Oktathatod a legnemesebb görög erkölcsi tanokat is -amik pont nem voltak különbek, mint bármely más; ha a szülő és környezet százszor nagyobb hatást fejt ki a gyerekre, mint bármilyen iskola. Ez van. Még az idiotizmus a menő, addig csak annyi lesz a gyerek utcáról bekiabált reakciója, hogy "szoptok törin". *
Ahol az a társadalmi elvárás [és igen, benne a szülők, a tanárok, az intézmény] és nyomás, hogy pl.: az érdemjegy ne a tanuló valós tudását tükrözze, hanem a vágyakat (ami már lassan jobb esetben az egyiknek csak görbüljön; a törekvő szülőnek meg, hogy ötös legyen) egy következmények nélküli, minőség nélküli 'terméket' állít elő. És amíg ez fenn áll és ez nem oktatáspolitikai, nem politikai, nem rendszer nyomása, hanem a társadalomé, az embereké, akik a rendszerben bárhol lehetnek, addig se hatékony oktatásról, se jobb világ teremtés igényéről, pláne nem sznobságról nem lehet beszélni.
"a buta kurva meg tolvaj geci mindenhol, mennyi az udvariatlan, fogalmatlan, antiszociális, életképtelen idióta." -a társadalom és a társadalmi nyomás** és a következetlenség és a totális individualizmus termeli ki. Az oktatási rendszer felépítése másodlagos, vagy sokadlagos ebből a szempontból. A legrosszabb rendszer is lehet relatív 'jó', ha a társadalmi és benne a szülői elvárások 'jók'.
*megtörtént eset alapján (mert persze a sport az nagyon fontos, fontosabb, mint a tanulás; és szegények annyira kifáradtak és olyan sikeresek voltak (nem), hogy haza kellett engedni őket... és még majd biztos kapnak dicséretet, meg vállveregetést és kacsintást, hogy na faszák vagytok gyerekek.)
**mai divatos mantra, hogy mindenkiben van valami jó és van valami szép -igen ám, szépen hangzó individualista szöveg, de kérdés, hogy az egyén -rész- szépsége felül írhatja e a közösség érdekét. És lehet folytatni, hogy valójában mi a közösség érdeke?