Nem egészen. Volt a mi gyógyszeriparunk világszínvonalú. Csak nem maradt pénz ott maradni, Az oktatás meg világverő. Pl. kísérleti matematikát tanultam általános iskolában számtan helyett.
Volt elitoktatásunk, de az elit volt, nem tömeg. Pár "kiemelt" általános iskola és gimnázium.
Kevesebben érettségiztek (igaz, akkor még többet is jelentett egy érettségi), még kevesebben mentek felsőoktatásba. Ma meg egy BSC (akkor főiskolai) szintű diploma kb. az, ami akkor az érettségi volt. Az akkori egyetemi diploma meg kb. a mai PhD fokozat (értékben).
Az egészségügy akkor sem volt éppen a topon, sőt. Orvos talán több volt létszámban, mert nem tudtak elmenni hová. Bár pl. egy mentőautóban vidéken akkor nem volt orvos, csak mentőtiszt.
Az orvostudomány is fejletlenebb volt persze 40 éve eleve, ez nyilvánvaló. De halálgyárak voltak az akkori kórházak, főleg az időseknek. Közismert volt, hogy nem törte össze az egészségügy magát, talán állami sugallatra is, azért, hogy egy nyuggert megmentsen. Inkább rájuk nyitották a kórterem ablakát, hogy tüdőgyulladást kapjanak. Frontkórház jellegű eü. volt, mint az összes komcsi országban többé-kevésbé (Romániában persze tovább mentek, Csau kiadta, hogy 70 éven felül nuku orvosi ellátás, csak viszik a pénzt feleslegesen). Az állapotok ma sem kifogástalanok, de talán a fenti hozzáállás kevésbé jellemző, kihalt az akkori orvos- és nővérgeneráció.