Na akkor ezt csak itt hagyom:
DEATH OF 500,000 INNOCENT CHILDREN: 'THE PRICE IS WORTH IT' MADELEINE ALBRIGHT https://www.bitchute.com/video/dzzgQoD58o2f/ Some maintain that the history of Jewish vs Arab/Muslim enmity is deep, and therefore, the US(and the West) mustn't become involved in the conflict. They are wrong. The...
www.unz.com
néhány érdekes pont van benne:
- Az arab/muszlim vs. zsidó ellenségeskedés nem ősi sok száz/ezeréves mély ellentét, a nyugati beavatkozás terméke, és a cionista projekté, amely nem jöhetett volna létre a (zsidó befolyás alá került) nyugat támogatása nélkül (sőt egy ideig a nácik is támogatták az elképzelést, amire akkor a cionista szélsőjobb is szövetkezési lehetőségként tekintett). (A Nyugat és az arab/muszlim világ ellenségeskedése viszont 1000 évre megy vissza.)
- Ez a konfliktus nem a Levantéban keletkezett az arabok/muzulmánok és a közel-keleti (vagy mizrahi) zsidók között, hanem az európai zsidók, különösen az askenázok szították, akiknek a Cionról vagyis a zsidó államról alkotott elképzelése az európai imperialista gyarmatosítás és a nemzeti felszabadítás (vagy dekolonizáció) kettősségével járt együtt. Egyrészt a zsidók az európai imperialisták és gyarmatosítók nyomdokaiba léptek, másrészt azonban úgy tekintettek a projektjükre, mint a Szentföld dekolonizációjának és a jogos tulajdonosoknak, azaz saját maguknak való visszaszolgáltatásának eszközére. (Saját megjegyzés: igen, ilyen szempontból Izrael "Európa előretolt bástyája" a Közel-Keleten, bár ők aligha így tekintenek magukra, viszont Nyugaton sokan igen.)
- Az európai és amerikai beavatkozás a Közel-Keleten felborította a különböző etnikai csoportok közötti régóta fennálló egyensúlyt. Időnként bizonyos csoportok számára pozitív eredményekhez vezetett mások kárára, mint például a síiták és a kurdok is nyertek Irakban, azzal, hogy Szaddám Huszein megbukott -, de a feszültségeket is súlyosbította, mivel a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyükhöz hozzászokott csoportok a nyugati beavatkozás által megbénított vagy megsemmisített hagyományos tekintélyek hiányában nagyobb hatalomért vagy előnyökért versengtek. Líbia most szánalmas állapotban van.
- A keresztény arabok rosszul jártak az amerikai inváziót követően. A szunniták, síiták és kurdok gyanakodva tekintettek rájuk, mint a hódító "keresztény" USA "kollaboránsaira" (amiről kiderült, hogy nem igaz), az iraki arab keresztényeket minden oldal célpontjává tette, és számuk drasztikusan csökkent, mivel sokan Szíriában kerestek menedéket. Ezután az Egyesült Államok-Izrael-Törökország-Szaúd-Arábia kombinált háborúja közvetlen és közvetett eszközökkel a szíriai keresztény arabokat a legveszélyesebb helyzetben hagyta. Sokan az USA iraki invázióját követő muzulmán megtorlások után kerestek menedéket Szíriában, de azzal a kilátással szembesültek, hogy Szíriát a Nyugat, Izrael, Törökország és Szaúd-Arábia által felfegyverzett és támogatott középkori muzulmán radikálisok fogják ellepni. Lényegében nem lett volna más hely, ahová menekülhettek volna, és lemészárolták volna őket, ami a zsidóknak sem lett volna ellenére, mivel az arab keresztény közösségek puszta létezése magában hordozhatja annak lehetőségét, hogy a nyugati keresztények egyszer inkább velük szimpatizáljanak, mint a zsidókkal.
- Hogyan magyarázható a "zsidó szupremácia" iránti nyugati elragadtatás? Részben azzal, hogy a zsidókat (ma, 80 év után is) egy felsőbbrendűségi ideológia, a nácizmus általi áldozattá válás kultusza övezi. De az áldozatkultusz csak az egyik fele. A másik ok ugyanaz, amiért a német-árja szupremáciát is sokan csodálták, csodálják, még a nem németek/árják is. Sok nem zsidó teljesen el van ragadtatva a zsidó hatalomtól, egyszerre csodálják őket, mert ők a legjobbak, a leggazdagabbak és a leghatalmasabbak, ÉS ugyanakkor sajnálják, mert ők a legszomorúbb és legtragikusabb emberek.
Ez lehetővé teszi a filoszemiták számukra, hogy a "szomorú, szegény, sebezhető zsidókat" védelmező fehér lovagként állítsák be magukat. Ezt látjuk az izraeli-palesztin konfliktusban is. Egyrészt csodálják Izraelt, mint a térség szuperhatalmát, amely képes újra és újra feltörölni a padlót az arabokkal. Izrael olyan kemény és vagány! De a zsidó potenciának ez az izgalma meg van fűszerezve azzal a retorikával, hogy a szegény, szomorú, tragikus és sebezhető zsidóknak szükségük van a MI segítségünkre, hogy túléljenek egy veszélyes világban... (Az izraeliek persze korántsem gondolják így, ők ostromlott várként tekintenek magukra, amely, ha elesik, Sámsonként magukkal rántanák az ezért felelősnek tartott világot is.)
