Nem akarok beidézni senkit, olyan sok témába vágó vita volt itt, de azért azt szeretném leírni, hogy senki nem tapsikol egy diktatúrának, bár a diktatúra kifejezés mára relatívabb lett sajnos.
Tényszerűen szeretném megjegyezni, hogy egy fegyveres villongás, egyetlen országnak sem tett jót, soha.
Nálunk 56 szerintem nagyon félre lett értékelve, mert éppen Sztálin által kijelölt Rákosi utódért zihált a nép és lőtték le az utcán, lőtték szét a házakat és egymást. Teljesen világos volt, hogy abban a geopolitikai helyzetben nem fognak engedni elszakadni a KGST öleléséből, ezért a kisérletért torolták meg Nagy Imrét. De a kis ember persze, pro-kontra egymásnak ment.
Tehát, az áldozat teljesen felesleges volt, elvándorlást és romlást hozott, amit az ország gazdaságilag jó 10 év alatt hevert ki, a sebek pedig esetekben a mai napig nem gyógyultak be.
Az, hogy 56 hozzájárult a vasfüggöny leomlásához egy hazugság, a szocialista gazdaságpolitika működésképtelensége vezetett az összeomláshoz és persze az is, hogy a rendszer fenntartása miatt már 10 éve rohangált hitelekért minden KGST állam nyugatra.
Ezt a nyugat kihasználta? Igen. Vissza élt vele? Igen. Letarolta a piacainkat. Igen. Ezért szabadon megválasztottunk, egy volt ÁVÓ-s szoci külügyminisztert, demokrata elnöknek, ugyebár.
A kazah helyzetben is teljesen világos, hogy Kina és Oroszország között nincs tér arra, hogy Ázsia Svájca legyenek, ráadásul az elmúlt 100 évben olyan erősen összefonódott a két ország, hogy ennek elszakítása, gazdasági összeomlás és teljes csőd lenne a vége, gyors folyamatként pedig teljes sci-fi. Ráadásul teljesen feleslegesen keletkeznek olyan sebek a társadalomban, amik a mi életünkben már soha nem gyógyulnak be.
Ezt egy normális politikus vagy vezető látja, de egy fantaszta vagy idealista vezető, ártatlan embereket hajszolhat bele tragédiákba.
Persze jobb lenne, ha minden ország megválaszthatná a maga vezetőit és szabadon rendelkezhetne, de ez, az elmúlt 5000 évben a nagyhatalmaknak se jött mindig össze, a kisebb államoknak meg szinte soha.
Rettenetesen sajnálom az összes ilyen országban azokat az embereket, akik forradalmi hevületben fegyvert fognak, majd mint ellenségek a családjaikkal megnyomoritott életet kell, hogy leéljenek és a másik oldalon, a feltételezett győzelemben, sincs semmi tényleges realitás, csak a nyomor és szenvedés.
Lehet azon vitatkozni, hogy ki-mi tüzel egy-egy forradalmat és ki adja hozzá a katalizátort, de ettől a tények, tények maradnak.
Tehát, valószínűsítem, hogy itt mindenki tisztában van azzal, hogy az az elnök, aki életében szobrot emel magának nem feltétlenül jó, de még mindig jobb, mint egy gazdasági öskáosz, rengeteg halott, menekült és egy sebekkel teli nemzet teljesen feleslegesen.
A román példa, 89'-ben a román GDP, nagyjából 1.900usd volt 1 főre, a kazah ma 11.000usd, tehát azért nincs akkora nyomor.
Ha hozzávesszük azt, hogy vannak olyan demokráciáknak nevezett valamik Ázsiában, amik európai és amerikai gyártósorként működnek, ahol a rabszolgaság és gyerekmunka hozzátartozik az élethez (persze nem beszélünk róla, ezért nincsen), ahol a gyerekek azért halnak meg 18 éves kor elött, mert mindenféle védelem nélkül 1 dollárért kell a legkülönfélébb vegyianyagokkal dolgozniuk, akkor még árnyaltabb a kép.
Senki nem véd egy diktátort, de vannak geopolitikai realitások és aki sokáig úszik árral szemben, az általában megfullad, ezt érdemes figyelembe venni. A dolgok nem feketék és fehérek.