Annyit pedig ha örökre kitiltanak is (nem baj, vasárnap úgyis eldől a sorsunk, utána számomra minden érdektelen), leírom, hogy most arról szavazunk, akarunk-e magyarok maradni, akarunk-e egy, az adott keretek mellett legalább minimális önállóságra igényt tartó Magyarországon élni, vagy önként feladjuk identitásunkat és a katyvasznak adunk többséget. Azoknak, akik már megkötötték a paktumot idén 10 ezres kvóta végrehajtására Gyurcsánytól Vonáig.
Nem, nem kell bedőlni a negyedvonalbeli kósa1300milliárdja-féle fedősztoriként használt meséknek. Az ilyen mesék arra kellettek, hogy ne a lényegről legyen szó addig sem. A kérdés, hogy az alföldiróbertek, schillingárpádok országa akarunk-e lenni, azt fogadjuk-e el fő irányeszmének hogy az idegen szép, hogy a megszokott otthonos világunk, a keresztény életforma fontos-e számunkra vagy sem. Soha nem volt még ebben az országban olyan választás, ahol ennyire az identitásunk kérdése került középpontba. Ez kockázat is egy alapvetően materialista szemléletű társadalomban, ugyanakkor lehetőség a világos állásfoglalásra.