A kisantant mögött ott álltak a győztes nagyhatalmak és többszörös létszámbeli fölényben voltak. Mi egy leszerelt seregget, totális széthúzó, éhező társadalmat tudtunk felmutatni. Pontosan 0 szövetségesünk volt.
Igen, annyira segített az antant, amikor a Őrvidékről kiűztük az osztrákokat szabályos olasz-francia-angol hadseregek jelentek meg, ja nem...
A soproni antant misszióhoz annyi katonája volt az antantnak, hogy küldött pár főtisztet meg hozzájuk tartozó tisztiszolgát és a tömeg növelése érdekében a tisztek kutyáinak az ápolóit....
Mi sem mutatja jobban, hogy az antantnak lószerszáma sem volt, mint, amikor bevonultak volna Őrvidékre csak 1 olasz tiszt jött a kíséretével és szembetalálkozott Maderspachal:
Velünk szemben autó jön. Olasz uniformisok. Rettenetes kövér ezredes ül a hátsó ülésén. Mellette magyar összekötőtiszt.
Úgy bámulja csapatomat, mintha valami túlvilági csodalényt látna.
Hiszen ez teljesen programellenes! Mióta mernek a magyarok antantutasítás és irányítás nélkül fegyverhez nyúlni?
Odafordul az összekötőhöz:
-Chi sono quest gente e andova vanno? (Kicsodák ezek az emberek, és hová mennek?)
Erre már közbevágok én:
-Siamo ungheresi e andiamo in guerra. (Magyarok vagyunk és háborúba megyünk!)
Bámulva néz reám, s azután hozzám intézi szavait:
-Ma mi dica! Chi e chi era lei prima? (Ugyan mondja már meg nekem, kicsoda ön, és mi volt azelőtt?)
-Adesso sono capitano di cavalleria, prima ero un piccolo fanciullo. (Jelenleg lovassági kapitány vagyok, azelőtt valamikor kisgyermek voltam.)
-Che affari! Che affari! (Mi minden történik itt!)
Jól látod, 1 autó volt az antant hadserege, befenyítettek minket, hogy lesz itt nemulass ha nem azt csináljuk amit az antant diktál, a Rongyos Gárda pedig nem azt csinálta és Őrvidék felszabadult, aztán horthyék tettek róla, hogy osztrák kézre jusson ismét... Sehol nem voltak antant hadseregek, csak a blöff mondatta azokat...
A hadizsákmány levél pedig a következő:
"Végül egy igen barátságos hangon megírt figyelmeztetés, hogy az osztrákok az antant részéről ezen jelentésen kívül más katonai természetű segítséget ne várjanak. Hogy a kedves osztrák ezredes tájékoztatva legyen a helyzetről, szigorúan bizalmasan mellékeli a párizsi nagytanácsnak a soproni tábornoki tanácshoz (conseille des généreaux) címzett átíratát, illetve annak másolatát.
Sűrű francia gépírással teleírt ívpapír. A párizsi nagytanács szívére köti Hamelin tábornoknak mint a tábornoki tanács elnökének: Kövessen el mindent oly irányban, hogy az osztrákok a nekik odaítélt magyar földet megkapják, mert ellenkező esetben a Párizs környéki békék határozmányaiba rés üttetnék, ami mindenáron elkerülendő, veszedelmes precedenst jelentene. A nagytanács azonban figyelmezteti a tábornok urakat, hogy e cél elérésére csakis békés eszközök állanak rendelkezésükre. Ígéretek, diplomáciai fenyegetések, sőt a felkelőkkel való tárgyalásoktól sem kell eltekinteni dacára annak, hogy azok, mint közönséges lázadók, nemzetközi jog szerint főbelövetésnél tulajdonképpen nem is érdemelnének egyebet. "Magyarország összes ügyei oly csekély fontosságúak a győztes nagyhatalmakra nézve, hogy azokért egy katonájuk életét sem hajlandók feláldozni". Az utódállamok ellenben gazdaságilag, stratégiailag és társadalmilag annyira szervezetlenek (desorangisé), hogy egy mozgósítás végrehajtása egyértelmű lenne rájuk nézve a teljes tönkremenéssel. De mindentől eltekintve, nagy hiba volna harcászati szempontból lebecsülni a magyarok teljesítőképességét."
