[BIZTPOL] Fehérorosz helyzet
- Téma indítója grigorij3
- Indítva
- Status
Nocsak...
A Világbank júniusban 940 millió dolláros kölcsönt kínált fel Fehéroroszországnak azzal a feltétellel, hogy az ország végrehajtja a koronavírus lezárást, és ezzel elpusztítja a gazdaságát. Vagyis a Világbank azt akarta, hogy Lukasenka elnök zárja le az országot, mint Olaszország. Az elnök elutasította az ajánlatot.
https://www.thegatewaypundit.com/20...on-coronavirus-loan-locked-destroyed-economy/
..
https://www.ninefornews.nl/wereldbank-tegen-wit-rusland-ga-in-lockdown-en-ontvang-940-miljoen/
A Világbank júniusban 940 millió dolláros kölcsönt kínált fel Fehéroroszországnak azzal a feltétellel, hogy az ország végrehajtja a koronavírus lezárást, és ezzel elpusztítja a gazdaságát. Vagyis a Világbank azt akarta, hogy Lukasenka elnök zárja le az országot, mint Olaszország. Az elnök elutasította az ajánlatot.
https://www.thegatewaypundit.com/20...on-coronavirus-loan-locked-destroyed-economy/
..
https://www.ninefornews.nl/wereldbank-tegen-wit-rusland-ga-in-lockdown-en-ontvang-940-miljoen/
W
Wilson
Guest
W
Wilson
Guest
Én is csak a csaj miatt lájkoltam
Pedig lehet, hogy nem hülyeség, amit beszélnek!
Ha Trump mondja jobb kovetni az akaratat, mert o nem olyan mint a tobbi elnok, hanem kiszamithatatlan. Putyin is tudja ezt ahogy Kim Dzsing Un is es megteszik amit akar. Lehet tenyleg elmegy ertuk Trump akkor meg keso banat eb gondolat.
W
Wilson
Guest
Mondjuk egy mondatot lehetett volna legalább azok kedvéért akik nem beszélnek oroszul.
A videóban be lehet állítani magyar nyelvű feliratot. Avagy Te is csak a csajt nézted?
W
Wilson
Guest
Míly meglepő
Ha ez egy új platforma, amely szakítani akar a Tyihanovszkaja féle lengyel-litván vonallal(nyugati) és el akarja mélyíteni az együttmüködést akkor ez jó írány.
Tyihonovszkaja , akkor menjen a levesbe, aki továbbra is a szponzorok képviselőivel találkozgat.
W
Wilson
Guest
Szerintem valaki súgott nekik Moszkvából,hogy eljött az idő
Vagy látva,hogy Putyin Lukasenko mellé állt, át akarják venni a kezdeményezést. Így Putyin kegyeiért ketten is versenyeznének.
W
Wilson
Guest
Vagy látva,hogy Putyin Lukasenko mellé állt, át akarják venni a kezdeményezést. Így Putyin kegyeiért ketten is versenyeznének.
Lehet de Putyin tuti minimum két vasat tart a tűzben arra az esetre is kell alternatíva ha Lukasenkonak kitelik az ideje.
Amúgy nem tudom,hogy feltűnt-e valakinek de Babariko kampányfőnöke Marija Kolesznyikova és ugye most már az ellenzék egyik vezetője még mindig Fehéroroszországban van az ellenzéki vezetők közül egyedüliként és pont a hétvégén láttam,hogy odaállt a palotát védelmező Omonosok elé és azt mondta neki,hogy
„vigyázzatok magatokra fiúk, meg fogunk titeket menteni”, és feltette a kérdést: „a főnökötök nem akar velem beszélni?”.Abszolút nem húzza meg magát és nekem fajsúlyosabbnak tűnik mint a Litvániában tartózkodó Tyihanovszkaja.Szerintem simán benne van,hogy Marija Kolesznyikova fajsúlyos politikai szereplővé válhat egy Lukasenko utáni érában.
W
Wilson
Guest
Amúgy pár napja a Válasz csinált vele egy interjút berakom ide.
Ez nem forradalom, hanem új érzés” – exkluzív interjú a belarusz ellenzék vezetőjével
Vörös Szabolcs·2020.08.26
Evolúció és nem revolúció, ami most Belaruszban – helyesebben: az emberek gondolkodásában – történik, mert végre megtapasztalták, hogy Lukasenka elnök ellen szavazva is többségben vannak – mondja a Válasz Online-nak adott exkluzív interjújában a belarusz ellenzék egyetlen, még az országban tartózkodó vezéralakja. A fuvolista végzettségű kultúrmenedzser, Marija Kalesznyikava szerint a rezsim ellen utcára vonulóknak két fő követelésük van, és Belarusz még egy ellenzéki hatalomátvétel esetén sem fordulna Oroszországtól az EU felé – személy szerint pedig a Minszk ellen tervezett szankciókat is károsnak tartja. A százezres demonstrációk 38 éves vezetője azt is megindokolja, miért nem fog Lukasenka hatalma 2025-ig kitartani – függetlenül a tömegtüntetések sikerétől.
– Az augusztus 9-i elnökválasztás óta soha nem látott tüntetések vannak Belaruszban. Százezrek vonulnak utcára több mint két hete, és nemcsak Minszkben, hanem vidéken is. Forradalmat látunk?
– Klasszikus értelemben nem az, inkább evolúciónak nevezném. Evolúció, ami minden belarusz gondolkodásában végbemegy.
– Néhány órával a beszélgetésünk előtt Lukasenka legfőbb ellenzéki kihívója, Szvjatlana Cihanouszkaja „békés forradalomnak” nevezte, amikor Litvániából bejelentkezett az Európai Parlament külügyi bizottságának ülésén.
– Engem kérdezett, én pedig válaszoltam: klasszikus értelemben ez nem forradalom. A belarusz civil társadalom és az emberek gondolkodásának evolúciója, hiszen történelmünk során először a saját kezünkben van a felelősség, hogy milyen lesz a jövőnk. Ez nyilván egy békés folyamat, az emberek nem agresszívak – csak a kormány az.
– Az „evolúció” vezetőjének tartja magát?
– Én vagyok a tüntetések egyik vezetője. Meg példa arra, hogy bárki osztozhat annak felelősségében, ami most Belaruszban történik. Épp ez a tüntetések fő mondanivalója: hogy másféle társadalmat építsünk, olyat, amely civil, békés és demokratikus – amilyen korábban nem volt.
– Ehhez azért kellene egy vezető.
– Nem biztos. Pont a tüntetések decentralizációja zajlik, mindenfelé – már falvakban is – demonstrálnak. Elég egyedi látvány, amikor színházi dolgozók és gyári munkások mennek együtt utcára, közben meg tanárok és egészségügyi dolgozók szervezik meg magukat, és mennek tüntetni fehér köpenyben, virággal a kezükben.
– Koordinálja a lépéseit a politikai menekült kollégáival, Szvjatlana Cihanouszkajával és Veronika Cepkalával, akikkel hárman léptek színpadra a választási kampányban?
– Szvjatlana egyik itteni munkatársával, Holga Kavalkovával vagyunk kapcsolatban – illetve voltunk, mert hétfőn börtönbe vitték a minszki traktorgyár elől. Most várjuk a hatóságok döntését.
– Miben különbözik ma Belarusz attól, mint amilyen augusztus 9. előtt volt?
– A történelmünk új szakasza kezdődött, mert most először megtapasztalhatjuk, hogy mi vagyunk a többség – a többség, amely nem Lukasenkára szavazott az elnökválasztáson. Az elmúlt 26 évben biztosak voltunk benne, hogy kisebbségben vagyunk. Érdekes megfigyelni, hogy ez a többségérzés mennyire átállította a belarusz emberek gondolkodásmódját: rájöttek, hogy nekik is vannak jogaik, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kormány meghallja őket. Másodsorban pedig
példa nélkül a kormányzati erőszak, amely nemcsak fizikálisan, hanem pszichikailag is megviselte az embereket, hiszen korábban soha nem láttak halottakat Belarusz utcáin. Tragikus, de fontos momentum volt.
– Mit gondol, meddig tarthatnak ki a tüntetések?
– A győzelemig.
– És azt hogyan definiálná?
– A KGB börtöneibe zárt foglyokat szabadon kell engedni, és nyilván új választásokat kell tartani. Ez a két legfontosabb dolog, amit mi, nemzetként szeretnénk elérni. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy ez nem lesz könnyű, de kitartunk a követeléseink mellett.
– Lukasenka elnök viszont nem úgy tűnik, hogy fogékony rájuk.
– Persze, hogy nem, mert nem hallja meg a saját nemzete hangját. Nincs tisztában azzal, mennyire biztosak a tüntetők abban, hogy elvesztette a választást. Rajta kívül senki nem tart a tüntetésektől; amikor Minszk központjában az emberek meglátták a képeket, amint a Kalasnyikovját szorongatja, nevetésben törtek ki.
– Az ellenzék folyamatosan hangoztatja – a nemrég alakult Koordinációs Tanács alapdokumentumában is írják –, hogy csak törvényes úton képzelhető el a hatalomátvétel. Ha ezt tényleg komolyan gondolják, Lukasenkánál viszont süket fülekre találnak a követeléseik, nem tudnak mást tenni, mint 2025-ig várni.
– Tehát?
– Készek arra, hogy még öt évet várjanak?
– Nem hiszem, hogy olyan sokat kell várnunk. Belaruszban az igazságszolgáltatási és kormányzási mellett gazdasági válság is van, a mutatóink napról napra, gyorsuló ütemben esnek. Mindezt a mostani politikai krízis mellé téve, fizikailag
elképzelhetetlen, hogy Lukasenka még öt évet kormányozzon. Nemcsak a rezsim válsága ez, hanem a belarusz társadalom minden rétegéé.
Vannak, akik azt mondják, már csak pár hete van hátra az elnöknek, mások szerint talán több. Nem tudom, kinek van igaza, de szerintem néhány hónapnál nem több. Vagy ha igen, akkor sem sokkal.
– Tegyük fel, célt érnek a követeléseik, és néhány hónap múlva új választást írnak ki, új felállású választási bizottság felügyelete mellett. Ki vezesse az ellenzéket?
– A belaruszok 9 millióan vannak, és biztos vagyok benne, hogy van elég rátermett személyiség, aki vezethetné. Csakhogy már nem ellenzék vagyunk, hanem a többség. Tudom, egy kicsit furcsán hangzik, de az emberek tisztában vannak azzal, hogy a többséghez tartoznak. Nincs olyan hatalmi szereplő, amelyik több mint 200 ezer embert ki tudna vinni az utcára – csakis maguk a belaruszok és az ő többségük. Sok olyan tehetséges szakembert ismerek, aki vezetője lehetne ennek az új Belarusznak.
Ez nem forradalom, hanem új érzés” – exkluzív interjú a belarusz ellenzék vezetőjével
Vörös Szabolcs·2020.08.26
Evolúció és nem revolúció, ami most Belaruszban – helyesebben: az emberek gondolkodásában – történik, mert végre megtapasztalták, hogy Lukasenka elnök ellen szavazva is többségben vannak – mondja a Válasz Online-nak adott exkluzív interjújában a belarusz ellenzék egyetlen, még az országban tartózkodó vezéralakja. A fuvolista végzettségű kultúrmenedzser, Marija Kalesznyikava szerint a rezsim ellen utcára vonulóknak két fő követelésük van, és Belarusz még egy ellenzéki hatalomátvétel esetén sem fordulna Oroszországtól az EU felé – személy szerint pedig a Minszk ellen tervezett szankciókat is károsnak tartja. A százezres demonstrációk 38 éves vezetője azt is megindokolja, miért nem fog Lukasenka hatalma 2025-ig kitartani – függetlenül a tömegtüntetések sikerétől.
– Az augusztus 9-i elnökválasztás óta soha nem látott tüntetések vannak Belaruszban. Százezrek vonulnak utcára több mint két hete, és nemcsak Minszkben, hanem vidéken is. Forradalmat látunk?
– Klasszikus értelemben nem az, inkább evolúciónak nevezném. Evolúció, ami minden belarusz gondolkodásában végbemegy.
– Néhány órával a beszélgetésünk előtt Lukasenka legfőbb ellenzéki kihívója, Szvjatlana Cihanouszkaja „békés forradalomnak” nevezte, amikor Litvániából bejelentkezett az Európai Parlament külügyi bizottságának ülésén.
– Engem kérdezett, én pedig válaszoltam: klasszikus értelemben ez nem forradalom. A belarusz civil társadalom és az emberek gondolkodásának evolúciója, hiszen történelmünk során először a saját kezünkben van a felelősség, hogy milyen lesz a jövőnk. Ez nyilván egy békés folyamat, az emberek nem agresszívak – csak a kormány az.
– Az „evolúció” vezetőjének tartja magát?
– Én vagyok a tüntetések egyik vezetője. Meg példa arra, hogy bárki osztozhat annak felelősségében, ami most Belaruszban történik. Épp ez a tüntetések fő mondanivalója: hogy másféle társadalmat építsünk, olyat, amely civil, békés és demokratikus – amilyen korábban nem volt.
– Ehhez azért kellene egy vezető.
– Nem biztos. Pont a tüntetések decentralizációja zajlik, mindenfelé – már falvakban is – demonstrálnak. Elég egyedi látvány, amikor színházi dolgozók és gyári munkások mennek együtt utcára, közben meg tanárok és egészségügyi dolgozók szervezik meg magukat, és mennek tüntetni fehér köpenyben, virággal a kezükben.
– Koordinálja a lépéseit a politikai menekült kollégáival, Szvjatlana Cihanouszkajával és Veronika Cepkalával, akikkel hárman léptek színpadra a választási kampányban?
– Szvjatlana egyik itteni munkatársával, Holga Kavalkovával vagyunk kapcsolatban – illetve voltunk, mert hétfőn börtönbe vitték a minszki traktorgyár elől. Most várjuk a hatóságok döntését.
– Miben különbözik ma Belarusz attól, mint amilyen augusztus 9. előtt volt?
– A történelmünk új szakasza kezdődött, mert most először megtapasztalhatjuk, hogy mi vagyunk a többség – a többség, amely nem Lukasenkára szavazott az elnökválasztáson. Az elmúlt 26 évben biztosak voltunk benne, hogy kisebbségben vagyunk. Érdekes megfigyelni, hogy ez a többségérzés mennyire átállította a belarusz emberek gondolkodásmódját: rájöttek, hogy nekik is vannak jogaik, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kormány meghallja őket. Másodsorban pedig
példa nélkül a kormányzati erőszak, amely nemcsak fizikálisan, hanem pszichikailag is megviselte az embereket, hiszen korábban soha nem láttak halottakat Belarusz utcáin. Tragikus, de fontos momentum volt.
– Mit gondol, meddig tarthatnak ki a tüntetések?
– A győzelemig.
– És azt hogyan definiálná?
– A KGB börtöneibe zárt foglyokat szabadon kell engedni, és nyilván új választásokat kell tartani. Ez a két legfontosabb dolog, amit mi, nemzetként szeretnénk elérni. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy ez nem lesz könnyű, de kitartunk a követeléseink mellett.
– Lukasenka elnök viszont nem úgy tűnik, hogy fogékony rájuk.
– Persze, hogy nem, mert nem hallja meg a saját nemzete hangját. Nincs tisztában azzal, mennyire biztosak a tüntetők abban, hogy elvesztette a választást. Rajta kívül senki nem tart a tüntetésektől; amikor Minszk központjában az emberek meglátták a képeket, amint a Kalasnyikovját szorongatja, nevetésben törtek ki.
– Az ellenzék folyamatosan hangoztatja – a nemrég alakult Koordinációs Tanács alapdokumentumában is írják –, hogy csak törvényes úton képzelhető el a hatalomátvétel. Ha ezt tényleg komolyan gondolják, Lukasenkánál viszont süket fülekre találnak a követeléseik, nem tudnak mást tenni, mint 2025-ig várni.
– Tehát?
– Készek arra, hogy még öt évet várjanak?
– Nem hiszem, hogy olyan sokat kell várnunk. Belaruszban az igazságszolgáltatási és kormányzási mellett gazdasági válság is van, a mutatóink napról napra, gyorsuló ütemben esnek. Mindezt a mostani politikai krízis mellé téve, fizikailag
elképzelhetetlen, hogy Lukasenka még öt évet kormányozzon. Nemcsak a rezsim válsága ez, hanem a belarusz társadalom minden rétegéé.
Vannak, akik azt mondják, már csak pár hete van hátra az elnöknek, mások szerint talán több. Nem tudom, kinek van igaza, de szerintem néhány hónapnál nem több. Vagy ha igen, akkor sem sokkal.
– Tegyük fel, célt érnek a követeléseik, és néhány hónap múlva új választást írnak ki, új felállású választási bizottság felügyelete mellett. Ki vezesse az ellenzéket?
– A belaruszok 9 millióan vannak, és biztos vagyok benne, hogy van elég rátermett személyiség, aki vezethetné. Csakhogy már nem ellenzék vagyunk, hanem a többség. Tudom, egy kicsit furcsán hangzik, de az emberek tisztában vannak azzal, hogy a többséghez tartoznak. Nincs olyan hatalmi szereplő, amelyik több mint 200 ezer embert ki tudna vinni az utcára – csakis maguk a belaruszok és az ő többségük. Sok olyan tehetséges szakembert ismerek, aki vezetője lehetne ennek az új Belarusznak.
- Status