Ha Trump valóban kivonja a jenki gyárakakt kínából akkor burul a bili.
+ Volt oylan elmélet is hogy kína helyett Mexikó-ba fognak vándorolni a nagy cégek és ott lesz a gyártás .
Megtehetné, hogy olyan adókörnyezetet teremt, hogy ez után megérje otthon tartani az új technológiákra épülő gyártást, az új gyárakat oda építenék. Ha nagyon agresszív büntetővámot lebegtetne be a külföldön legyártott és utána a saját hazai piacon eladott cuccokra, még a mostani külföldön lévő gyáraik nagy része is simán hazamenne. A gond ezzel annyi, hogy Trump jó eséllyel akkora befolyással bír az amerikai történésekre, mint te vagy én. Súlytalan, elfogyott körülötte a levegő, arra tartják hogy menjen házalni a világban, ugyan azt csinálja amit eddig, csak most nem szállodákat akar nyitni idegenben, hanem amerikai fegyvereket ad el.
Ha csak Kínára vezetik be azokat az iszonyat magas vámokat, adókat, vagy adminisztratív korlátokat, azzal nem lehet elérni, hogy haza menjen a termelés, csak legfeljebb Kínából egy-két országgal errébb megy, de nem haza. Már ez is hatalmas Kínában vesztett vagyonokkal és óriási többlet beruházással járna, mert a gyárakat nem tudják elvinni Kínából. Ráadásul ha az EU, vagy mások (ausztrálok, kanadaiak, oroszok, japánok, koreaiak, stb...) maradnak Kínában, akkor az amcsi cégek komoly versenyhátrányba kerülnek. Továbbá a vámok/adók/korlátozások miatt Amerikában érdemben megdrágul a termékek jelentős része, ami nem szokott jót tenni sem népnek, sem a politikusok népszerűségének, sem az adósok fizetőképességének, sem a gazdaságnak, sem a gazdaságnak, sem a pénzügyi rendszernek. A kínaiak meg röhögve tovább gyártják mindazt, amit eddig is gyártottak, de most már saját márkajelzéssel, aminek az árába nem épül be a jenki befektető haszna, a közös vállalat Amerikában lévő vízfejének költsége és a tőkeköltség, hiszen a befektetéshez a hiteleket nem a kínaiak vették fel. Tehát a versenyképességük még javul is. Igaz, hogy vesztenek egy nagy piacot, viszont a világ többi részén még versenyképesebbé válnak, mint eddig.
Na már most ha az a cél, hogy hazavigyék a termelést, akkor minden ország termékeire ki kell vetni azokat az adókat/vámokat/korlátozásokat, amely ország (bérköltsége, kisebb adói/járulékai, a munkások jobb kizsákmányolhatósága, kevesebb joga, érdekérvényesítő képessége, vagy kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásai, olcsóbb energia termelése, olcsóbb nyersanyagai, stb... okán) természetes versenyelőnnyel rendelkezik az USA-val szemben. Tehát a világ legnagyobb részével szemben soha nem látott mértékű vámfalat kell felhúzni. Az USA sok évtizede ikerdeficitet, sőt többszörös deficitet produkál. Az állam is, a lakosság is és a vállalatok is hitelből fogyasztanak, költekeznek, ruháznak be. Mikor melyik hitelfelvételei az erősebbek, de az összes adósság csak nő. A külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg mérleg a 70-es évek óta szinte állandóan negatív. Az amerikaiak többet fogyasztanak, mint megengedhetnek maguknak és ezt jelentős részben az exportőr/megtakarító országok (Kína, Japán, Arabok, Oroszország, Tajvan, Korea, Írország, Brazília, Svájc, India, stb...) finanszírozzák, veszik meg a fedezetlenül amerikai dollárból a tényleges gazdasági teljesítménnyel nem fedezett amerikai állampapírokat és vállalati kötvényeket, részvényeket. Ha Amerika bezárkózik akkor ez megszűnik. Az eredmény nagy léptékű áremelkedés, életszínvonal csökkenés, az adóssághegyek bedőlése, a pénzügyi rendszer összezuhanása, stb... Hiába gyártják otthon a termékeket, ha összegszerűen változatlan keresletből 4-5-ször nagyobb költséggel gyártott terméket csak 4-5-ször kevesebbet tud megvenni a jónép. A termelés reálértéken visszaesik még akkor is, ha összegszerűen azonos marad. Az infláció tisztító tűzként viselkedik. Megteremti azt az egyensúlyt, aminek a megteremtését évtizedek óta nem engedik a gazdaság önszabályozó mechanizmusai számára,mert ha engednék, az nagyon fájdalmas lenne. Hiába nyomtatnának pénzt, ha nem lesz aki elfogadja és szállítson árút, vagy csak nagyon drágán. Hiába bocsátják ki a kötvényeket, ha nem lesz rájuk piaci kereslet, mert az exportőr országoknak nem lesz dollár feleslege. Ráadásul a külkereskedelmi, folyó fizetési mérleg hiányon és az eladósodottságon keresztül megvalósított fedezetlen többlet fogyasztás is kiesik, így még nominálisan is csökkenne a belső kereslet is.
Az eredmény instant gazdasági öngyilkosság. (Bár tény, hogy végre helyreállnának az egészséges és fenntartható gazdasági folyamatok, de kb. olyan áron, mint amit Görögország esetében lehet látni, csak még durvább arányokkal és nagyságrenddel nagyobb léptékben.)
És eddig még csak a belső kereslet reálértékéről volt szó. Még csak ez után jönnek az érintett országok ellenintézkedései. Ők is felhúzzák a vámfalat a kölcsönösség jegyében, ami a külső kereslet drámai összezuhanásával jár. Nem hogy nem veszik tovább az amcsi adósságot, hanem a meglévőtől is szabadulnak. (Mert egyértelmű, hogy zuhanni fog az árfolyama.) Az USA ezzel önkéntesen kizárná magát a világkereskedelemből és a világ pénzügyi rendszeréből, holott jelenleg mindkettőnek az USA a legnagyobb haszonélvezője. Önkéntesen megszüntetnék a dollár világpénz szerepét.
Hogy ez fájna Kínának? Bizonyára, hiszen piacot veszítene és még a jenki papírjain is veszteséget könyvelne el. De Kínának nagyságrenddel fájna kevésbé, mint az USA-nak. Fájna az egész világgazdaságnak? Kétségtelenül. De azért elsősorban magát lőné tökön az USA.
Jelenleg mind a világkereskedelemnek, az olcsó áruknak, mind a világ pénzügyi rendszerének, a fedezetlen adósságok mások általi megvásárlásnak, mind a dollár világpénz szerepének, a nem túl jó objektív mutatók ellenére fenntartott AAA adósbesorolásnak, mind a globalizációnak becézett gazdasági gyarmatosításnak, a nagy arányú tőkeexport extra profit hozadékának, mind az extrém kedvező cserearányoknak a legfőbb haszonélvezője az USA. Azzal fenyegetőzni, hogy ezeket a számukra előnyös helyzeteket majd pont ők fogják felrúgni, hogy másoknak egy nagyságrenddel kisebb kárt okozhassanak, mint amekkorát saját maguknak okoznak... Hát ez azért nehezen vehető komolyan.
Nem véletlen, hogy az oroszok elleni gazdasági háborút is javarészt az EU-val vívatják meg. Kína pedig sokszorta nagyobb falat, mint az oroszok.
A jenkik szokásuk szerint agresszíven pókereznek. De a blöffjeiket egyre kevésbé veszik be a komolyabb szereplők.
Trump kezdetben ért el eredményeket blöffökkel, nyomásgyakorlással. Végül is tapasztalt üzletemben, agresszív tárgyalási technikával. De most már egyre kevesebb hatást tud kiváltani.
