Feletek. De a lakossag tulnyomo tobbsege nem kommunista katonacsaladbol szarmazott, ezt jo lenne, ha megertened.Senki sem akarta a NATO-csatlakozást.
En nem tudom, te mirol beszelsz itt, de eleg gyanusan osszehuzol itt sok-sok evet...A közvélemény maximum a VSz végét akarta, meg, hogy az oroszok menjenek haza.
De senki se úgy kelt fel minden reggel, hogy cseberből rögtön vederbe, nekünk fejest kell ugrani a másik szövetségbe.
A VSZ megszunt 1991-ben.
A nepszavazas 1997-ben volt.
Koze nem volt a kettonek mar regen egymashoz, max komcsi katonak fejeben. Esetleg.
Te mirol beszelsz, el nem tudom kepzelni...Eleve a szovjet is azért kezdte el a csapatkivonást, mert úgy hitte, hogy hasonló lépést tesz az amerikai is és így a VSz után majd megszűnik a NATO is.
Ilyen időket éltünk akkor.
De nem így történt és ezt az oroszok jól benézték.
Viszont idehaza az emberek nem voltak NATO-pártiak, sőt, semmilyen pártiak se.
Ez valami alternativ valosag volt, valami vilagvegi helyorsegi laktanya kornyeken?
En fovarosikent ismertem par fotisztet es tisztet, arrol tudok nyilatkozni: 1997-re mar regen mind negativ velemennyel volt a nephadsereges oroksegrol, es tobbseguk szerint felesleges volt mar a sorallomannyal kuzdeni, szerintuk sebesen at kellett allni hivatasosokra, a NATO csatlakozastol meg az idosebbek tartottak (nana, feltettek az utolso eveiket), a fiatalabbak udvozoltek.
Az atlagemberek meg gyakorlatilag minden ismerosom tamogatta, a legveresszajubb csurkistakat leszamitva (kommunistat nem nagyon ismertem, mi szandekosan nemigen keveredtunk veluk.)
Alapvetoen a deli haboru miatt mindenki akart egy vedoernyot az orszag fole. Ebben pedig a NATO valoban messze a legjobb megoldas volt. Ezt amugy az ido be is bizonyitotta – meg azzal egyutt is, hogy egymast koveto kormanyok a NATOs ernyot arra hasznaltak, hogy lerohasszak a hadsereget.Hadsereget se akartak, mert a magyar közvélemény szemében a hadsereg az mindig valami vesztes ügyben elbukott felesleges nyűg.
150 éve vagyunk kondícionálva arra, hogy minden háborút elvesztünk, emellett akkoriban közel nyolcvan éve ezt mindig valami szövetség tagjaként tettük.
Ezt a defetista közhangulatot lovagolta meg a NATO-párti atlantista politikai érdek, aki az "euroatlanti integráció" égisze alatt kötelezően egy kalap alá sorolta a vágyott EU-csatlakozást a NATO csatlakozással. Az emberek meg csak legyintettek, mert úgy voltak vele, hogyha ez kell a boldogsághoz, hát legyen, meg eleve, ha belépünk a NATO-ba, akkor majd nem kell többet katonának se menni, nem kell többet hadseregre se költeni, mégse fog megtámadni minket se a román, se a szerb.
Aztán, hogy érvényes volt-e a népszavazás, vagy sem, totál lényegtelen. Átverték a magyar embereket, mert a magyar embereket át lehetett verni, mivel huszadrangú dolog volt akkoriban a NATO-csatlakozás kérdése.
Ugyan... Az atlag fovarosit ketsegtelenul nem izgatta fel a kerdes, mert sokkal nagyobb problemak voltak a pupos-pufajkas torpe altal vezetett exkomcsik meg a tarsutas avosgyerek-klub szadesz alatt - lasd mafiaterror az utcakon -, de pont a penzhiany miatt mindenki egyetertett, hogy a NATO a leggyorsabb es akkor legolcsobb megoldas is a biztonsagra.