Személyes dolog, de alapvetően nem volt szar a fizetésem, sőt sokkal jobb volt órára lebontva, mint most; de sokat nem gondolkodtam rajta. De nem akarok egy esetből a végtelenbe extrapolálni.
A tanárok többsége nem azért tanít úgy, ahogy mert ennyi, vagy annyi a fizetése. Hosszú távon lehetne a fizetés növelésével javulást elérni az oktatásban, de kérdés, hogy megéri e a befektetés. És nem azt mondom, hogy lehet számszerűsíteni a gyerekek jövőjét, hanem, hogy van e más hatékonyabb módszer a szinvonal növelésére.
Akkor nagyon tömören leírom, hogy én részben min változtatnék. 7-10 évente legalább egy fél, de akár egy év "pihi" (szombatév), ami nem láblógatás lenne, hanem tulajdonképen elvégezne egy egyetemi szakképzést, ami állna a tantárgyának újabb ismereteiből, ismeretfrissítésből; pedagógiai módszerekből és pszichológiából. Ezt vagy teljesíti, vagy repül. Szerintem többet ér, jobban beépül, mint a jelenlegi mérés és nem a munka mellett plusz terhet rakunk rá, hanem kicsit segítjük, hogy elkerülje a kiégést, ami nagyon jelen van. Mindemellett valamilyen formában kötelezővé tenném a supervíziót hisz már nem tantárgyismeretről szól java részt, hanem segítő munkáról. Talán a fizetés lenne az egyik utolsó, amin változtatnék.