Azért nem értek egyet veled, mert I. Istvánnak is a Nyugati civilizáció olt a minta. Az egész magyar középkor arról szólt, hogy fel tudunk-e zárkózni, társadalmi, gazdasági területeken NY-Európához. Nem tudtunk. De még a 19. sz-i reformkorban is a "nyugati" minta lebegett (a polgári átalakulásról) a modernizálni akaró reformkori mozgalmak szeme előtt....
Ez egy tipikus XXI. századi retrospektív zanzásítás. Magyarán, mi utólag, a jelenkori ideák alapján determináljuk, hogy Szent Istvánnak milyen "nyugati civilizáció" volt az igazodási irány.
István egyértelműen Rómához igazodott és a kora törzsi-nemzetségi struktúráját akarta nyugati-keresztény mintára egybefogni és uralni.
És hiába divat a harminc éve tartó "nyugati felzárkózást és hangzatos EU-integrációt" belelátni még a középkori magyar kül- és belpolitikába is, a középkori magyar állam lokális erőközpont kívánt elnni, folyamatos belső viszályok és török fenyegetés mellett.
Hangsúlyos befolyás volt ezen felül Róma, a habsburgok-németek, a lengyelek-csehek, és Velence.
Nyugat-Európa, azaz a franciák, spanyolok-portugálok, angolok, németalföldi nációk hatása a magyar politikára elenyésző, de leginkább nulla volt.
És pont azért, amit írtam. Egész egyszerűen a gyarmatbirodalmak előtt Nyugat-Európa példaértéke, vagy befolyása a KKE térségre a töredéke volt a későbbi időszakokhoz képest.
Nem értem, miért negligálod a gyarmatosítás extrém hangsúlyos szerepét a kontinens két részre szakadásában?
A 19. századi reformkor már egy másik történet. A török hódoltság és a Habsburg elnyomás után az önállósodási törekvésekhez messzebbi mintákat kerestek azok, akik szerint a KKE térség önmagában megrekedt a fejlődésben. Nyilván az angol, majd később a nyugat-európai ipari (és ebből származó társadalmi) forradalom nagyon sokban támaszkodott a gyarmatokra, az azokat kontroll alatt tartó tengerhajózásra és megtöbbszöröződött olcsó humán erőforrásra.
Széchenyiék pont úgy célozták meg a nyugati orientációt, mint manapság az atlantisták: , idealistaként, de a "magyar ugaron", gyarmati eszközök nélkül.
A kiegyezés után ide betelepült német és zsidó vállalkozói réteg pedig valóban felrázta a magyar gazdaságot és a táradalmat is, de csak a polgáriasodásra alkalmasabb városokban, mert a vidék szemléletmódja számára ez az új hatás teljesen életidegen volt.
Ennek okán a folyamat kb 40 éve alatt kiderült, hogy Kelet és Nyugat határán levő geopolitikai realitás sokkal több korrupciót, konzervativizmust és provincialitást rejt, mint ami a nyugat európai integrációhoz valóban kell. És így érkeztünk el az Első Világháborúhoz.
Budapest hatalmi törekvése évszázadok óta kimerül az Adria-Balkán, a Fekete tengerre nyíló kijárat és a lengyel-magyar közvetlen határ kérdéskörében, mi egész egyszerűen egy másik ligában játszunk, mint az ideálként kezelt Nyugat Európa.
A teljes, ezer éves magyar gazdasági, politikai és hatalmi tradíció ebben a relációban létezik csak.
Az, hogy néha jön egy-két hangadó idealista, aki a távoli Nyugat Európát tekinti célnak, szép dolog, csak irreális.