A proskripció bevezetése a római politikába a polgárháborúk eszköztárához tartozott. Ekkor már nem voltak pártok, eszmék, csak teljhatalomra törő vezérek és követőik. A hatalomhoz vezető úton mnden eszköz lett, az igazságszolgáltatás is. Pontosan ugyanez történik most Amerikában, ahol egy ideje az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom egyik eszközévé vált. Innen már nincs visszaút a demokráciába, ami egy illúzióvá válik a magukat műveltnek tekintő, a valóságos politikától elforduló értelmiségi réteg számára, míg mindenki más butuska illúzióktól mentesen fordul el a politikától kevés embert leszámítva, aki az egész államra zsákmányként tekint és ezért szervez magának kíséretet, szerezt követőket minden módon, akik fegyverrel és pénzzel tudják támogatni a teljhatalomért folytatott harcában.
A római polgárháború kiterjedt a kliensállamok, korabeli határ menti államok területére is. Egyiptom, Szíria, Ázsia mind belekeveredtek, mint a szuverhatalom teljhatalmi pozíciójáért harcoló hadurak (Marius, Sulla, Pompeius, Caesar, Antonius, Augustus, stb.) zsákmánya. Területek, ahol az egymás ellen harcoló amerikai seregek átmasíroztak és mellesleg kifosztottak. Ez lesz az európai államok sorsa is az amerikai polgárháborúban. Mindenkitől meg lesz követelve, hogy oldalt válasszon, hogy harcoljon benne és aki nem vagy rossz oldalt választ, az könyörtelenül el lesz pusztítva. Komplett országok fognak végleg eltűnni a történelemből.
Általános tanulság a római polgárháborúkból az, hogy a győztes az aljasabb, illúzióktól mentesebb versenyző volt mindig. A győztes szinte mindig az volt, akinek sikerült bűnözőkből toborzott terrorlegényekkel uralma alá hajtani a várost -amit az előző választások előtt már láttunk működés közben, ahogy lángba borították a városokat- és legyilkoltatnia az ellenfeleit. Nem pártszimpátiák alapján zajlottak a polgárháborúk a benne szereplőknek már nem volt párjuk igazából, egymás tanítványai, egykori hű emberei voltak akik újabb és újabb felállásokban harcoltak a teljhatalomért. Csak a legelején volt még valami halvány visszfénye a korábbi gracchusi korszakok pártpolitikájának, ami nyom nélkül tűnt el az összes korábbi római eszmével, párttal, gazdasági vagy bármilyen társadalmi pozícióval együtt. Csak a pőre, hatalomért folytatott harc volt, amiben egyének küzdöttek a zsákmányra éhes követőikkel maguk mögött, az egykor egységes hadsereg töredékei pedig vezérként követték őket. A katonák többé nem Róma zászlalja, hanem a légiók sasa alatt harcoltak, mint a társadalomtól teljesen független bajtársi közösségek.
A proskripció a legsúlyosabb jele annak, hogy az amerikai demokrácia története véget ért. A jog uralma ebben az államban volt a legfontosabb, alapvető eleme a hatalom felépítményének. Azt jelzi, hogy az amerikai demokrácia teljes intézményrendszere megszűnt létezni. Se törvény, se rend, se igazságszolgáltatás, se a közvélemény -a demokráciát akaróké, fenntartóké- nem működik többé. Demokraták nélkül nem lehet demokráciát csinálni, márpedig a politikától a külvárosi házaikba húzódó értelmiségi nyavajgókat leszámítva már senki se hisz, semmilyen demokráciában ott, ha ez így történhet. Szóval vége a dalnak, az intézmények szabályozta és intézményi korlátok közé szorított hatalomgyakorlásnak vége van: a hatalom valóságának legnyersebb formája, a fizikai erőszak maradt csak, mint eszköz és módszer. Aki előbb öl, azt ölik meg később.
Egy társadalom sose úgy néz ki, mint ahogy írnak róla a saját sajtójában, ahogy nyilatkoznak róla a saját polgárai. Sokkal inkább úgy, ahogy az aktuális működése kitermeli azokat a jeleket és jelenségeket, amiket puzzledarabként egymás mellé rakva rekonstruálhatunk egy narrációt az aktuálisan ott zajló folyamatokról, amik drasztikusan eltérhetnek a látványos valóságtól. Amerika szerintem nagyon nem a fényes jövő felé szárnyal!
A Boeing környéki gyilkosságok mást mutatnak. Ha az amerikai átlagpolgár apolitikussá, illúziómentessé, minden eszmétől, gondolattól lemondóan vagy egyenesen undorral elfordulóvá válása, a társadalmat korábban meghatározó intézmények elvesztése, ennek tudomásul vétele, a nyers erőszakba, mint egyetlen létező erőbe való beletörődés a realitás, mint kiváltó tényezője annak, hogy ilyen senkiket egyszerűen és pofátlanul megöletnek lehet a helyes narratíva!
A Boeing belső viszonyai is ugyanígy felbomlottak, a technikától és termeléstől a menedzserutalom révén elszakadt vállalatot eluralta az aktuális woke politika a soron is
alapvetően woke szempontok szerint felvett munkaerő termel selejtet, lezuhanó, széteső gépeket, mert a négerek ennyit tudnak. Aki meg ezt a nyilvánosság elé viszi, azt olyan játszi könnyedséggel öleti meg a vezetés -ahogy ezt elképzelem- egy meeting-en kézlegyintéssel elintézve a sorsát, , ahogy soha máskor ilyet nem tettek az intézmények és morál uralma alatt álló Amerikában. Tocqueville Amerikája nem létezik többé. Nem vagyunk ugyan amerikaiak, de tudtuk innen kívülről nézve, hogy Amerika az intézmények és morál uralmának egy sajátos képlete és nem annak teljes hiánya! Az ilyen embereket, mint ezek a szivárogtatók voltak hagyták volna a periférián tengődni, egzisztenciálisan tönkretéve és a pénz uralma alatt álló sajtó álltal elhallgatva, ahogy régen történt ezekkel, mert az intézmények úgyis védték volna a nagy vagyont a morál pedig visszatartotta volna a nagy hatalmat is a végzetes tettektől. De ma megöletik őket, azok a pénzemberek, akik az amerikai polgárháború, a bimbózó császárkor potenciális hatalomra törő, vagy azok kíséretébe tartozó emberei lesznek, tehát azon extrém csekély számú kisebbségének a tagjai, akik ölni és öletni fognak a hatalomért.
Csak azért öletik meg ezeket a szerencsétlen Boeing alkalmazottakat, mert szembe mertek fordulni velük, mert a morál helyébe a világnak a lehető legszemélyesebb narratívája lépett:
én meg ők. Egy kézlegyintéssel a semmiért egy tét nélküli helyzetben jönnek ezek a gyilkosságok. Hogy mennyire mélységesen megváltozott minden Amerikában, hogy az egykori társadalom, a hatalomban érdekelt legeslegfelsőbb rétege már farkastörvények szerint játszik és hoz döntéseket, azt ez is mutatja.
Ezek az emberek fogják a polgárháború idején az ellenséges vezér -a Facebook és egyéb szociális médiák kommentjei, lájkjai révén pontosan azonosított, lakcímlisták alapján összeírt- híveire, követőire a tömegessé váló proskripció keretei között ráuszítani a városi csőcseléküket, hogy intézze el őket, cserébe a javaikért, amit megtarthat. Már csinálják lényegében semmiségekért öletnek meg mérnököket, volt alkalmazottakat, csak mert ellenséggé váltak számukra. Ami látlelete és vele járó potenciális következményének felbecslése a polgárháború előtt kialakult, a polgárháború szempontjából lényeges emberek lelkialkatának. Ezek a menedzserek ugyanis azok a pénzemberek (Rómában lovagrendiek), akiknek alapvető anyagi érdekük, a saját túlélésük, hatalmunk, profitjuk alapvetése, hogy részt kell majd venniük a küzdelemben, ha egyáltalán életben akarnak maradni. Énszerintem a megfelelő lelkialkatban vannak már a polgárháborús gondolkodáshoz.
Ehhez a túlélési folyamathoz tartozik a TikTok könnyed kisajátítása is, ami kilóg a Kínával szembeni szankciók közül, mert nincs gazdasági oka. Tisztán belpolitikai van. Ami a TikTokkal történik az is proskripció már, jogilag az is elképzelhetetlen lett volna Amerikában évtizedekkel ezelőtt, most pedig ez is játszi könnyedséggel megy, ahogy egy ellenséges szuperhatalom vagyonának, a zárolt orosz vagyonnak a proskripciója is. Ezért lesz létérdeke, puszta túlélési ösztöntől vezérelve az amerikai pénzügyi, menedzserelitnek a résztvétel a polgárháborúban. Nincs többé semmilyen jog, semmilyen intézmény ami védené őket a vagyonukat és potenciális befolyásukat, ami nem több mint zsákmány mások szemében. Jól is érzik és hasonulnak, ezért öletnek lépten nyomon.