Ez elég szubjektív. Attól függ, hogy mit milyen mértékben tekintünk a fejlettség mércéjének? Abszolút mértékben, vagy egy főre jutóan vizsgáljuk az adatokat? Illetve a különböző mutatók csak az elmúlt 1-2 százévben alapulnak méréseken, statisztikákon, viszonylag megbízható tényadatokon, a korábbi időszakokra inkább csak becslések vannak. Ami teljesen biztos, hogy az ipari forradalommal és a gyarmatosítással előzött Európa.
Az ipari forradalom és a nagy léptékű gyarmatosítás (azaz a 18. század második fele, 19. század első fele) előtt erőteljesen véleményes, hogy megelőzte-e Európa Kínát. A PPP GDP-re vonatkozó becslések alapján (csak ilyen becslésekre lehet támaszkodni a főbb termékek termelési adataiból kiindulva, mivel a mai értelemben vett GDP mérés akkor nem volt, csak a II. VH után vált általánosan alkalmazott mérőszámmá) még az első ópiumháború kezdetén, 1839-ben is Kína a 11 legnagyobb gazdasági teljesítményű európai ország, köztük az összes gyarmatosító hatalom együttesével volt összemérhető. Nem véletlen, hogy kiemelt gyarmatosítási célpont volt. Hanem lett volna gazdag és nem lett volna a cikkeikre kereslet, akkor nem vált volna célponttá sem.
Az angolok a teáért, selyemért, porcelánért és más árucikkekért nemesfémmel, főleg ezüsttel voltak kénytelenek fizetni, mivel Kína szerint mással nem tudtak az európaiak szolgálni, ami a kínaiakat érdekelte volna. Az angolok és más európai országok is komoly külkereskedelmi deficittel rendelkeztek Kína felé, ami már a pénzügyi rendszerüket veszélyeztette. Portugál mintát alapul véve, tömeges ópiummal szállítással próbálták helyre billenteni a külkereskedelmi hiányt, mely ópiumot a frissen gyarmatosított területeken, olcsón termesztett mákból nyertek. Ez vezetett az ópium háborúkhoz és a kínai "megaláztatás évszázadának" kezdetéhez. Ekkor a kínaiak már lemaradásban voltak a fegyverek terén és a 10-szeres létszámfölényük ellenére vesztettek. Ha az ipari léptékű gyilkolás eszköztárát tekinti valaki a fejlettség mércéjének, akkor erre az időre már Kínai jelentősen lemaradt.
Azt azonban biztosan borzasztóan nehéz lenne megmagyarázni, hogy amikor Európa még a "sötét középkor" korszakát élte, nagyon sokkal a tudományos forradalom, a felvilágosodás előtt, sőt még messze a földrajzi felfedezések, a reformáció, a könyvnyomtatás, az írástudás értelmezhető szintre növekedése előtt, még bőven a tűzfegyverek elterjedése, vagy a reneszánsz elterjedése előtt, jó pár évszázaddal korábban, a 11. században Európa akár csak halványan megközelítette volna Kínát. Ehhez azért elképesztően kreatív szempontok szerint kellene értékelni a fejlettséget.