A fiatal férfiaknak azzal kellett szembenézniük a nyugati világban (mi szokás szerint lemaradva 1-2 évtizeddel követjük ebben is, jó lenne itt megállni), hogy a női "hipergámia" elszabadult köszönhetően annak, hogy:
1. Az alkalmi partnerek sűrű váltogatását (vagy akár párhuzamos futtatását) a társadalom ma már teljesen normálisnak tekinti, a (fiatal) nők esetében is. Sők a nők esetében a "nők felszabadításának" egyik vívmányaként tekint rá, mint az abortuszra vagy a fogamzásgátlásra. Ez mondjuk annyiban nem új, hogy már a hippikorszak is erről szólt. Csak a társadalom egészének változása lassabban zajlik. Ma már az is "normális", hogy fiatal nők sugar daddy-ket keresnek, vagy "szexuális munkásként" akarnak pénzt keresni pl. a tanulmányaikra. Vagy nézz utána, mi az onlyfans.
2. Az internetes "társkereső" (gyakorlatban inkább alkalmi szexpartner kereső) szájtok, alkalmazások, mint a Tinder erre jól ráerősítettek.
3. Így azon vették észre magukat a férfiak, hogy a jelentős részüknek már nehéz felszedniük bármilyen nőt is, ilyen téren vesztesnek születettek persze mindig voltak, de a "közép" nem volt az, a húspiacot letarolták a közvélekedés szerint 20%-ot kitevő alfahímek, vagy a Chad-ok ahogy az ("incel" vagy ironikus) szlengben hívják őket (lásd 4chan stb.). Na persze ebben sincsen semmi újdonság, mindig is így volt, mióta világ a világ, csak akkor még az 1. és a 2. pont nem állt fenn. Eddig ezeket szerintem még Puzsér sem vitatná.
4. Igen, tény hogy emiatt az érzés miatt is viszonylag sok fiatal fehér férfi radikalizálódott politikailag, az interneten keresztül is, lásd az iszlám világban miért van végtelen utánpótlás dzsihádistákból. A mögöttes ok ott is a punci hiánya sokuknál, persze egyéb vélt vagy valós deprimációk mellett. Persze jóléti országban azért így is kevesebben akarják az életüket is odadobni valami "tett általi propaganda" vagy sima "bosszúállás" kedvéért. Egyébként nem csak a szélsőjobb, hanem a szélsőbal is tele van ilyenekkel, csak persze ők más "kiutat" keresnek, más ideológiát találtak. Az Antifák sem éppen csupa Chad-ból állnak, végignézve rajtuk. Bár azok között, akik a tényleges fizikai balhét, utcai harcot keresik, azok között van minden oldalon ilyenből is. Ők azok a fajta "alfahímek" akik túl buták ahhoz, hogy ne bűnözőként vagy örök bajkeverőként csináljanak "karriert". Az a fajta rosszfiúk, akiktől netán beindulnak a nők, de ha eszük is van, nem terveznek velük lenni hosszú távon.
5. A hatalom birtokosai, mint írtam, bioleninisták, ők nem rájuk akarják építeni a hatalmukat, nem az incelekre (kivéve esetleg egy-két speciális okból incelt), de nem is a Chad-okra, hanem az LMBTQ-kra és feministákra (vagyis a nők jelentős részére nyugaton) akarják építeni (mint alacsony szintű felügyelők, bürokraták és hasonlók - HResek, tanárok, médiamunkások, CIA-elemzők, egyebek), meg a színesekre. Egymásra uszítani, démonizálni azért jók a különböző "elégedetlen fiatal hím" csoportok is. Menjenek, öljék le egymást az utcán, mint Kenoshában, ha eljön az ideje, persze a "mieink", az "antifák" nyerjenek, és a "nácik" legyenek kiirtva.
A fiatal férfiak leszedálására persze ott van a korlátlanul elérhető netes pornó is, arra is van törekvés, hogy ezeket az embereket a pornón keresztül lassan elvezessék a transz- és egyéb beteges fétisekre való rákattanáshoz ("pöcsös lányok", "sissy-hypno" videók stb. persze lehet mondani, hogy aki ilyenre képes rákattanni, annál eleve megvolt a hajlam, és csak a meglévő igény kielégítésére készülnek ezek, engem pl. hidegen hagy, az undorérzetet ki tudom kapcsolni egy "transznemű" videót nézve, de kb. mintha furán torz rovarokat szemlélnék, nem érzem úgy, hogy nekem ilyesmiben kellene részt vennem... de lehet pl. drogok hatására másképp lenne, passz, nem kísérleteznék)
Hogy mindez mögött van-e tervezettség, az már hit kérdése. Nyilván aki szerint van, az csakis alusapis lehet.
Japán pl. a más viszonyok miatt (pl. erősen homogén társadalom, nincs kultúrmarxizmus, legfeljebb marginális) a cikkben is említett "növényevő férfiakat" és a hikikomorikat (akik el sem hagyják az otthonukat, lehetőleg nem is érintkeznek személyesen senkivel) termelte a ki, a "dühös inceleket", ámokfutókat (bár mintha egy-két ámokfutás ott is előfordulna...) úgy tűnik nem.
Nagyon ki kell centizni, hogy előtte hogy adagolod az italt. Igazából valóságos tudományos precizitásra van szükség, fajtától függően. Rengetegszer elmértem én is, hidd el, pedig csak a lámpalázat akartam oldani. Mindig az volt a fő baj, hogy: még nem jó..., még nem jó..., még mindig nem jó..., már nem jó! 
