[BIZTPOL] Közel-kelet
- Téma indítója duckdodgers™
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Csak az még mindig repül!Az egyik, és az eddigi történések alapján nem kizárható lehetőség az, hogy a Törökök állnak mögötte. De legalábbis ürügynek "jó" lesz nekik valamire. (Mert mostanában fagy meg körülöttük a levegő.) Akkor is, ha az ISIS merénylője tette, és akkor is ha nem. (vagy legalábbis valaki felhasználta) Az eddigiek alapján látható volt, hogy vannak komoly kapcsolódási pontok az irányító Török körök és az ISIS között. És emiatt (is) a Németek (is) legszívesebben kihátrálnának a Törökök mögül (is)
Jelenleg Törökországból -illetve rajtuk keresztül- özönlenek elsősorban Németországba a menekültek. Ennek (is) a hatására viszont Merkel pozíciói (is) nagyon meggyengültek, és a következmények pedig védhetetlenek. Németországban a hírek szerint egyre többen gyanúval nézik többek közt a szinte összeérő Ukrajnai és Közel-Keleti eseményeket. És ki akarnak belőle maradni.
Azzal viszont hogy kizárólag Német áldozatai voltak ennek a merényletnek, Erdogán egyrészt tárhatja a kezét, hogy nem én voltam, láthatjátok, az ISIS minket is támad. Másrészt valaki, illetve valamely kör, gondolhatja úgy, hogy az Európában irányító Németeket így jobban bevonhatja a háború(k)ba... És rajta keresztül (akár) az egész EU-t.
Csakhogy mivel Törökországban nem Törökök, hanem Németek haltak meg, így ez már első nézésre is gyanút kelthet a merénylet "megrendelőjének" személyét (csoportját) illetőleg.
Az is igaz, hogy ilyen gondolatmenet mentén, esetleg valaki kettős indítékú csavarral tervezhette meg a merényletet, hogy Erdogán (is) tűnjön felelősnek...
És közben fel is bukkant az Orosz szál... (tripla csavar?)
Szerintem rosszabb. Anno a mudzsahedinek nem tudtak átruccanni a SZU területére, csapásokat mérni. A Hutik meg már nem csak a közvetlen határzónában, hanem kicsit mélyebben is hajtanak végre akciókat. Zömében diverzáns akciók, rajtaütések ezek, de pl. Al-Rabou'ah -át, ami egy szaúdi határvároska, azt kb. el is foglalták. Belementek egy igazi vérzivataros proxyháborúba, ami köztük és Irán között zajlik Jemenben. De lehet ez még rosszabb is...!
Elég jó összefoglaló:
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=198614&cim=csodkozelben_szaud_arabia_a_vilag_legnagyobb_koolaj_kitermeloje_es_exportore
Egy karikatúrán két szaúdi lázasan lapozgat egy értelmező szótárt, és keresik benne a számukra ismeretlen „megszorítás” szót. Nem is csoda, hogy a sivatagi királyságban idegenül hangozhat ez a kifejezés, amellyel viszont szép lassan meg kell ismerkedniük. Sőt, ha minden a jelenlegi mederben folyik tovább, akkor egyes megfigyelők 2020 tájékára jósolják az államcsődöt.
Összeomlik Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb kőolaj-kitermelője és -exportőre? Igen, ha a közel-keleti állam 286 milliárd dolláros valutatartaléka, ami két éve még 400 milliárd dollár körül volt, továbbra is ilyen iramban apad.
A 2015-ös évben a rijádi költségvetési hiány elérte a 98 milliárd dollárt, ami 15 százalékos deficitnek felel meg. Az idén – ígérik – ezt 87 milliárd dollárra szorítják le.
Szaúd-Arábia őrült sebességgel rohan a falnak. Mi áll emögött? 2008 óta az olaj hordónkénti ára a napokban volt a legalacsonyabb szinten: 30 dollárt adtak érte a világpiacon. A sivatagi királyság kivitelét több mint 90 százalékban a kőolaj teszi ki. Ám Rijád továbbra sem enged korábbi tervéből: nem hajlandó csökkenteni a mintegy napi tízmillió hordónyi felszínre hozott olaj mennyiségét, így a világ olajban fuldoklik. Emellett nem engedi meg az OPEC-be tömörült kitermelőknek az olajfelhozatal bővítését. E szándéka mellett konokul kitart. Célja az olajár alacsonyan tartásával az amerikai palaolaj terjedésének megtörése, ugyanis a magasabb amerikai kitermelési költségek miatt a tengerentúli olajipari cégek a tervek szerint bedobják a törülközőt. Ötven dollár alatti olajárnál semmiképpen sem éri meg a nem hagyományos, repesztéses technológiát alkalmazni. E téren a szaúdiak értek is el némi sikert, egy-két tengerentúli kitermelő már feladta a versenyt. A szaúdi elképzelés szerint most meg kell húzni a nadrágszíjat, le kell mondani a nagyobb bevételről, egy-két évig alacsony lesz az olajár, de ennek fejében megnyerik a következő húsz-harminc évet, amikor ők diktálhatják azt az összeget, amelyet az ásványi kincsükért elkérhetnek.
Szaúd-Arábia másik dédelgetett álma, hogy Oroszországot is két vállra fekteti. Az alacsony olajár miatt Moszkva jobban szívja a fogát, mint az Európai Unió embargója kapcsán, amelyet az ukrán válságban játszott szerepéért mértek rá. Rijád abban bízik, hogy a Kreml nem fogja bírni a szír beavatkozás költségeit, így előbb-utóbb felhagy Bassár al-Aszad szír vezetőt támogató bombázásaival. Ám mindkét cél eléréséhez hosszú évek kellenek. Hogy az ugyancsak kockázatos terv sikerrel járjon, ahhoz – a szakértők szerint – legalább négy-ötévnek kell eltelnie.
Vajon addig kibírja-e Szaúd-Arábia? A terv kiötlői is kezdik érezni a veszélyt. Most először a nagylelkű állami szociális kiadásokat vissza kell fogni. A szaúdi lakosság még csak ízlelgeti a megszorítás szót: többet kell fizetni a lakásbérletért, az elektromos áramért, az élelmiszerért és a vízért. Miközben az egész világon csökken az üzemanyag ára, tavaly Szaúd-Arábiában 40 százalékkal többe került az olaj. Csak a viszonyítás kedvéért, nehogy elkezdjünk gyűjteni a szaúdi nincsteleneknek: most 15 eurócentet – azaz 48 forintot – kell kicsengetni egy liter benzinért.
A 28 milliós országban még az ilyen csekély megszorítás is szokatlan, eddig ugyanis az állam nagyvonalú adományairól volt híres. Nyilván ez nem volt független attól, hogy miért fogadja el a szaúdi társadalom ezt az elavult, rigorózus rendszert, amelynek igen kevés köze van az emberi jogokhoz. Nem működhet politikai párt, a sajtószabadság errefelé vágyálom, a több mint tízezer főt számláló al-Szaúd uralkodócsalád pedig felfoghatatlan pompában él. Ehhez a helyzethez hozzájárul még az 1980-as években kezdődött demográfiai robbanás, a szaúdiak kétharmada harminc év alatti. A probléma az, hogy az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy mindenkinek munkát ad, aki dolgozni szeretne. Ám a kétkezi munkát megvető, nem kellően képzett szaúdi fiataloknak többnyire csak az állami szektorban, mondvacsinált munkahelyeken jut állás. A fiatalok harminc százaléka hiába vár munkahelyre. A versenyszférában mintegy kilencmillió külföldi dolgozik, akik a szaúdiaktól elkülönült kolóniákban élnek.
Időnként – a társadalmi elégedetlenséget jelezve – nyilvánosságra kerülnek olyan levelek, amelyek a királyi családon belüli személyi változást sürgetnek. Nem rendszerváltozást, csupán palotaforradalmat. Az egy éve uralkodó Szalman király 80 éves, és nincs jó egészségi állapotban. A második számú koronaherceg pedig, a 30 esztendős Mohamed bin Szalman hadügyminiszter, hibát hibára halmoz, példa erre a Jemenben vívott háború, amelyből a szaúdiak szabadulni akarnak. A középosztály bizonyos tagjai egyre inkább fogékonyak az Iszlám Állam eszméire, épp az ő megnyugtatásukat szolgálta a síita imám múlt hét végi kivégzése. De lehet-e társadalmi békét teremteni ilyen véres cselekedettel?
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=198614&cim=csodkozelben_szaud_arabia_a_vilag_legnagyobb_koolaj_kitermeloje_es_exportore
Egy karikatúrán két szaúdi lázasan lapozgat egy értelmező szótárt, és keresik benne a számukra ismeretlen „megszorítás” szót. Nem is csoda, hogy a sivatagi királyságban idegenül hangozhat ez a kifejezés, amellyel viszont szép lassan meg kell ismerkedniük. Sőt, ha minden a jelenlegi mederben folyik tovább, akkor egyes megfigyelők 2020 tájékára jósolják az államcsődöt.
Összeomlik Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb kőolaj-kitermelője és -exportőre? Igen, ha a közel-keleti állam 286 milliárd dolláros valutatartaléka, ami két éve még 400 milliárd dollár körül volt, továbbra is ilyen iramban apad.
A 2015-ös évben a rijádi költségvetési hiány elérte a 98 milliárd dollárt, ami 15 százalékos deficitnek felel meg. Az idén – ígérik – ezt 87 milliárd dollárra szorítják le.
Szaúd-Arábia őrült sebességgel rohan a falnak. Mi áll emögött? 2008 óta az olaj hordónkénti ára a napokban volt a legalacsonyabb szinten: 30 dollárt adtak érte a világpiacon. A sivatagi királyság kivitelét több mint 90 százalékban a kőolaj teszi ki. Ám Rijád továbbra sem enged korábbi tervéből: nem hajlandó csökkenteni a mintegy napi tízmillió hordónyi felszínre hozott olaj mennyiségét, így a világ olajban fuldoklik. Emellett nem engedi meg az OPEC-be tömörült kitermelőknek az olajfelhozatal bővítését. E szándéka mellett konokul kitart. Célja az olajár alacsonyan tartásával az amerikai palaolaj terjedésének megtörése, ugyanis a magasabb amerikai kitermelési költségek miatt a tengerentúli olajipari cégek a tervek szerint bedobják a törülközőt. Ötven dollár alatti olajárnál semmiképpen sem éri meg a nem hagyományos, repesztéses technológiát alkalmazni. E téren a szaúdiak értek is el némi sikert, egy-két tengerentúli kitermelő már feladta a versenyt. A szaúdi elképzelés szerint most meg kell húzni a nadrágszíjat, le kell mondani a nagyobb bevételről, egy-két évig alacsony lesz az olajár, de ennek fejében megnyerik a következő húsz-harminc évet, amikor ők diktálhatják azt az összeget, amelyet az ásványi kincsükért elkérhetnek.
Szaúd-Arábia másik dédelgetett álma, hogy Oroszországot is két vállra fekteti. Az alacsony olajár miatt Moszkva jobban szívja a fogát, mint az Európai Unió embargója kapcsán, amelyet az ukrán válságban játszott szerepéért mértek rá. Rijád abban bízik, hogy a Kreml nem fogja bírni a szír beavatkozás költségeit, így előbb-utóbb felhagy Bassár al-Aszad szír vezetőt támogató bombázásaival. Ám mindkét cél eléréséhez hosszú évek kellenek. Hogy az ugyancsak kockázatos terv sikerrel járjon, ahhoz – a szakértők szerint – legalább négy-ötévnek kell eltelnie.
Vajon addig kibírja-e Szaúd-Arábia? A terv kiötlői is kezdik érezni a veszélyt. Most először a nagylelkű állami szociális kiadásokat vissza kell fogni. A szaúdi lakosság még csak ízlelgeti a megszorítás szót: többet kell fizetni a lakásbérletért, az elektromos áramért, az élelmiszerért és a vízért. Miközben az egész világon csökken az üzemanyag ára, tavaly Szaúd-Arábiában 40 százalékkal többe került az olaj. Csak a viszonyítás kedvéért, nehogy elkezdjünk gyűjteni a szaúdi nincsteleneknek: most 15 eurócentet – azaz 48 forintot – kell kicsengetni egy liter benzinért.
A 28 milliós országban még az ilyen csekély megszorítás is szokatlan, eddig ugyanis az állam nagyvonalú adományairól volt híres. Nyilván ez nem volt független attól, hogy miért fogadja el a szaúdi társadalom ezt az elavult, rigorózus rendszert, amelynek igen kevés köze van az emberi jogokhoz. Nem működhet politikai párt, a sajtószabadság errefelé vágyálom, a több mint tízezer főt számláló al-Szaúd uralkodócsalád pedig felfoghatatlan pompában él. Ehhez a helyzethez hozzájárul még az 1980-as években kezdődött demográfiai robbanás, a szaúdiak kétharmada harminc év alatti. A probléma az, hogy az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy mindenkinek munkát ad, aki dolgozni szeretne. Ám a kétkezi munkát megvető, nem kellően képzett szaúdi fiataloknak többnyire csak az állami szektorban, mondvacsinált munkahelyeken jut állás. A fiatalok harminc százaléka hiába vár munkahelyre. A versenyszférában mintegy kilencmillió külföldi dolgozik, akik a szaúdiaktól elkülönült kolóniákban élnek.
Időnként – a társadalmi elégedetlenséget jelezve – nyilvánosságra kerülnek olyan levelek, amelyek a királyi családon belüli személyi változást sürgetnek. Nem rendszerváltozást, csupán palotaforradalmat. Az egy éve uralkodó Szalman király 80 éves, és nincs jó egészségi állapotban. A második számú koronaherceg pedig, a 30 esztendős Mohamed bin Szalman hadügyminiszter, hibát hibára halmoz, példa erre a Jemenben vívott háború, amelyből a szaúdiak szabadulni akarnak. A középosztály bizonyos tagjai egyre inkább fogékonyak az Iszlám Állam eszméire, épp az ő megnyugtatásukat szolgálta a síita imám múlt hét végi kivégzése. De lehet-e társadalmi békét teremteni ilyen véres cselekedettel?