"Korabeli dokumentumfilmeket nézegetve azért akkora aranykor akkor sem volt -enyhén szólva."
Nem írtam azt. hogy aranykor volt. Az oktatás viszont megfelelő volt. Érdekes 30 fős osztályokban kapásból szétválogatták képesség szerint a tanulókat. Az alapot mindenkinek a fejébe verték. A plusz anyagot meg a házifeladatként az arra feldolgozni képeseknek. Akkoriban még nem volt divat követelményként hangoztatni, hogy mindenkinek diplomát kell szerezni még akkor is, ha 50 éves koráig jár minden eredmény nélkül az állam pénzén. A kollégium sem volt csodás, még a felsőfokú oktatásban sem. Az első fél évben 16-an voltunk egy szobában. Az oktatásban nagyrészt azok a pedagógusok voltak, akiket a sokat szidott Horthy rendszerben képzett oktatók tanítottak. A 70-es 80-as években a tanároknak még nem kellett bohóckodni, hogy "népszerűek" legyenek. Egy-két kivétellel példát tudtak mutatni minden téren. Még az orosz tanárunk is aki partizán volt annakidején és megsérült a kezén, jutalmul oroszt oktatott, mert rokkant volt, még az is példás oktatást tudott végezni.
Amúgy, ha betartottad az alapvető szabályt, hogy nem mondtad ki a véleményedet a pártelittel kapcsolatban (vadászatok, ivászatok, nőzések, (üdülések, igaz erről sem jelentek meg lesi fotók, Kárpátokban, Tátrában, Szocsiban)) akkor egészen békességben meg tudtál lenni. Valami Kádár mondás is volt ezzel kapcsolatban: ~aki nem ellenségünk az velünk van. Lehet nem így van pontosan. A párt elit akkor is élte a maga világát és most is. Sok minden, sőt minden is meg volt nekik engedve, csak a média nem szellőztette meg. Kádár puritánsága is eléggé megjátszott volt. Sőt az meg pláne, hogy neki nem kellettek testőrök. Az egyik kollégám mesélte, hogy üzemcsarnok átadáskor megjelent Kádár elvtárs. Aznapra az ott dolgozók máshol kaptak feladatot, mégis a csarnok tele volt emberekkel. Érdekes módon a másnapi Népszabadságban a képen a város munkásőrei voltak beöltözve vídám, mosolygós arcú munkásoknak.