Igen. De talán a rádió, tévé elnöki kinevezések arra példa, mennyire nem látott az MDF kormány meg senki, Csurka se, a pályán, de nem is láthatott. Utána látták, hogy kapufa, de a jogi trükközésekkel fogták őket. Sztem ez az amatőrizmus talalkozása volt egy 40 éves állampárti rendszerrel. Még ugye 2x% ügynök volt az első parlamentben.
Még 2 jó példa.
Kónya. Az ellenzék és a kormánypárt tárgyalt 90 előtt az átmenetről. Akikkel tárgyalt az állampárt részéről egy részük munkatársa lett belügyminiszterként.
Hadsereg. Az egész tiszti kar MSZMP tag volt. Kire cseréljék a régi komcsi vezérkart? 56-os nagypapikra, vagy válogathattak a párt tagjai közül.
Sok mindent mondtak belülről, mit miért csináltak, nekem érdekes volt, mégha kritikával kell fogadni.
Olvasd el (ha netán nem olvastad még) az itt linkelt Antall György interjút, amit az apjáról, mint miniszterelnökről készítettek.
Antall József igazi régivágású úriember, a klasszikus, Deák-féle liberális, a Horthy-korszak előtti gentleman, stb, stb..., eleve egy olyan intézet éléről került az ellenzéki nagypolitikába a nyolcvanas évek második felétől, ahol még MSzMP pártszervezet se volt. Mikor pedig miniszterelnök lett, csodálkozott, hogy a németek a nagy újraegyesítés után úgy jöttek "barátkozni", hogy egyből kértek dolgokat. És nem csak a németek, hanem minden "jó" nyugati, aki a rendszerváltásunkhoz képest a "győztes" oldalon állt.
Mondjuk ki nyiltan: Antall József politikai feddhetetlensége oka, hogy totális burokban élt. Egy politikai-kulturális zárványban szocializálódott, ma már úgy mondanám: balek, akinek a naív, de csak három évig tartó bukdácsolásával le lehetett járatni a még magát se kitaláló nemzeti-konzervatív oldalt.
Utána jöhettek nagy mellénnyel a neoliberális technokraták.
És ez nem csak Antall nettó személye volt, hanem az egész akkori politikai értelmiségé.
A magyar valóságot nem ismerő városi bölcsész, író-költő-történész-jogász-professzor grémium, amely ráadásul még részben Aczél kenyerén szocializálódott.
Közük nem volt ezeknek az iparhoz, gazdasághoz, pénzügyhöz, hitelhez, adóssághoz, földhöz, vízhez, honvédelemhez, semmihez se.
Jut eszembe, az Antall-t váltó Horn-féle reformkommunista "szakértői kormány".
Nem velük kezdődött a nagy visszatérés.
Már maga Boross Péter belügyminiszter, ideiglenes miniszterelnök is egy kétes alak volt az MDF kormány élén, hiszen ő maga, Kádár alatt az Idegenforgalmi Vállalat vezetője volt. Márpedig hozzájuk tartoztak azok a szállodák is, ahol a feltechnikázott szobákra vitték a megfigyelni szánt nyugati ügyfeleket az állománytáblán szereplő csinos honleányaink.
Így sanszos, hogy a Magyar Köztársaság második miniszterelnöke is kapcsolatban állt a szocialista állambiztonsági szervezetekkel.
És akkor tegyük hozzá, hogy ezen 1991-94 közötti időszakban indult meg azon szervezett bűnözői csoportok (éjszakai élet leuralása, fegyver és kábítószerkereskedelem, olajszőkítés, miegyéb) felemelkedése, amelyek tagjait a 80-as évek elején varrták be az akkori "Presztízs ügy" kapcsán. Zömüket 89-90 körül kiengedték. És nem egy, főleg az eszesebbje, sanszosan állambiztonsági hátszéllel fosztogatta a pesti ingatlanokat és passzolta le orvgazdáknak a szajrét a nyolcvanas évek elején.
Magyarán, valószínűleg a hetvenes évek végétől, de legalább a nyolcvanas évek elejére (ne feledjük, Kádár először 84-ben akart távozni, de visszatapsolták, Aczél viszont lelépett) a világban zajló folyamatokra jobban rálátó információs-pénzügyi hálózat elkezdhetett kiépíteni egy szervezett alvilági kapcsolatrendszert.
Ismert, hogy az 1991-ben Kaliforniában agyonlőtt "nagyvad" Markó Béla (nem az RMDSz-es) nagystílű pesti bűnöző hogyan szökött Nyugatra a rendőrség kezei közül, illetve, nevelőintézetben szocializált pitiáner betörők piramishálózata által meglovasított vagyontárgyak hogyan transzferáltak Budapestről München irányába.
Ehhez nyilván kellett egy magasabb szervező erő.
Szerintem, a 89-90-es magyar rendszerváltás forgatókönyvét valamikor 82-84 körül kezdhették el megírni.
Antall József személye és kormányának ellehetetlenülése pedig tökéletes volt abból a szempontból, hogy a késő-kádári "reformer" politikai elit 1994-ben mint megváltó, tisztára mosva jöhessen vissza.
Szerintem az 1968-72 közötti Új Gazdasági Mechanizmus befuccsoltatása és a hetvenes évek második felétől beindult szovjet-magyar barter megállapodást ellenző politikai vonal akciója lehetett ez, de legalábbis az egyik, mondjuk úgy "összesküvő" entitás lehettek ők is.
Ráéreztek, hogy a Szovjetúnió és az egész KGST meggyengült.
És kaphattak hozzá muníciót már 1987-89 között is a megfelelő pénzügyi-informális csatornákon keresztül azoktól a nyugati befektetői köröktől is, akik netán nehezményezték, hogy idehaza csak vegyesvállalati formában lehet jelen lennie a külföldieknek.
Ők ugyanis többet akartak ennél.
A többi meg már történelem...