Van mindenütt-csak nálunk ez a rendszer lényege (urmbátyám,klientúra-familiárisi félfeudalista ország vagyunk,nekünk lenne a legjobb,ha végre levetkóznénk ezt a dolgot).A mértéktelen mértéke már nem fér el a szőnyeg alatt.És ez az (párt)állami működési rendre is vonatkozik,nemcsak a lopás jellegű korrupcióra.
Az uram-bátyám félfeudalista rendszer olyan mélyen magyar sajátosság, hogy szinte lehetetlen levetkőzni.
Ez nem a NER, ez nem Gyurcsány és nem is a Horn kormány sajátja.
De nem is a Kádárizmus átka.
Még csak nem is a Horthy-rendszer maradványa.
Ez a klientúra alapú piramis struktúra sokkal régebbi, mint a kiegyezés utáni világ és már a Reformkor előtt is megvolt.
De nem is a történelmi múltja a lényeg, hanem a tény, hogy igazából soha nem szakadt meg, még egy percnyire se.
Volt rá pár kísérlet, de se a Tanácsköztársaság 133 napja, se a Szálasi-kormány, sem az 1945-48 közti újrakezdés nem tudta szétzilálni, ahogy Rákosiék se tudtak másképp operálni.
Ez a fajta korszakokon átívelő kéz-kezet mos összefonódás valahogy benne van a falakban.
“A kurvák mennek, de a bútor marad” - a rendszer nem a primadonnákra épül, hanem az apparátusra. Le lehetne fejezni az egészet, de ahogy ez nem sikerült 1945-ben, úgy nem sikerült 1989-90-ben sem.
Ez a tény nem minősíti semmilyen irányban se az olasz maffiaállamot, nem relativizálja a nyugat-európai korrupciót, nem ad teret sem másféle, vélt, vagy valós, netán vágyott társadalmi berendezkedésnek.
Ennélfogva ez egy olyan alapvetés, amiből kiindulni kell, nem pedig ábrándozni a leválthatóságáról.