Nem akartam az ukrán topicban offolni...
Sosem hittem benne, ez egy kényelmes képzelt-társítás volt. A lengyelek vezetésének az a legnagyobb baja, hogy képtelenek lerakni a penetráns orosz-fóbiát - akár még az ukrán SS tetteit is elnézik, csak azért, mert az oroszoktól vannak betojva. Hozzáteszem, a németeket is rühellik, de most egy ligában fociznak, tehát onnan nem jöhet támadás.
A mi barátságunk csak az EU ellen szólt, ezért volt felületes a politikusok számára - úgymond a cél szentesíti az eszközt elven. A csehekben/szlovákokban sem bíztam, ez nekik is egy politikai kártya volt EU-s ügyekben.
Viszont meg vagyok lepődve, hogy ez sokaknak a meglepetés erejével hat. Másrészt az sem szabad elfelejteni, hogy minden háború véget ér egyszer. Nem hiszem, hogy az oroszokra atombombát fognak dobni és kiírtják őket az utolsó szálig - vagyis Oroszország mint egy jelentős tényező meg fog maradni (Putyinnal vagy nélküle. Szerintem a Medvegyev lenne egy ideális opció, nem valami megsértett, keményvonalas), tehát nem mindegy, honnan és milyen mélyről indul a kapcsolat.
A lengyelek/szlovákok/csehek/Nyugat-Európa egy valamit elfelejt: USA kurva nagy ország kurva sok problémával. Senki sem garantálja, hogy 2 év múlva is demokrata bagázs lesz. Mi van akkor, ha Trump visszajön és kiderül a felmérésekből, az átlag amerikait nagyon megviselte a gazdasági háború, vagyis, ha republikánusok újabb ciklust akarnak, akkor oda ők kellenek. Szintén nem sokan beszélnek róla, de egy meggyengített Oroszország egy még erősebb Kínát okoz. Kérdés, mi a hosszútávú amerikai érdek.
Európának az USA-mama tüstént rá fog verni a kezére, ha a kínai sütisdobozban matat, másrészt egy Kína ellenes koalícióhoz USA-nak erős haverok kellenek. Egy gyenge Európa nem az. Európát politikailag a sötétzöldek teljesen prostituálták, de az ipar tartotta még a víz felett. Hogyan fog Németország F-35-ösöket venni, ha legatyásodik az ipar, de a szociális kiadásokat nem lehet megnyírni, mert akkor Jusuf kimegy balhézni Berlinben az Unter den Linde-re!?
Ha USA-ban változik a széljárás - plusz nem hiszem, hogy sokáig képesek nyugton ülni a seggükön, meg a Közel-Kelet megint kezd balhés környék lenni - akkor Európa megint nem lesz fő tényező, mondván, azt megoldották, vissza a Közel-Keletre meg Ázsiába. Afganisztánból is elég gyorsan kijöttek, vagyis ez megint szanszos. Viszont a szlovák/cseh/lengyel/eu-s hisztik és szavak nem kerülnek olyan gyorsan a Kreml-ben elfeledésre.
Több helyen a fejemhez vágják, hogy Putyin-ügynök vagyok, mert nem érdekel az ukrán-nato-orosz-amcsi szarkeverésből kipattant konfliktus és mert olyan véleményem és elképzelésem van, ami nem az ukrán komikus narratíváját erősíti. Továbbra is azt mondom, hogy nem szabad felégetni azt a hidat, mert az a hídfő meg fog maradni. A jelenlegi EU-s bagázsból kik fognak 2-5 éves távlatban ott ülni? Hány PM-et ettek meg csak az olaszok pár év alatt? Itt kezdődnek a gondok.
Másrészt az oroszok meg a kínaiak sincsenek jó helyzetben. A személyi kultusz egy sajátossága, hogy az adott vezetőre épít, nem pedig a hivatalra. Ki jön Putyin vagy Xi után? Nem érdekel, hogy ki kinek a zsoldjában áll, vagy honnan kapja a pénzt vagy mik a személyes preferenciái. Nekem ezek a fő aggályaim:
- túlzott USA befolyás az EU-ban
- hosszútávon drága energia, ideológiai megfontolások alapján, ami az európai ipar a sötétzöld bullshitekkel együtt kivérezteti
- ukrán probléma: Ha nem nyírják az összes szélsőjobbos gyökeret, akkor mi a garancia, hogy belőlük nem lesz egy következő militáns frakció, amely nem fogadja el az esetleges békét és a régi/új ukrán vezetés ellen fordul? Nagyon durván begőzölt szélsőjobbos idiótákról van szó
- túlságosan meggyengített Oroszország - a gond az, hogy ez szükségszerűen ki fog termelni egy következő erőskezű vezetőt, lásd Jelcin/Putyin reláció. Ez pontosan látja Xi is, ezért tartják a kínai nacionalizmust magas hőfokon.
USA nem figyelhet Európa/Arab-világ/Kína vonalon egyszerre. Elemi érdek, hogy az európai helyzetet konszolidálják, de a bidé nem akarja bukni a félidős választásokat sem. Ezek a bullshit-szövegek a belpolitikai szarkavar részei, most próbálja erősnek mutatni magát. Ez egy kirakat, egy valóság-show, ezt kajálják odakint. Adott a gonosz orosz, a hős ukrán és Amerika, dő hóm of dő brévsz fut a segítségére. Most azt lehet eladni, nem megszállunk valakit, hanem "segítünk" - és a fegyveripar pénzénél lesz. Valószínűleg nagyon ki fogják emelni "Biden elévülhetetlen érdemeit" a válságban, ez lesz a demokraták fő szövege. Szerintem a republikánusoké meg majd az, ha ilyen vehemensen védték Ukrajna "területi integritását", akkor ez a vehemencia miért hiányzik...
Kritikus lesz, hogy ki kerül a kormányrúdhoz április elején...