W
Wilson
Guest
Elhalasztott bosszú Szulejmániért..
A The Cradle című amerikai kiadvány arról számol be, hogy az iránbarát erők (vagy maguk az irániak, akik a megbízottjaik álcája mögé bújva rejtőzködnek) idén nyáron megöltek egy izraeli ezredest és egy amerikai alezredest, megtorlásul Kassem Szulejmáni meggyilkolásáért. A leszámolásra az iraki Kurdisztánban, Erbilben került sor. Az Egyesült Államok és Izrael hivatalosan tagadja, hogy az irániak keze által haltak meg. Iráni források szerint ez az USA-nak és Izraelnek adott iráni válaszlépés része.
Több médium is arról számolt be, hogy az amerikai légierő tisztje, James Willis és Sharon Asman e (NAHAL) izraeli ezredes halálának hátterében az Ellenállási Front áll, és ez bosszú volt az iráni tábornok, Qassem Suleimani és a Hashd al-Shaabi helyettes parancsnoka, Mahdi al-Muhandis megöléséért.
Hivatalosan Asman egy közép-izraeli katonai bázison tartott fitneszgyakorlaton esett össze és halt meg. Amerikai kollégája pedig a katari Al Udeid bázison halt meg.
A The Cradle azonban azt írja, hogy Erbilben őlték meg őket.
Az Ellenállási Front egyik magas rangú biztonsági tisztviselője elmondta, hogy az Ellenállási Front felelős az amerikai és izraeli tisztek haláláért, megtorlásul az iráni Quds Qassem Suleimani tábornok és az iraki Hashd al-Shaabi parancsnokhelyettes Abu Mahdi al megöléséért.
A biztonsági forrás szerint a The Cradle :
"Két magas rangú amerikai és izraeli parancsnok halt meg az erbíli hadműveletben: James S. Willis alezredes, 55 éves albuquerque-i amerikai parancsnok, aki az erbíli hadműveletben halt meg, bár a Pentagon szerint nem harci incidensben halt meg a katari al-Udeid bázison. A férfi részt vett a Szulejmáni és Abu Mahdi elleni merényletekben. Szintén Erbilben halt meg Sharon Asman (izraeli) ezredes a Nahal Brigádból, aki szívelégtelenségben halt meg.
"Ez az első alkalom, hogy az Ellenállás egyik tagja vállalta a felelősséget az iráni és iraki tábornokok gyilkosai elleni megtorlásért.
Június 27-én, az amerikai parancsnokl halála utáni napon az amerikai védelmi minisztérium rövid közleményt adott ki, amelyben azt írta, hogy Willis alezredes az Udeid bázison nem harci incidens során halt meg, anélkül, hogy további részleteket közölt volna azon kívül, hogy "az incidens kivizsgálása folyamatban van".
A Stars and Stripes című katonai újság úgy írja le Willis-t, mint "a 210. Red Horse Squadron parancsnokát", egy 130 fős egységet, amely " gyors reagálási képességeket biztosít távoli, magas kockázatú környezetben végzett műveletekhez" - ez a leírás nem áll összhangban Katar közelségével. Sharon Asman ezredes, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) ezredese, aki az izraeli média beszámolói szerint csak napokra volt attól, hogy átvegye a Nahal gyalogosdandár parancsnokságát, állítólag július 1-jén halt meg, miután kiképzés közben összeesett. Asman harcos volt, aki Gázában és Libanonban is harcolt. Az IDF közölte, hogy az esetet kivizsgálják. Egy biztonsági forrás szerint Willis és Asman az iraki Erbilben haltak meg a Szulejmán és Muhandisz meggyilkolásában részt vevők elleni művelet során.
Idén legalább két különálló, ismeretlenek által elkövetett támadást jegyeztek fel a (Moszad) iraki létesítményei ellen. Az elsőre április közepén került sor, miután Izrael szabotázstámadást hajtott végre az iráni Natanz nukleáris létesítmény ellen, többször támadták egymás hadihajóit a regionális vizeken, és Izrael tavaly novemberben megölte Mohsen Fakhrizadeh iráni atomtudóst. Az Amerika-barát Kurdisztáni Regionális Kormány (KRG) tagadta az incidensről szóló jelentéseket.
Willis egységének egy része tavasszal érkezett a térségbe. Az Ellenállás egyik forrása nem pontosította a Willis és Asman halálát okozó támadások időpontját. A biztonsági tisztviselő arról is beszélt, hogy Irán új, magabiztos álláspontot képvisel válaszul Izrael folyamatos támadásaira. "Irán megváltoztatta a (izraeli) rezsimhez fűződő kapcsolatok egyenletét" - mondta. "Mostantól kezdve" - magyarázta a tisztviselő, utalva az iráni hajók elleni izraeli támadások sorozatára - "a hajót a (izraeli) rezsim minden olyan akciója után támadják meg, amely Irán érdekei ellen irányul. A katonai "arányosság" leckéje következett:
"(Az izraeli) rezsim azt állította, hogy eddig 12 iráni hajóra mért csapást, míg Irán legfeljebb ötre. Még mindig hét iráni hajó szorul javításra. Ha bármilyen más támadás éri az iráni pozíciókat, Irán megtorlásul csapást mér az (izraeli) rezsim hajóira. Az (izraeli) rezsim kereskedelmének több mint 80 százalékát tengeri úton bonyolítja, amelynek Irán ellenőrzése alatt álló területeken kell áthaladnia, ami azt jelenti, hogy iráni tűz alá kerül" - figyelmeztetett a tisztviselő.
Ami az egyéb válaszlépéseket illeti, Irán megjegyezte, hogy nyílt csapást mért az amerikai Ain Aszad iraki bázisára , valamint a CIA afganisztáni légi parancsnoki központjának megsemmisítését, amelyet egy úgynevezett "358-as rakétával" lőttek le. (amelyet az elmúlt években Iránból szállítottak Jemenbe). A megöltek között volt a CIA közel-keleti különleges műveleti felügyelője, Michael D'Andrea, akit "Mike ajatollah" néven ismertek és szintén közvetlenül részt vett Szulejmáni meggyilkolásának megszervezésében. Általánosságban elmondható, hogy az irániak kitartanak eredeti kijelentésük mellett, miszerint a Szulejmáni és Muhandi megöléséért járó bosszú nem korlátozódik az amerikai támaszpontok elleni egyetlen csapásra. Tehát a hibrid hadviselés szokásos rutinja a Közel-Keleten, a háború egy része más események árnyékában zajlik.
Colonelcassad
A The Cradle című amerikai kiadvány arról számol be, hogy az iránbarát erők (vagy maguk az irániak, akik a megbízottjaik álcája mögé bújva rejtőzködnek) idén nyáron megöltek egy izraeli ezredest és egy amerikai alezredest, megtorlásul Kassem Szulejmáni meggyilkolásáért. A leszámolásra az iraki Kurdisztánban, Erbilben került sor. Az Egyesült Államok és Izrael hivatalosan tagadja, hogy az irániak keze által haltak meg. Iráni források szerint ez az USA-nak és Izraelnek adott iráni válaszlépés része.
Több médium is arról számolt be, hogy az amerikai légierő tisztje, James Willis és Sharon Asman e (NAHAL) izraeli ezredes halálának hátterében az Ellenállási Front áll, és ez bosszú volt az iráni tábornok, Qassem Suleimani és a Hashd al-Shaabi helyettes parancsnoka, Mahdi al-Muhandis megöléséért.
Hivatalosan Asman egy közép-izraeli katonai bázison tartott fitneszgyakorlaton esett össze és halt meg. Amerikai kollégája pedig a katari Al Udeid bázison halt meg.
A The Cradle azonban azt írja, hogy Erbilben őlték meg őket.
Az Ellenállási Front egyik magas rangú biztonsági tisztviselője elmondta, hogy az Ellenállási Front felelős az amerikai és izraeli tisztek haláláért, megtorlásul az iráni Quds Qassem Suleimani tábornok és az iraki Hashd al-Shaabi parancsnokhelyettes Abu Mahdi al megöléséért.
A biztonsági forrás szerint a The Cradle :
"Két magas rangú amerikai és izraeli parancsnok halt meg az erbíli hadműveletben: James S. Willis alezredes, 55 éves albuquerque-i amerikai parancsnok, aki az erbíli hadműveletben halt meg, bár a Pentagon szerint nem harci incidensben halt meg a katari al-Udeid bázison. A férfi részt vett a Szulejmáni és Abu Mahdi elleni merényletekben. Szintén Erbilben halt meg Sharon Asman (izraeli) ezredes a Nahal Brigádból, aki szívelégtelenségben halt meg.
"Ez az első alkalom, hogy az Ellenállás egyik tagja vállalta a felelősséget az iráni és iraki tábornokok gyilkosai elleni megtorlásért.
Június 27-én, az amerikai parancsnokl halála utáni napon az amerikai védelmi minisztérium rövid közleményt adott ki, amelyben azt írta, hogy Willis alezredes az Udeid bázison nem harci incidens során halt meg, anélkül, hogy további részleteket közölt volna azon kívül, hogy "az incidens kivizsgálása folyamatban van".
A Stars and Stripes című katonai újság úgy írja le Willis-t, mint "a 210. Red Horse Squadron parancsnokát", egy 130 fős egységet, amely " gyors reagálási képességeket biztosít távoli, magas kockázatú környezetben végzett műveletekhez" - ez a leírás nem áll összhangban Katar közelségével. Sharon Asman ezredes, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) ezredese, aki az izraeli média beszámolói szerint csak napokra volt attól, hogy átvegye a Nahal gyalogosdandár parancsnokságát, állítólag július 1-jén halt meg, miután kiképzés közben összeesett. Asman harcos volt, aki Gázában és Libanonban is harcolt. Az IDF közölte, hogy az esetet kivizsgálják. Egy biztonsági forrás szerint Willis és Asman az iraki Erbilben haltak meg a Szulejmán és Muhandisz meggyilkolásában részt vevők elleni művelet során.
Idén legalább két különálló, ismeretlenek által elkövetett támadást jegyeztek fel a (Moszad) iraki létesítményei ellen. Az elsőre április közepén került sor, miután Izrael szabotázstámadást hajtott végre az iráni Natanz nukleáris létesítmény ellen, többször támadták egymás hadihajóit a regionális vizeken, és Izrael tavaly novemberben megölte Mohsen Fakhrizadeh iráni atomtudóst. Az Amerika-barát Kurdisztáni Regionális Kormány (KRG) tagadta az incidensről szóló jelentéseket.
Willis egységének egy része tavasszal érkezett a térségbe. Az Ellenállás egyik forrása nem pontosította a Willis és Asman halálát okozó támadások időpontját. A biztonsági tisztviselő arról is beszélt, hogy Irán új, magabiztos álláspontot képvisel válaszul Izrael folyamatos támadásaira. "Irán megváltoztatta a (izraeli) rezsimhez fűződő kapcsolatok egyenletét" - mondta. "Mostantól kezdve" - magyarázta a tisztviselő, utalva az iráni hajók elleni izraeli támadások sorozatára - "a hajót a (izraeli) rezsim minden olyan akciója után támadják meg, amely Irán érdekei ellen irányul. A katonai "arányosság" leckéje következett:
"(Az izraeli) rezsim azt állította, hogy eddig 12 iráni hajóra mért csapást, míg Irán legfeljebb ötre. Még mindig hét iráni hajó szorul javításra. Ha bármilyen más támadás éri az iráni pozíciókat, Irán megtorlásul csapást mér az (izraeli) rezsim hajóira. Az (izraeli) rezsim kereskedelmének több mint 80 százalékát tengeri úton bonyolítja, amelynek Irán ellenőrzése alatt álló területeken kell áthaladnia, ami azt jelenti, hogy iráni tűz alá kerül" - figyelmeztetett a tisztviselő.
Ami az egyéb válaszlépéseket illeti, Irán megjegyezte, hogy nyílt csapást mért az amerikai Ain Aszad iraki bázisára , valamint a CIA afganisztáni légi parancsnoki központjának megsemmisítését, amelyet egy úgynevezett "358-as rakétával" lőttek le. (amelyet az elmúlt években Iránból szállítottak Jemenbe). A megöltek között volt a CIA közel-keleti különleges műveleti felügyelője, Michael D'Andrea, akit "Mike ajatollah" néven ismertek és szintén közvetlenül részt vett Szulejmáni meggyilkolásának megszervezésében. Általánosságban elmondható, hogy az irániak kitartanak eredeti kijelentésük mellett, miszerint a Szulejmáni és Muhandi megöléséért járó bosszú nem korlátozódik az amerikai támaszpontok elleni egyetlen csapásra. Tehát a hibrid hadviselés szokásos rutinja a Közel-Keleten, a háború egy része más események árnyékában zajlik.
Colonelcassad
