözzék őket. Aki elkapta a nőt, azé volt.
Mr. Cozzens írja:
Néha a rezervátum fiatal indiánjai pusztán szórakozásból fosztogatni kezdtek, és visszacsúsztak a rezervátumba - amely állítólag sérthetetlen volt az amerikai katonák számára -, mielőtt a lovasság elkaphatta volna őket. Az idősebb indiánok nagyon jól tudták, hogy ezek az ámokfutások mivel járnak. Amikor 1868-ban Black Kettle, a cheyenne-ek főnöke megtudta, hogy a bátyjai telepeseket mészároltak le és erőszakoltak meg a kansasi Saline folyó völgyében, "bánatában letépte a ruháit és hajcsomókat tépett ki". Tudta, hogy mi következik. Mindent megtett, hogy békét kössön, de még abban az évben megölték 200 másik cheyenne-nel együtt, akiknek kétharmada nő és gyermek volt.
A Dog Soldiers, egy cheyenne altörzs, amely Nebraska, Kansas és Colorado egyes részein vadászott, a szokásos tragédiát játszotta el:
Amikor a Union Pacific vasútvonal feltartóztathatatlanul megindult az országukon keresztül, telepesek ezreit hozva magával és elűzve a bölényeket, a kutyakatonák úgy gondolták, hogy az egyetlen általuk ismert módon mentik meg az országukat és az életmódjukat - szörnyű razziákkal, amelyek célja, hogy a fehéreket rettegésben tartva távol tartsák magukat. Kevés fehér értette meg a Dog Soldiers viselkedését, és még kevesebben tudták felmenteni a kegyetlenkedéseket. A Dog Soldiers hasonlóképpen képtelenek voltak felfogni azokat a társadalmi és gazdasági erőket, amelyek a fehéreket arra késztették, hogy elfoglalják az országukat.
Az indiánok ugyanilyen kegyetlenek voltak a harcban is. Győzelem után a nők a fehérekért jöttek, levetkőztették és megcsonkították a halottakat, és megkínozták a sebesülteket. Gyakori volt, hogy egy élő férfit kibeleztek, levágták a péniszét és a szájába dugták, vagy lassú tűzön megfőzték. A katonák mottója az volt: "Az utolsó lövést tartogasd magadnak".
Kétségtelen, hogy a fegyelmezetlen fehér katonák olyan helyeken, mint Sand Creek (1864) és Wounded Knee (1870), lemészárolták az indián nőket és gyerekeket, de semmi olyat nem gyakoroltak, mint az indiánoknál elterjedt, bonyolult kínzások - de a fehér ember megjelenése előtt így háborúztak.
Minden konfliktusban meghalnak civilek, ha a fegyveresek az egész lakosságot ellenségesnek tekintik. A vietnami háború alatt egyes amerikaiak véleménye az volt, hogy "Ha halott és vietnami, akkor vietkong." Egy német hadifogoly, akiről titokban felvételt készítettek, és nem volt oka hazudni, elmesélte egy fogolytársának, hogyan bántak el az emberei a keleti fronton a feltételezett partizánokkal:
Az indiánok elleni háború akkor kezdődött, amikor a polgárháború véget ért, amikor a férfiak éppen kiléptek a hadseregből:
A kormány kétségbeesetten próbálta visszafizetni az óriási háborús adósságot, és megnyirbálta a katonai költségvetést. A katonák ezért rosszul voltak kiképezve, élelmezve és elszállásolva. William T. Sherman tábornok, aki évekig harcolt az indiánok ellen, a nyugati hadsereg laktanyáiról írt: "Bizonyára, ha a déli ültetvényesek ilyen viskókban helyezték volna el négereiket, egy mintát kiállítottak volna, hogy szemléltessék az embermesterek kegyetlenségét és embertelenségét." A déli ültetvényeseknek nem kellett volna ilyen barakkokat építeniük.
Cozzens úr azt írja - ez nehezen hihetőnek tűnik -, hogy "a hadsereg csak az 1880-as évek elején ösztönözte a céllövészetet, és az utánpótlások rendszeresen úgy vonultak be a harctérre, hogy még puskát sem sütöttek el, és lovon sem ültek". Egy tábornok megjegyezte, hogy bár a hadseregnek volt egy ismétlőpuskája, amely sokkal jobb volt, mint a polgárháborús torkolattöltők, "inkább úgy gondolom, hogy sokkal kevésbé intelligens katonáink vannak, akik használni tudják". A lovasságnak voltak szablyái, de szinte soha nem vitték őket a csatába. Tudták, hogy a nyilakkal már azelőtt megrohamoznák őket, mielőtt elég közel kerülnének ahhoz, hogy valakit lekaszabolhassanak.
Cozzens úr a tiszteket "civakodó, hátbatámadó középszerűek, részegek és vállpántos mártírok gazembereinek galériájának" nevezi. . . . A szerencsejáték és az alkoholizmus ugyanolyan elterjedt volt a tisztek között, mint a sorkatonák között. A részeg tisztek szomorú látványa, amint a szállásukra és a szállásukról botorkáltak, kétségtelenül ártott az egység moráljának." Több ezer ember dezertált. Sokan úgy tekintettek a lovassági szolgálatra, mint egy ingyenes nyugati utazásra, amely elérhető közelségbe hozta őket az aranylelőhelyekre.
Ilyen erők álltak egymással szemben, amikor a fehérek - nagy számban - Nyugatra özönlöttek. 1862-ben a kongresszus elfogadta a Homestead Actet, amely azt jelentette, hogy bármely amerikai állampolgár - beleértve a szabad feketéket és a női családfőket is - 160 hold szövetségi földterületet kaphatott a Mississippitől nyugatra, ha feljavította a birtokot, és öt évig ott élt.
1861 és 1864 között a népességrobbanás hat új terület létrehozásához vezetett: Nevada, Idaho, Arizona, Montana, Dakota és Colorado. Egy hathetes időszak alatt több mint 6000 szekér haladt át Nebraskán nyugat felé. Az indiánok soha nem gondolták volna, hogy ennyi fehér ember van. Az 1865-1866-os tél folyamán a fehérek olyan alaposan kiürítették a montanai bölény- és antilopcsordákat, hogy az északi oglalák majdnem éhen haltak.
Mindössze három év alatt a vasút 4 373 730 bölénybőrt szállított Kansasból keletre. Philip Sheridan, egy jenki, aki később indiánok ellen harcolt, tudta, hogy a bölény milyen fontos az indiánok számára, és élvezte a mészárlást. A bőrvadászok, mondta, "két év alatt többet tettek az indiánprobléma megoldása érdekében, mint a hadsereg 30 év alatt. A tartós béke érdekében hadd öljenek és nyúzzanak, amíg a bölényeket ki nem irtják". Bölény nélkül az indiánok nem tudtak volna élni. Nem volt más választásuk, mint hogy rezervátumba költözzenek, és megtanuljanak gazdálkodni, vagy az indiánügynökség gyámsága alá kerüljenek.
Néha az indiánok kizárólagos vadászati joggal rendelkeztek, néha nem, de így vagy úgy, de mindig voltak forrófejűek, akik úgy gondolták, hogy ha eleget ölnek belőlük, elijeszthetik a fehéreket. A bölényvadászok lovasok és jól felfegyverzettek voltak, így az indiánok olyan telepeseket támadtak meg, akik talán még soha nem lőttek bölényt - és ezt legendás kegyetlenséggel tették. Gyerekeket mészároltak le, férfiakat kínoztak, nőket pusztítottak el és raboltak el.
Cozzens úr ír az indiánok által elfogott kansasi nőkről: "A harcosok csoportosan megerőszakolták őket, a cheyenne asszonyok provokáció nélkül megverték őket, és megvásárlással vagy szerencsejáték-nyereményként adták át őket kézről kézre." Jellemző játék volt, hogy az indiánok egy fehér nőt lóhoz kötöttek, szabadon engedték őket a prérin, és hagyták, hogy a férfiak gyalogosan üldözzék őket. Aki elkapta a nőt, azé volt.
Mr. Cozzens írja:
Néha a rezervátum fiatal indiánjai pusztán szórakozásból fosztogatni kezdtek, és visszacsúsztak a rezervátumba - amely állítólag sérthetetlen volt az amerikai katonák számára -, mielőtt a lovasság elkaphatta volna őket. Az idősebb indiánok nagyon jól tudták, hogy ezek az ámokfutások mivel járnak. Amikor 1868-ban Black Kettle, a cheyenne-ek főnöke megtudta, hogy a bátyjai telepeseket mészároltak le és erőszakoltak meg a kansasi Saline folyó völgyében, "bánatában letépte a ruháit és hajcsomókat tépett ki". Tudta, hogy mi következik. Mindent megtett, hogy békét kössön, de még abban az évben megölték 200 másik cheyenne-nel együtt, akiknek kétharmada nő és gyermek volt.
A Dog Soldiers, egy cheyenne altörzs, amely Nebraska, Kansas és Colorado egyes részein vadászott, a szokásos tragédiát játszotta el:
Amikor a Union Pacific vasútvonal feltartóztathatatlanul megindult az országukon keresztül, telepesek ezreit hozva magával és elűzve a bölényeket, a kutyakatonák úgy gondolták, hogy az egyetlen általuk ismert módon mentik meg az országukat és az életmódjukat - szörnyű razziákkal, amelyek célja, hogy a fehéreket rettegésben tartva távol tartsák magukat. Kevés fehér értette meg a Dog Soldiers viselkedését, és még kevesebben tudták felmenteni a kegyetlenkedéseket. A Dog Soldiers hasonlóképpen képtelenek voltak felfogni azokat a társadalmi és gazdasági erőket, amelyek a fehéreket arra késztették, hogy elfoglalják az országukat.
Az indiánok ugyanilyen kegyetlenek voltak a harcban is. Győzelem után a nők a fehérekért jöttek, levetkőztették és megcsonkították a halottakat, és megkínozták a sebesülteket. Gyakori volt, hogy egy élő férfit kibeleztek, levágták a péniszét és a szájába dugták, vagy lassú tűzön megfőzték. A katonák mottója az volt: "Az utolsó lövést tartogasd magadnak".
Kétségtelen, hogy a fegyelmezetlen fehér katonák olyan helyeken, mint Sand Creek (1864) és Wounded Knee (1870), lemészárolták az indián nőket és gyerekeket, de semmi olyat nem gyakoroltak, mint az indiánoknál elterjedt, bonyolult kínzások - de a fehér ember megjelenése előtt így háborúztak.
Minden konfliktusban meghalnak civilek, ha a fegyveresek az egész lakosságot ellenségesnek tekintik. A vietnami háború alatt egyes amerikaiak véleménye az volt, hogy "Ha halott és vietnami, akkor vietkong." Egy német hadifogoly, akiről titokban felvételt készítettek, és nem volt oka hazudni, elmesélte egy fogolytársának, hogyan bántak el az emberei a keleti fronton a feltételezett partizánokkal:
Jelentős férfiak
A The Earth Is Weeping (A Föld sír) című könyv a fehérek és a síksági indiánok közötti minden jelentősebb összecsapást elmesél. Csak egy szakember tudhatja, hogyan végződtek ezek, így az általános olvasók számára is bőven van benne feszültség. Sok lenyűgöző karakter bukkan fel mindkét oldalon, és az egyik legérdekesebb az apacs Geronimo. Ő 1829-ben született a mai Új-Mexikó területén, és a Goyahkla nevet kapta, ami annyit tesz: "Aki ásít". Ezt a kevéssé inspiráló nevet eldobta, és megtartotta azt, amit a mexikóiak adtak neki - ami a Jerome spanyol megfelelője.
A mexikóiak megölték a családját, ő pedig sokszorosan bosszút állt. Egyszer azt mondta: "Sok mexikóit öltem meg, nem tudom, hányat. Némelyiküket meg sem érdemes számolni." Geronimo tehetséges hadvezér volt, de túlságosan mogorva és ellenszenves ahhoz, hogy valaha is törzsfőnök lehessen. Azt állította, hogy mágikus erővel rendelkezik, ami miatt a rá szegezett puska elakad vagy félresikerül, és sok indián hitt neki.
Északra, az Egyesült Államokba tett kiruccanásai során "farmokat fosztogatott, jószágokat söpört fel, és válogatás nélkül gyilkolt, a férfiakat minden elképzelhető módon megkínozta, a nőket élve megsütötte, a gyerekeket pedig tűlevelű kaktuszok fészkébe dobta". Többször megadta magát, a rezervátumba költözött, de kitört. Egyszer visszaszökött Mexikóba, amikor az új szabályok betiltották az apacsok hagyományos szokásait, a nők megverését, a házasságtörő feleségek orrának levágását és a kukoricapálinka főzését.
Cozzens úr azt írja, hogy miután Geronimo utoljára megadta magát, mindenkit meglepett azzal, hogy "mintagazdává vált, és "kedves öregemberként" lenyűgözte egyre növekvő fehér baráti körét. Azt mondta, hogy a fogság hosszú évei alatt sokat tanult a fehérekről, és úgy találta, hogy 'nagyon kedves és békés emberek'. " Ahogy öregedett, hírességgé vált, vásárokon és kiállításokon lépett fel. 75 évesen részt vett egy borjúkötélugró versenyen, és dedikált fényképeket árult magáról.
1905-ben Geronimo részt vett Theodore Roosevelt elnök beiktatási parádéján, és még önéletrajzot is diktált. Négy évvel később, 79 évesen, részegen lovagolt hazafelé, és leesett a lováról. Másnap reggel egy szomszéd talált rá a fagyos vízben fekve; négy nappal később tüdőgyulladásban meghalt.
Ülő Bika másként járt. Egyszer azt mondta: "Soha nem élt olyan fehér ember, aki szerette volna az indiánt, és soha nem élt olyan igazi indián, aki ne gyűlölte volna a fehér embert". 1890-ben megölték egy szükségtelen lövöldözésben, amelyet az indiánügynökségnek dolgozó bennszülött rendőrökkel vívott.
George A. Custer kiemelkedik a fehérek közül. Ő volt az utolsó az 1861-es osztályban a West Pointon, ahol olyan kihágásokat követett el, amelyek miatt ki kellett volna rúgni. Az akadémia azért engedte, hogy elvégezze, mert az Uniónak szüksége volt tisztekre a konföderációsok elleni harchoz. A háború után nyugatra ment. Amikor Custer először látott bölényt, megpróbált vadászni rá, de a bölény felnyársalta a lovát. Custer megpróbálta lelőni a bölényt, de helyette a lovát ölte meg. Nem tudta, hol van, és öt mérföldet bolyongott, mielőtt egy lovascsapatba botlott. Ez is a legendás szerencséjének egy újabb esete volt. Louis Hamilton, Alexander unokája egy indián hadjáraton Custer mellett lovagolt, és egyetlen lövés végzett vele.
Custer vakmerőségéről volt híres. Emellett önkényes parancsnok volt, aki kisebb kihágásokért kemény büntetéseket szabott ki. Első indián hadjárata során olyan pletykákat hallott, hogy feleségének, Libby-nek viszonya lehet. Elhagyta a posztját, hogy megkeresse a nőt, és egyéves fizetés nélküli felfüggesztést kapott a hadseregtől.
Egyszer, miután Custer megtámadott egy békés indiánbandát, hamisan azt állította, hogy visszaszerezte két elrabolt fehér gyermeket, hogy úgy tűnjön, mintha ellenséget ölt volna. Egy cheyenne-ekkel vívott csata után Cozzens úr azt írja, hogy a közvetett bizonyítékok erősek arra, hogy Custer és néhány embere fiatal nőket vett el szexuális játékszernek.
Cozzens úr azt írja, hogy a Black Hills-i hadjárat, amely Custert a Little Bighorn-i csatáig vezette, az indián hadviselés történetének egyik legárulóbb hadjárata volt. Grant elnök a Fekete-hegyeket akarta, annak ellenére, hogy azok szerződés szerint a lakotáké voltak.
Custer kapcsolata két fő beosztottjával, Frederick Benteen-nel és Marcus Reno-val szörnyű volt. Benteen úgy vélte, hogy Custer egy korábbi hadjárat során lustaságból és rossz ítélőképességből vesztett embereket. Reno szintén gyűlölte Custert, és részegen, botladozva ment a csatába. Fehér tisztjeinek és indián vezetőinek heves tanácsa ellenére Custer megosztotta a parancsnokságát, és egy nála sokszorosan nagyobb indián haderő ellen támadt. Little Bighorn a hadsereg legsúlyosabb veresége volt Nyugaton: A hetedik lovasság 264 halottat és 60 sebesültet vesztett. Az indiánok 36 harcost, hat nőt és négy gyermeket vesztettek, és talán 100-an sebesültek meg.
A The Earth Is Weeping (A Föld sír) című könyv a fehérek és a síksági indiánok közötti minden jelentősebb összecsapást elmesél. Csak egy szakember tudhatja, hogyan végződtek ezek, így az általános olvasók számára is bőven van benne feszültség. Sok lenyűgöző karakter bukkan fel mindkét oldalon, és az egyik legérdekesebb az apacs Geronimo. Ő 1829-ben született a mai Új-Mexikó területén, és a Goyahkla nevet kapta, ami annyit tesz: "Aki ásít". Ezt a kevéssé inspiráló nevet eldobta, és megtartotta azt, amit a mexikóiak adtak neki - ami a Jerome spanyol megfelelője.
A mexikóiak megölték a családját, ő pedig sokszorosan bosszút állt. Egyszer azt mondta: "Sok mexikóit öltem meg, nem tudom, hányat. Némelyiküket meg sem érdemes számolni." Geronimo tehetséges hadvezér volt, de túlságosan mogorva és ellenszenves ahhoz, hogy valaha is törzsfőnök lehessen. Azt állította, hogy mágikus erővel rendelkezik, ami miatt a rá szegezett puska elakad vagy félresikerül, és sok indián hitt neki.
Északra, az Egyesült Államokba tett kiruccanásai során "farmokat fosztogatott, jószágokat söpört fel, és válogatás nélkül gyilkolt, a férfiakat minden elképzelhető módon megkínozta, a nőket élve megsütötte, a gyerekeket pedig tűlevelű kaktuszok fészkébe dobta". Többször megadta magát, a rezervátumba költözött, de kitört. Egyszer visszaszökött Mexikóba, amikor az új szabályok betiltották az apacsok hagyományos szokásait, a nők megverését, a házasságtörő feleségek orrának levágását és a kukoricapálinka főzését.
Cozzens úr azt írja, hogy miután Geronimo utoljára megadta magát, mindenkit meglepett azzal, hogy "mintagazdává vált, és "kedves öregemberként" lenyűgözte egyre növekvő fehér baráti körét. Azt mondta, hogy a fogság hosszú évei alatt sokat tanult a fehérekről, és úgy találta, hogy 'nagyon kedves és békés emberek'. " Ahogy öregedett, hírességgé vált, vásárokon és kiállításokon lépett fel. 75 évesen részt vett egy borjúkötélugró versenyen, és dedikált fényképeket árult magáról.
1905-ben Geronimo részt vett Theodore Roosevelt elnök beiktatási parádéján, és még önéletrajzot is diktált. Négy évvel később, 79 évesen, részegen lovagolt hazafelé, és leesett a lováról. Másnap reggel egy szomszéd talált rá a fagyos vízben fekve; négy nappal később tüdőgyulladásban meghalt.
Ülő Bika másként járt. Egyszer azt mondta: "Soha nem élt olyan fehér ember, aki szerette volna az indiánt, és soha nem élt olyan igazi indián, aki ne gyűlölte volna a fehér embert". 1890-ben megölték egy szükségtelen lövöldözésben, amelyet az indiánügynökségnek dolgozó bennszülött rendőrökkel vívott.
George A. Custer kiemelkedik a fehérek közül. Ő volt az utolsó az 1861-es osztályban a West Pointon, ahol olyan kihágásokat követett el, amelyek miatt ki kellett volna rúgni. Az akadémia azért engedte, hogy elvégezze, mert az Uniónak szüksége volt tisztekre a konföderációsok elleni harchoz. A háború után nyugatra ment. Amikor Custer először látott bölényt, megpróbált vadászni rá, de a bölény felnyársalta a lovát. Custer megpróbálta lelőni a bölényt, de helyette a lovát ölte meg. Nem tudta, hol van, és öt mérföldet bolyongott, mielőtt egy lovascsapatba botlott. Ez is a legendás szerencséjének egy újabb esete volt. Louis Hamilton, Alexander unokája egy indián hadjáraton Custer mellett lovagolt, és egyetlen lövés végzett vele.
Custer vakmerőségéről volt híres. Emellett önkényes parancsnok volt, aki kisebb kihágásokért kemény büntetéseket szabott ki. Első indián hadjárata során olyan pletykákat hallott, hogy feleségének, Libby-nek viszonya lehet. Elhagyta a posztját, hogy megkeresse a nőt, és egyéves fizetés nélküli felfüggesztést kapott a hadseregtől.
Egyszer, miután Custer megtámadott egy békés indiánbandát, hamisan azt állította, hogy visszaszerezte két elrabolt fehér gyermeket, hogy úgy tűnjön, mintha ellenséget ölt volna. Egy cheyenne-ekkel vívott csata után Cozzens úr azt írja, hogy a közvetett bizonyítékok erősek arra, hogy Custer és néhány embere fiatal nőket vett el szexuális játékszernek.
Cozzens úr azt írja, hogy a Black Hills-i hadjárat, amely Custert a Little Bighorn-i csatáig vezette, az indián hadviselés történetének egyik legárulóbb hadjárata volt. Grant elnök a Fekete-hegyeket akarta, annak ellenére, hogy azok szerződés szerint a lakotáké voltak.
Custer kapcsolata két fő beosztottjával, Frederick Benteen-nel és Marcus Reno-val szörnyű volt. Benteen úgy vélte, hogy Custer egy korábbi hadjárat során lustaságból és rossz ítélőképességből vesztett embereket. Reno szintén gyűlölte Custert, és részegen, botladozva ment a csatába. Fehér tisztjeinek és indián vezetőinek heves tanácsa ellenére Custer megosztotta a parancsnokságát, és egy nála sokszorosan nagyobb indián haderő ellen támadt. Little Bighorn a hadsereg legsúlyosabb veresége volt Nyugaton: A hetedik lovasság 264 halottat és 60 sebesültet vesztett. Az indiánok 36 harcost, hat nőt és négy gyermeket vesztettek, és talán 100-an sebesültek meg.
Nincs "indianizmus"
Cozzens úr rámutat egy alapvető indián gyengeségre a fehérek elleni harcban: "Az indiánok nem csak, hogy nem tudtak összefogni, hanem továbbra is háborúztak egymás ellen. Nem volt érzékük az 'indiánságnak', amíg nem volt túl késő". Amikor a lovasság egy törzs ellen lovagolt, könnyen találhattak olyan harcosokat a rivális törzsből, akik nem akartak mást, mint megölni az örökös ellenséget. A hadsereg indiánokat bérelt fel szakértő nyomkeresőként és felderítőként, és "az illetékes határőr tisztek tudták, hogy nélkülük nincs esélyük a győzelemre".
Az indián szövetségesek gyakran nem csatlakoztak a támadáshoz, mert attól féltek, hogy a fehérek összetévesztik őket az ellenséggel és lelövik őket, de amint az akciónak vége lett, lecsaptak rájuk, hogy megskalpolják és megöljék a sebesülteket, és megerőszakolják a nőket.
Még ha a vörös ember össze is fogott volna a fehérek ellen, az csak késleltette volna az elkerülhetetlent. Az egyesült indiánok talán nagyobb rezervátumokat követelhettek volna, jobb termőföldekkel és vadakkal, de a szabad terület nem tarthatott volna sokáig. Az indiánoknak számtalan ezer négyzetmérföldre volt szükségük életmódjuk fenntartásához, és a fehérek nem voltak hajlandók egy fél kontinenst elkeríteni számukra.
Sok indián, aki rezervátumba költözött, és a kormány utasítására földműveléssel és pásztorkodással foglalkozott, jól boldogult. El tudjuk-e azonban képzelni, hogy a spártaiak - akiket semmi másra nem képeztek ki, csak háborúra - alávetik magukat a hódításnak, és elvégzik azokat a munkákat, amelyeket a helóták végeztek? A vitézek számára a háború és a vadászat volt az egyetlen módja a státusz megszerzésének. A rezervátumban nem voltak jobbak a nőknél, és aki nem volt hajlandó dolgozni, az az indiánügynökségek fejadagjából élt. Ahogy Cozzens úr írja: "A tétlenség és a merengés nyomorúságos alkoholistákat csinált az egykor büszke harcosokból".
Ha valaha is volt "civilizációk összecsapása" - a kifejezést lazán használva -, akkor ez volt az. De tévedés lenne a síksági háborút faji háborúnak tekinteni. Hanem összeegyeztethetetlen életmódok összecsapása volt. A faji gyűlölet egy ördögi dimenziót adott hozzá, de amint az indiánok abbahagyták a telepesek gyilkolását, a hadsereg is abbahagyta az indiánok gyilkolását.
Az indiánok elvesztették a harcot, de mindig is voltak győztesek és vesztesek. A törzsek folyamatosan harcoltak egymás ellen, a gyengébb bandákat elűzték a jó vadászterületekről, és kiirtották őket, amikor csak tudták. Minden négyzetcentiméter föld, amelyet a lakoták Custer ellen védtek, olyan föld volt, amelyet más törzsektől loptak el.
Mai fogalmakkal élve, a "sokszínűség" és az ellenőrizetlen bevándorlás elpusztította az indián életmódot. Megrendítőek a Lakota hadvezér, Őrült Ló utolsó szavai, aki Ülő Bika oldalán harcolt a Little Bighornnál. Amikor egy fehér katona keze által okozott szuronysebben haldoklott, azt mondta: "Csak azt akartam, hogy békén hagyjanak".
Cozzens úr rámutat egy alapvető indián gyengeségre a fehérek elleni harcban: "Az indiánok nem csak, hogy nem tudtak összefogni, hanem továbbra is háborúztak egymás ellen. Nem volt érzékük az 'indiánságnak', amíg nem volt túl késő". Amikor a lovasság egy törzs ellen lovagolt, könnyen találhattak olyan harcosokat a rivális törzsből, akik nem akartak mást, mint megölni az örökös ellenséget. A hadsereg indiánokat bérelt fel szakértő nyomkeresőként és felderítőként, és "az illetékes határőr tisztek tudták, hogy nélkülük nincs esélyük a győzelemre".
Az indián szövetségesek gyakran nem csatlakoztak a támadáshoz, mert attól féltek, hogy a fehérek összetévesztik őket az ellenséggel és lelövik őket, de amint az akciónak vége lett, lecsaptak rájuk, hogy megskalpolják és megöljék a sebesülteket, és megerőszakolják a nőket.
Még ha a vörös ember össze is fogott volna a fehérek ellen, az csak késleltette volna az elkerülhetetlent. Az egyesült indiánok talán nagyobb rezervátumokat követelhettek volna, jobb termőföldekkel és vadakkal, de a szabad terület nem tarthatott volna sokáig. Az indiánoknak számtalan ezer négyzetmérföldre volt szükségük életmódjuk fenntartásához, és a fehérek nem voltak hajlandók egy fél kontinenst elkeríteni számukra.
Sok indián, aki rezervátumba költözött, és a kormány utasítására földműveléssel és pásztorkodással foglalkozott, jól boldogult. El tudjuk-e azonban képzelni, hogy a spártaiak - akiket semmi másra nem képeztek ki, csak háborúra - alávetik magukat a hódításnak, és elvégzik azokat a munkákat, amelyeket a helóták végeztek? A vitézek számára a háború és a vadászat volt az egyetlen módja a státusz megszerzésének. A rezervátumban nem voltak jobbak a nőknél, és aki nem volt hajlandó dolgozni, az az indiánügynökségek fejadagjából élt. Ahogy Cozzens úr írja: "A tétlenség és a merengés nyomorúságos alkoholistákat csinált az egykor büszke harcosokból".
Ha valaha is volt "civilizációk összecsapása" - a kifejezést lazán használva -, akkor ez volt az. De tévedés lenne a síksági háborút faji háborúnak tekinteni. Hanem összeegyeztethetetlen életmódok összecsapása volt. A faji gyűlölet egy ördögi dimenziót adott hozzá, de amint az indiánok abbahagyták a telepesek gyilkolását, a hadsereg is abbahagyta az indiánok gyilkolását.
Az indiánok elvesztették a harcot, de mindig is voltak győztesek és vesztesek. A törzsek folyamatosan harcoltak egymás ellen, a gyengébb bandákat elűzték a jó vadászterületekről, és kiirtották őket, amikor csak tudták. Minden négyzetcentiméter föld, amelyet a lakoták Custer ellen védtek, olyan föld volt, amelyet más törzsektől loptak el.
Mai fogalmakkal élve, a "sokszínűség" és az ellenőrizetlen bevándorlás elpusztította az indián életmódot. Megrendítőek a Lakota hadvezér, Őrült Ló utolsó szavai, aki Ülő Bika oldalán harcolt a Little Bighornnál. Amikor egy fehér katona keze által okozott szuronysebben haldoklott, azt mondta: "Csak azt akartam, hogy békén hagyjanak".
Állítólag nem megrendezett rejtett kamerás felvétel egy BLACK ROCK toborzóval. Súlyos dolgokat mond de hát mindezt már sejtettük. Angolul
Trump nyert New Hampshireben is, Haley még nem akarja feladni.
www.biziday.ro
Donald Trump conduce cu 54% în alegerile interne ale Partidului Republican din statul New Hampshire, după numărarea a 90% din voturi, iar presa americană consideră că Nikki Haley nu mai are nicio șansă. Totuși, ea spune că va continua cursa, chiar da
După numărarea a 86% din voturile exprimate la alegerile primare republicane din New Hampshire (NH), Donald Trump pare a fi adunat mai mult de jumătate
www.biziday.ro
Egy pennsylvaniai amerikai transzvesztita ad nekünk egy támpontot, hogy mi lesz a következő trend... Yikes
IL RUSSO
An American transvestite from Pennsylvania gives us a clue as to what the next trend will be coming our way...yikest.me
Nem bírom megnyitni, de égek a kíváncsiságtól, hogy megtudjam
A leggyengébb pontja a sztorinak, hogy Obamának nincs is lánya, mert a felesége transznemű.
tessék (csak saját felelősségre):Nem bírom megnyitni, de égek a kíváncsiságtól, hogy megtudjam
Oroszok Az Igazság Oldalán
Egy Pennsylvaniából érkezett amerikai transzvesztita támpontot ad nekünk, hogy mi lesz a következő trend...ike
t.me
Sztem a jó médiahátszélhez pár hónapot jó lenne húzni. Aztán kell beállni Trump mögé.Trump nyert New Hampshireben is, Haley még nem akarja feladni.
Donald Trump conduce cu 54% în alegerile interne ale Partidului Republican din statul New Hampshire, după numărarea a 90% din voturi, iar presa americană consideră că Nikki Haley nu mai are nicio șansă. Totuși, ea spune că va continua cursa, chiar da
După numărarea a 86% din voturile exprimate la alegerile primare republicane din New Hampshire (NH), Donald Trump pare a fi adunat mai mult de jumătate
Egy pennsylvaniai amerikai transzvesztita ad nekünk egy támpontot, hogy mi lesz a következő trend... YikesIL RUSSO
An American transvestite from Pennsylvania gives us a clue as to what the next trend will be coming our way...yikes
Maga meg csinálja neki itten a reklámot !
Ilyen időkben sűrűbben kell a templomba menni.
tessék (csak saját felelősségre):
Oroszok Az Igazság Oldalán
Egy Pennsylvaniából érkezett amerikai transzvesztita támpontot ad nekünk, hogy mi lesz a következő trend...ike
Erre nem voltam felkészülve...
Az ukrán topikban megkezdett Trump fonalat folytatva: utólagosan belegondolva azt sem tartom kizártnak, hogy mikor esetleg erőteljesen előkerülne egy amerikai kivonulás gondolata Ukrajna esetében, akkor a 2017-es Szíriához hasonlóan hirtelen akár Zele, akár a mélyállam gyorsan egy olyan provokációt készítene elő, aminél egyszerűen nem lehet nemet mondani. Avagy miután Trumpot megválasztották hirtelen 2017 áprilisában teljesen véletlen jött egy állítólagos gáztámadás Han Sejkún-ban, amire a válasz az amerikai rakétázás volt. Na itt meg valami Bucsa 2.0 lehet pepitában
Vagy egy Szíjjártó elleni.....
Miért vezetik aggastyánok Amerikát?
Nem csak Biden és Trump a két, lassan aggastyánkorba jutó vezető az Egyesült Államokban, ez egy kétpárti tendencia. Nem tudnak nagylelkűen félreállni és megtenni azt, amit John F. Kennedy, a nemzet második legfiatalabb elnöke egyszer mondott: átadni a fáklyát az amerikaiak új generációjának...