Egyszerűen egész Latin-Amerika nem tudott sose felzárkózni a "fejlett világhoz" egészen, a fénykorukban nyersanyag és mezőgazdasági exportból futottak fel. Ennek szerintem mély társadalmi okai vannak. Széles szegény alsó réteg, feudalista viszonyok, spanyolok és indiánok keveredése (plusz fekete-afrikai) olyan emberanyagot adott, amilyet. A legfehérebb Argentína, Uruguay és Chile, de oda is délolaszok vándoroltak ki leginkább tömegesen.
Hova kellene felzárkózniuk? Igen, abban az illúzióban éltek ők is, amiben sok idióta nálunk is: hogy valahová fel kell zárkóznunk. Mondjuk ehhez a dögletes Nyugathoz. És mi ennek az eredménye: a jól működő, organikusan létrejött társadalmi képletek szétverése, a mintának kijelölt idegen képletek szükségszerűen sikertelen adaptálása, majd a kezek széttárása a társadalommérnökök részéről, hogy ennyi fasisztával nem megy az építkezés.
NEM.
Nem kell felzárkózni sehova, különösen nem a Nyugathoz. Ha valamit kifejezetten kerülni kell, az bármilyen nyugati minta másolása. Eleve lehetetlen idegen kultúrákból bármit is adaptálni, márpedig a Nyugat idegen nekünk magyaroknak ezer év után is hála égnek!
Valószínűleg minden rendben van Magyarországgal.
Olyan fejlettek vagyunk, amilyenek lehetünk. Csak saját magunkhoz képest hibázhatunk, a saját erőforrásainkat oszthatjuk el és használhatjuk fel rosszul.
Ez igaz volt a latin országokra is. Peron egy viszonylag sikeres felzárkózási-iparosítási projektet indított, aminek jelentős eredményei lettek és jelentős ellentmondásai is. Egyrészt az addig legsikeresebb ágazata: az agrárium kizsákmányolása révén finanszírozta, másrészt a korra jellemző nemzeti autarkia jegyében nem igazán ágyazta be a világkereskedelembe. Ennél mi jobban csináljuk, a globalizmusra nyitott gazdaságot építünk, mert jelentős nemzeti erőforrások hiányában csak a világkereskedelem révén tudunk sikerrel fejlődni. De a problémánk a nagy gyarmattartó szuperhatalommal: az USA-val ugyanaz. Mi akarunk fejlődni a saját érdekünkben és nem Washington kiszolgálása céljából. Ugyanúgy akadályoznának és akadályoznak is számos téren ebben, mint Peron Argentináját (a legperonistább, XX. században ragadt, nacionalista figura a magyar kormányzatban Nagy Márton, a gazdaságirányítást parancsuralommal megvalósítani akaró elmebajával együtt, csak ennek megvan az oka, mert ő egy személyiség nélküli ember, a jó közgazdász Matolcsy mellett jól funkcionált mint ortodox elme, a populista Orbán mellett meg olyan figura lesz, aki beleillik bármilyen kőkeményen nacionalista, paternialista, parancsuralmi képletbe, mert most ehhez hasonul, csak gazdaságilag ez nagyon komoly hanyatlás melegágya, különösen nekünk, ahol az egyetlen esélyünk a szabad, nyitott gazdaság keretei között, állami ösztönzőkkel elért siker, mert a teljesítmény nem parancsra születik).