Ez sajnos szinte mindenhol így működik. A politikus mint emberfajta a sok hazug fényezés ellenére, ennyire képes.
[BIZTPOL] Kaukázus (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, ...)
- Téma indítója xfotel
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ez sajnos szinte mindenhol így működik. A politikus mint emberfajta a sok hazug fényezés ellenére, ennyire képes.
boki
Tegnap:
A drónokat azeriek kezelték, lehettek mellettük török instruktorok(ki tudja) Dugin nyilatkozatáról beszélünk-annak értelmezéséről.
Ma:
„Kétségtelen, hogy Heksel Kahya irányítja a Bayraktar TB2 összes repülését a hegyi-karabahi háborús övezetben. Minden, a Bayraktar TB2 segítségével megszerzett operatív hírszerzési információt jelentenek neki
Nem kéne ezt a Dugint a megfelelő helyre tenni? (mondjuk blogen mellé)
Tegnap:
A drónokat azeriek kezelték, lehettek mellettük török instruktorok(ki tudja) Dugin nyilatkozatáról beszélünk-annak értelmezéséről.
Ma:
„Kétségtelen, hogy Heksel Kahya irányítja a Bayraktar TB2 összes repülését a hegyi-karabahi háborús övezetben. Minden, a Bayraktar TB2 segítségével megszerzett operatív hírszerzési információt jelentenek neki
Nem kéne ezt a Dugint a megfelelő helyre tenni? (mondjuk blogen mellé)
Kíváncsiságból rákukkantottam az aktív politikai pártok listájára. 49 pártjuk van 2,9 millió emberre.
W
Wilson
Guest
Kíváncsiságból rákukkantottam az aktív politikai pártok listájára. 49 pártjuk van 2,9 millió emberre.
Én is néztem
nem semmi kb mint nálunk a rendszerváltáskor az első választás idején,de ha a lakosságszámhoz viszonyítom a pártok számát akkor azt kell mondanom,hogy ránkvertek.
Az oroszok szerint kellő számú harci helikopter is levadászta volna az azeri drónokat. Na ja, csak mint láttuk vannak eszközeik a helikopterek ellen is.
Igen van egy ilyen "eurazsianizmus" vonal az orosz nacionalisták között, ami szerint ők is a mongolok leszármazottai (ezt a lengyel, ukrán stb. nacionalisták is vallják róluk, csak ők degradálólag).
Megnézném, ahogy egy Mi-24-es egy felé suhanó Haropot próbál lelőni a fedélzeti gépágyújával...
A drónokat akkor lehet igazán hatékonyan alkalmazni, ha totális légifölényed van és a harci helyzetről is átfogó képed van. Mint már korábban is megjegyeztem itt a török drónokat hype-olóknak, az azeriek által alkalmazott drónok sem értek volna ilyen eredményeket a török E-7T-k által nyújtott támogatás nélkül.
Az eurázsiai vagy orosz civilizáció két alkotóelemből épül fel: keleti-szlávok és türkök. Közép-Ázsia és Kelet-Európa történelme összetartozik, még az ide sorolandó nomád magyar történelem is, a mi kabarjaink önelnevezése is káliz a khorezmi főváros után, ahonnan kazáriába menekültek, majd onnan hozzánk a sztyeppei arisztokrácia is Baktriától az Urálig keveredett (lásd az Árpád-házat), szóval Moszkva kulturálisan közelebb van Szamarkandhoz mint Berlinhez mondjuk, csak az eurocentrikus térképkészítés miatt van illúziója egyeseknek. Az eurázsianizmus lényegében orosz reálpolitika, ami orosz-török együttműködésre építkezne vallási alapú szembenállás helyett, ami csak Oroszország ellenségeinek érdeke.
Azerbajdszánnak átadásra kerülő területeken élő örmények felgyújtják a hátrahagyott házaikat
Azerbajdszánnak átadásra kerülő területeken élő örmények felgyújtják a hátrahagyott házaikat
Sajnálom őket.
De én is ezt tenném.
Hát ez kemény....Azerbajdszánnak átadásra kerülő területeken élő örmények felgyújtják a hátrahagyott házaikat
W
Wilson
Guest
Egy orosz cikk a karabahi háború rejtélyeiről.
A második karabahi háború öt fő rejtélye
A második karabahi háború vége számos rejtélyt és összeesküvés-elméletet eredményezett. Valójában ennek a konfliktusnak néhány körülménye rendkívül rejtélyes, vagy legalábbis paradox a konvencionális katonai logika szempontjából.
1. Miért nem hajtottak végre teljes értékű mozgósítást Örményországban, és a teljes jogú katonai egységeket nem vitték át a konfliktus területére?
A hangos hazafias kijelentések ellenére sem valósítottak meg valódi mozgósítást Örményországban. A karabahi örmény hadsereg állandó létszámát - mintegy 50 ezer embert - csak az önkéntesek számával növelték. Ezzel szemben a háború körülményei megkövetelték volna a Karabahot védő emberek számának legalább 80-100 ezer főre való növelését. Ugyanakkor a háború kezdete után nagyon hamar a szakemberhiány (például tüzérségi és rakétavédelmi rendszerek) kezdte befolyásolni az örmény hadsereg ütőképességét. Nem volt senki, aki felváltotta volna a kimerült katonákat.
Jereván miért nem kezdte el a valódi mozgósítást, az valóban megmagyarázhatatlan. Az örmény vezetés egyszerűen kerüli a beszélgetést erről a témáról. Ha volt mozgósítási terv, akkor ennek végrehajtása érdekében senki még csak a kis ujját sem mozdította. Ennek következtében az első vonalon nem történt meg a katonák rotációja, egyes területeken az emberek egy hónapig folyamatosan a frontvonalban voltak. Ahol szinte kivétel nélkül 18-20 éves srácok voltak, a szakemberekből és veteránokból álló karabahi különítmények már az első héten súlyos veszteségeket szenvedtek el, amelyeket senki és semmi nem pótolhatott, mivel egyszerűen nem voltak erősítések.
Örményországban önkéntes egységek alakultak a pártvonalak szerint. A dashnakok külön állnak a többiektől. A botrányt az oligarcha, Gagik Tsarukyan - ma Pašinjan fő ellenfelének - elnevezett "prosperáló örmény" párt külön különítményének létrehozására tett kísérlet okozta. Ez a két politikus már több mint tíz éve gyűlöli egymást. A miniszterelnök most nyíltan „Sushi bukásának felelősévé” teszi Tsarukyánt, mivel állítólag fantomosztaga nem volt elég a fronton a győzelemhez.
Örményország fő katonai erői nem vonultak be Karabahba. De az azerbajdzsáni UAV-k okozta nyomás enyhítése érdekében elég lett volna csak a korai észlelési radarokat átcsoportosítani Gorisba. És egy hadtest elég lett volna a déli irány lefedésére még abban a szakaszban is, amikor az azeriek bágyadtan topogtak az első védelmi vonal előtt. A megfelelő ellátás nem volt megszervezve, és ez egy hónapnyi harc után ez a rakéták hiányához vezetett a védelmi rendszerekhez és a tüzérség lövedékek terén is. A tüzérség támogatása nélkül pedig a gyalogság csak hősiesen halhat meg.
Mindez az árulással határos. Valójában az örmény vezetés egyszerűen "saját maga elé tartotta" Karabahot.
2. Miért viselkedett ilyen furcsán az északi front?
Karabakh északi és északkeleti részén, a Madagiz régióban az örmény védelem nagy erődített területe volt, amely nagyon harcképes egységeket tartalmazott. És valóban komoly ellenállást tanúsítottak az előretörő azeri harccsoporttal szemben, és végül ténylegesen meg is állították őket(bár több pozíciót és ikonikus falut is elvesztettek).
De ezt követően a "Yehnikner" elit zászlóalj hirtelen visszavonult. Sőt, október 3-a óta sem Yekhniknert, sem az északi frontról egyetlen más katonai egységet sem vontak vissza, és nem csoportosítottak át a súlyos helyzetben lévő déli front megsegítésére. Ugyanakkor az azeriek csak egyszer döntöttek úgy, hogy ismét északon folytatnak offenzívát, egyértelműen figyelem elterelés céljából.Egyértelmű,hogy északon nem kellett volna 20 ezer embert tartani.
A karabahi vezetés mindezt informálisan az erőforrások hiányával magyarázza. De úgy néz ki így utólag mindent a karabahi „forráshiánnyal”magyaráznak.
3. Miért omlott össze a déli front?
Az a tény, hogy az azeriek déli, sztyeppei övezetben fogják az áttörést megkísérelni, már a háború első napjaiban látható volt. Ennek ellenére az örmény emberi és technikai - erőforrások akkor kezdtek érkezni a déli frontra, amikor ez a front lényegében eltűnt. A sztyeppei zóna elveszett, és a front megállt a hegyek szélén a Vörös bazártól Martuniig. Ennek eredményeként kb 30 ezer ember "zsufolódott" össze ezen a területen, és védte Karabahot. Teljes körbezárás és halál fenyegette őket, ez volt az egyik oka a fegyverszüneti megállapodás aláírásának. Ugyanakkor Jabrail megszállása előtt az azeri csapatok nagyon lassan haladtak előre, megzavarva saját támadási ütemüket. Ez az örményeknek egy kis lehetőséget adott a helyzet megértése és az átcsoportosítás megkezdése érdekében.
Jebrail elfoglalása után a front kezdett széthullani, és az azeriek előretörése hirtelen felgyorsult. Így az örmények számára a pillanat elveszett.
Miért nem döntött úgy az örmény parancsnokság, hogy további forrásokat helyezzen át a déli frontra? Ez egy újabb rejtély.
4. Miért szorítkozott az örmény fél csak passzív védekezésre?
Az egész háború alatt az örmény fél csak két kísérletet tett az ellentámadásra az azeriek messze előre jutó előretolt egységei ellen.Ez mindkét alkalommal Lachinnal szemben egy keskeny szurdokban történt itt az azeri zászlóalj-taktikai csoport (BTG) rendkívüli sebezhető volt.Két alkalomból az egyik sikeres is volt. Ezek a műveletek azonban egyszerűen az ellenséges alakulatok elleni MLRS-támadások tömeges alkalmazásának a következményei voltak. A szurdok bezárására és az ellenség körülzárására irányuló műveletekre az örményeknek a déli front más szektoraiban is lehetőségük lett volna De egyetlen örmény egység sem mozdult el a helyéről.
Egy a Lachin előtti szurdokban lezajlott sikeres ellentámadás annyi azeri erőt őrölne fel, hogy legalább néhány hétig nem gondolhatnának Shusha megtámadására. Később pedig teljesen meg lehetett semmisíteni az azerbajdzsáni gyalogságot az Averatanots-szurdokban. És ehhez csak egy kis erőfeszítés kellett volna. Nincs magyarázat arra, hogy az örmény fél miért nem is próbálkozott ellentámadással vagy más, ismételten felmerült számára előnyös operatív módszerekkel. Az erőforrások hiányára szünet nélkül csak a háború utolsó szakaszában lehet hivatkozni, de a passzív védekezés az örmények számára a háború kezdetétől fogva állandó és egyetlen taktikát jelentett Miért?
5. Miért adták fel Shusha-t?
A legnehezebb és legérthetetlenebb kérdés. Az azeri gyalogosok első támadása a város ellen rendkívül sikertelen volt. Ezután az azeriek második oszlopát az RZSO támadása fedte. Örményország némi erőfeszítésével és segítségével megsemmisíthető az az azeri csoport, amely áttört a városig. Ennek ellenére az örmények hirtelen úgy döntöttek, hogy harc nélkül elhagyják a várost, és nem tesznek kísérletet annak felszabadítására egy az örmények számára még egy napig fennmaradó kedvező operatív-taktikai helyzet ellenére sem.
Úgy gondolják, hogy Sushi elhagyásáról Arayik Harutyunyan NKR-elnök és Samvel Babayan, az NKR Biztonsági Tanácsának főtitkára, helyi legenda döntött. Most, hogy tiltakozzon a fegyverszünet aláírása ellen, lemondott posztjáról és lemondott az Artsakh hőse címről is, A Lurer (Novosti) örmény YouTube-csatorna rögzített egy felvételt a Babayan és Harutyunyan közötti tárgyalásokról, amelyből az derül ki, hogy Babayan tábornok valóban mérlegelte Shusha visszafoglalásának lehetőségét még annak elhagyása után is, de nagyon komoran festette le az ellenállás jövőbeli kilátásait.
Beszélgetés töredéke (nem szó szerinti fordítás): „Számítsuk ki a (harci) küldetést. Sushit húsz,harminc tüzérségi csapással lefedjük. Ott mindenkit megölünk. Visszavesszük a várost. Mi a következő lépés? A hadsereg és a polgári lakosság állapota nem teszi lehetővé a háború folytatását. Harcoltak, elvették Sushit, akkor mi van? (...) Nem harcolhatunk a NATO hadsereg ellen, a zsoldosokkal, teljes felszereléssel ... Tegnap három zászlóaljjal próbáltam hadműveletet szervezni. Nálunk összesen négy tarack van. Ha nem vagyunk tüzérséggel ellátva, akkor hogyan tudjuk támogatni az offenzívát.Ma végre tárgyalnunk kell Oroszországgal arról, hogy átadjuk ezeket a területeket és távozunk. Vagy segítenek nekünk.
Összefoglalva: Babayan tábornok úgy vélte,hogy számukra a harcok folytatása értelmetlen. Fel kell hagyniuk a háború folytatásával, és meg kell adniuk magukat,és tíz napot kell kérnünk a helyi lakosság és a déli front 30 ezer katonájának szervezett evakuálására.Alternatív megoldásként azt javasolta, hogy sürgősen kérjenek Oroszországtól közvetlen katonai segítséget PMC-k vagy önkéntesek, felszerelések és lőszerek formájában.
De mindez nem változtatja meg azt a kérdést, hogy miért nem semmisítették meg az örmények azt a kis létszámú azeri harccsoportot amely nehéz fegyverzet támogatása nélkül, áttört Susháig,még mielőtt a pánik elharapózott volna a karabahi az örmény hadseregben. Sushi megtartása a politikai megállapodások teljesen más architektúráját hozta volna létre az NKR és Örményország számára. Ha Sushi feladása politikai döntés volt , akkor valójában ki hozta meg ezt a döntést?
A második karabahi háború rejtelmeinek felsorolása korántsem teljes. Az „árulás” szót túl gyakran használják, és nem csak Örményországban.
Ezenkívül rengeteg a háborús felkészüléssel kapcsolatos kérdés merült fel az örmény vezetéssel kapcsolatban. Ez a háború már a megkezdése előtt elveszett a karabahi örmények számára, pontosabban Jereván tétlensége vagy furcsa cselekedetei miatt.
A régió helyzete olyan gyökeresen megváltozott ezen negyven nap alatt, hogy a konfliktus megoldásának és katonai összetevőjének minden régi megközelítése önmagában már idejét múlt. Az új valósághoz pedig új megoldásokra lesz szükség Örményország számára. És még nem világos, hogy ki hozza meg ezeket a döntéseket.
A második karabahi háború öt fő rejtélye
A második karabahi háború vége számos rejtélyt és összeesküvés-elméletet eredményezett. Valójában ennek a konfliktusnak néhány körülménye rendkívül rejtélyes, vagy legalábbis paradox a konvencionális katonai logika szempontjából.
1. Miért nem hajtottak végre teljes értékű mozgósítást Örményországban, és a teljes jogú katonai egységeket nem vitték át a konfliktus területére?
A hangos hazafias kijelentések ellenére sem valósítottak meg valódi mozgósítást Örményországban. A karabahi örmény hadsereg állandó létszámát - mintegy 50 ezer embert - csak az önkéntesek számával növelték. Ezzel szemben a háború körülményei megkövetelték volna a Karabahot védő emberek számának legalább 80-100 ezer főre való növelését. Ugyanakkor a háború kezdete után nagyon hamar a szakemberhiány (például tüzérségi és rakétavédelmi rendszerek) kezdte befolyásolni az örmény hadsereg ütőképességét. Nem volt senki, aki felváltotta volna a kimerült katonákat.
Jereván miért nem kezdte el a valódi mozgósítást, az valóban megmagyarázhatatlan. Az örmény vezetés egyszerűen kerüli a beszélgetést erről a témáról. Ha volt mozgósítási terv, akkor ennek végrehajtása érdekében senki még csak a kis ujját sem mozdította. Ennek következtében az első vonalon nem történt meg a katonák rotációja, egyes területeken az emberek egy hónapig folyamatosan a frontvonalban voltak. Ahol szinte kivétel nélkül 18-20 éves srácok voltak, a szakemberekből és veteránokból álló karabahi különítmények már az első héten súlyos veszteségeket szenvedtek el, amelyeket senki és semmi nem pótolhatott, mivel egyszerűen nem voltak erősítések.
Örményországban önkéntes egységek alakultak a pártvonalak szerint. A dashnakok külön állnak a többiektől. A botrányt az oligarcha, Gagik Tsarukyan - ma Pašinjan fő ellenfelének - elnevezett "prosperáló örmény" párt külön különítményének létrehozására tett kísérlet okozta. Ez a két politikus már több mint tíz éve gyűlöli egymást. A miniszterelnök most nyíltan „Sushi bukásának felelősévé” teszi Tsarukyánt, mivel állítólag fantomosztaga nem volt elég a fronton a győzelemhez.
Örményország fő katonai erői nem vonultak be Karabahba. De az azerbajdzsáni UAV-k okozta nyomás enyhítése érdekében elég lett volna csak a korai észlelési radarokat átcsoportosítani Gorisba. És egy hadtest elég lett volna a déli irány lefedésére még abban a szakaszban is, amikor az azeriek bágyadtan topogtak az első védelmi vonal előtt. A megfelelő ellátás nem volt megszervezve, és ez egy hónapnyi harc után ez a rakéták hiányához vezetett a védelmi rendszerekhez és a tüzérség lövedékek terén is. A tüzérség támogatása nélkül pedig a gyalogság csak hősiesen halhat meg.
Mindez az árulással határos. Valójában az örmény vezetés egyszerűen "saját maga elé tartotta" Karabahot.
2. Miért viselkedett ilyen furcsán az északi front?
Karabakh északi és északkeleti részén, a Madagiz régióban az örmény védelem nagy erődített területe volt, amely nagyon harcképes egységeket tartalmazott. És valóban komoly ellenállást tanúsítottak az előretörő azeri harccsoporttal szemben, és végül ténylegesen meg is állították őket(bár több pozíciót és ikonikus falut is elvesztettek).
De ezt követően a "Yehnikner" elit zászlóalj hirtelen visszavonult. Sőt, október 3-a óta sem Yekhniknert, sem az északi frontról egyetlen más katonai egységet sem vontak vissza, és nem csoportosítottak át a súlyos helyzetben lévő déli front megsegítésére. Ugyanakkor az azeriek csak egyszer döntöttek úgy, hogy ismét északon folytatnak offenzívát, egyértelműen figyelem elterelés céljából.Egyértelmű,hogy északon nem kellett volna 20 ezer embert tartani.
A karabahi vezetés mindezt informálisan az erőforrások hiányával magyarázza. De úgy néz ki így utólag mindent a karabahi „forráshiánnyal”magyaráznak.
3. Miért omlott össze a déli front?
Az a tény, hogy az azeriek déli, sztyeppei övezetben fogják az áttörést megkísérelni, már a háború első napjaiban látható volt. Ennek ellenére az örmény emberi és technikai - erőforrások akkor kezdtek érkezni a déli frontra, amikor ez a front lényegében eltűnt. A sztyeppei zóna elveszett, és a front megállt a hegyek szélén a Vörös bazártól Martuniig. Ennek eredményeként kb 30 ezer ember "zsufolódott" össze ezen a területen, és védte Karabahot. Teljes körbezárás és halál fenyegette őket, ez volt az egyik oka a fegyverszüneti megállapodás aláírásának. Ugyanakkor Jabrail megszállása előtt az azeri csapatok nagyon lassan haladtak előre, megzavarva saját támadási ütemüket. Ez az örményeknek egy kis lehetőséget adott a helyzet megértése és az átcsoportosítás megkezdése érdekében.
Jebrail elfoglalása után a front kezdett széthullani, és az azeriek előretörése hirtelen felgyorsult. Így az örmények számára a pillanat elveszett.
Miért nem döntött úgy az örmény parancsnokság, hogy további forrásokat helyezzen át a déli frontra? Ez egy újabb rejtély.
4. Miért szorítkozott az örmény fél csak passzív védekezésre?
Az egész háború alatt az örmény fél csak két kísérletet tett az ellentámadásra az azeriek messze előre jutó előretolt egységei ellen.Ez mindkét alkalommal Lachinnal szemben egy keskeny szurdokban történt itt az azeri zászlóalj-taktikai csoport (BTG) rendkívüli sebezhető volt.Két alkalomból az egyik sikeres is volt. Ezek a műveletek azonban egyszerűen az ellenséges alakulatok elleni MLRS-támadások tömeges alkalmazásának a következményei voltak. A szurdok bezárására és az ellenség körülzárására irányuló műveletekre az örményeknek a déli front más szektoraiban is lehetőségük lett volna De egyetlen örmény egység sem mozdult el a helyéről.
Egy a Lachin előtti szurdokban lezajlott sikeres ellentámadás annyi azeri erőt őrölne fel, hogy legalább néhány hétig nem gondolhatnának Shusha megtámadására. Később pedig teljesen meg lehetett semmisíteni az azerbajdzsáni gyalogságot az Averatanots-szurdokban. És ehhez csak egy kis erőfeszítés kellett volna. Nincs magyarázat arra, hogy az örmény fél miért nem is próbálkozott ellentámadással vagy más, ismételten felmerült számára előnyös operatív módszerekkel. Az erőforrások hiányára szünet nélkül csak a háború utolsó szakaszában lehet hivatkozni, de a passzív védekezés az örmények számára a háború kezdetétől fogva állandó és egyetlen taktikát jelentett Miért?
5. Miért adták fel Shusha-t?
A legnehezebb és legérthetetlenebb kérdés. Az azeri gyalogosok első támadása a város ellen rendkívül sikertelen volt. Ezután az azeriek második oszlopát az RZSO támadása fedte. Örményország némi erőfeszítésével és segítségével megsemmisíthető az az azeri csoport, amely áttört a városig. Ennek ellenére az örmények hirtelen úgy döntöttek, hogy harc nélkül elhagyják a várost, és nem tesznek kísérletet annak felszabadítására egy az örmények számára még egy napig fennmaradó kedvező operatív-taktikai helyzet ellenére sem.
Úgy gondolják, hogy Sushi elhagyásáról Arayik Harutyunyan NKR-elnök és Samvel Babayan, az NKR Biztonsági Tanácsának főtitkára, helyi legenda döntött. Most, hogy tiltakozzon a fegyverszünet aláírása ellen, lemondott posztjáról és lemondott az Artsakh hőse címről is, A Lurer (Novosti) örmény YouTube-csatorna rögzített egy felvételt a Babayan és Harutyunyan közötti tárgyalásokról, amelyből az derül ki, hogy Babayan tábornok valóban mérlegelte Shusha visszafoglalásának lehetőségét még annak elhagyása után is, de nagyon komoran festette le az ellenállás jövőbeli kilátásait.
Beszélgetés töredéke (nem szó szerinti fordítás): „Számítsuk ki a (harci) küldetést. Sushit húsz,harminc tüzérségi csapással lefedjük. Ott mindenkit megölünk. Visszavesszük a várost. Mi a következő lépés? A hadsereg és a polgári lakosság állapota nem teszi lehetővé a háború folytatását. Harcoltak, elvették Sushit, akkor mi van? (...) Nem harcolhatunk a NATO hadsereg ellen, a zsoldosokkal, teljes felszereléssel ... Tegnap három zászlóaljjal próbáltam hadműveletet szervezni. Nálunk összesen négy tarack van. Ha nem vagyunk tüzérséggel ellátva, akkor hogyan tudjuk támogatni az offenzívát.Ma végre tárgyalnunk kell Oroszországgal arról, hogy átadjuk ezeket a területeket és távozunk. Vagy segítenek nekünk.
Összefoglalva: Babayan tábornok úgy vélte,hogy számukra a harcok folytatása értelmetlen. Fel kell hagyniuk a háború folytatásával, és meg kell adniuk magukat,és tíz napot kell kérnünk a helyi lakosság és a déli front 30 ezer katonájának szervezett evakuálására.Alternatív megoldásként azt javasolta, hogy sürgősen kérjenek Oroszországtól közvetlen katonai segítséget PMC-k vagy önkéntesek, felszerelések és lőszerek formájában.
De mindez nem változtatja meg azt a kérdést, hogy miért nem semmisítették meg az örmények azt a kis létszámú azeri harccsoportot amely nehéz fegyverzet támogatása nélkül, áttört Susháig,még mielőtt a pánik elharapózott volna a karabahi az örmény hadseregben. Sushi megtartása a politikai megállapodások teljesen más architektúráját hozta volna létre az NKR és Örményország számára. Ha Sushi feladása politikai döntés volt , akkor valójában ki hozta meg ezt a döntést?
A második karabahi háború rejtelmeinek felsorolása korántsem teljes. Az „árulás” szót túl gyakran használják, és nem csak Örményországban.
Ezenkívül rengeteg a háborús felkészüléssel kapcsolatos kérdés merült fel az örmény vezetéssel kapcsolatban. Ez a háború már a megkezdése előtt elveszett a karabahi örmények számára, pontosabban Jereván tétlensége vagy furcsa cselekedetei miatt.
A régió helyzete olyan gyökeresen megváltozott ezen negyven nap alatt, hogy a konfliktus megoldásának és katonai összetevőjének minden régi megközelítése önmagában már idejét múlt. Az új valósághoz pedig új megoldásokra lesz szükség Örményország számára. És még nem világos, hogy ki hozza meg ezeket a döntéseket.
Dadivank egy 2 nap múlva átadandó falu Karabahban. A lakók kiürítik a házakat és némelyiket fel is gyújtják.