A tanári kar összetételéhez egy kis adalék: Először is válasszuk szét a kart, mert nem lehet egységesen beszélni róluk. Vannak a tanítóképzőt végzettek, vannak a tanárképző fősulikon végzettek, és vannak az egyetemi végzettségűek. Az most mindegy, hogy névleg összevonogattak főiskolákat egyetemek alá, és így egy idő után majd mindenki egyetemi fejléces papírt kapott. Miért volt ez fontos? Azért, mert szerintem mindenki tudja, hogy ez hogyan működött: Egy nagyon kis hányadtól eltekintve, a többség nem azért ment tanítónak és tanárnak (főiskola), mert ő tanár szeretett volna lenni, hanem azért mert ott volt elég alacsony a pontszám.
Magyarán a kicsit rosszabb képességűek tömege tanítja a gyerekeket. Ettől még vannak kiváló tanárok, egészen az elsőtől a gimiig, de a nagy massza az nem az. A nagy massza élvezi a hosszú nyarat, a készülni kell az órákra az maximum vicc szintjén jelenik meg náluk, és a dolgozatokat kell javítani is lazán belefér. Még egyszer: nem mindenki, vannak akik tényleg készülnek az órákra, tényleg komolyan veszik a számonkérést, tényleg fejlesztik magukat. De a többség az nem. Az meg, hogy nincs szabi amikor akarod, az egy bullshit. Sok szakma van, ahol nem mehetsz csak úgy szabira amikor akarsz. Élelmiszer ipar egy részén pl. karácsonykor nincs szabi, mert akkor termelik meg az éves bevételük nagy részét, pont amikor a tanárok otthon pihennek és karácsonyoznak, kereskedelem szintén.
Na a fentiek okán is ez a társadalmi réteg gyökereiben lentről jött nagyrészt. Plusz, a tanítóképzők, tanárképzők mindig is baloldali mentalitású tanári karral dolgoztak. Ha ezt a kettőt összeadod, akkor érthető, hogy miért oly kevés a virtigli jobboldali tanár köztük. Van, de sokkal kevesebb arányaiban, mint máshol.
A gimnáziumi kar, az egyetemi végzettségével más tészta, de ott kevesebb is a "sírás' manapság.