Panzerfaust, sok mindenben egyet értek veled, mert abban van igazság, hogy a Horn-, Medgyessi-, Gyurcsány- és bajnai kormányok elvtelenül árusítottak ki minden hazai potenciált.
Az én bajom Orbán történelmi felelőssége, mégpedig abban, hogy meg lett volna a lehetősége, hogy a 2/3-os erőfölényét bölcsen használja fel. (Ahogy megvolt nekik ellenzékben is az úgynevezett konstruktív ellenzékiségre is). Ehelyett azonban kontrollálatlan elvtársi osztogatás vette kezdetét, mellyel sajnos felemelkedett egy újabb szűk, gátlástalan és tehetségtelen réteg.
A Fidesz egy sajátos politikai kortünet.
Ez egy vallás. Közepében a magával a messiással, akinek fontos küldetése van, miközben kritizálni nem lehet. A Fidesz-hívek minden korábbi más politikai alakulatnál jobban hisznek, bár mióta szélesedig az elégedetlenkedők köre, azóta csökken a népszerűségük is.
Amúgy ez a párt egyfajta XXI. századi kópiája a 80-as évek végi MSzMP-nek. Ne feledjük, a vezérkara nagy része egykor volt jól megtámogatott pártkáderek fiaiból áll. Több, mint gyanús lehet az állambiztonsági szolgálatokkal való kapcsolat is. Ez utóbbi szervezet amúgy is erősen sáros lehet a 80-as évek eleji lakásbetörési nagyhullám idején (erősen valószínű, hogy felülről irányítottan) verbuválódó, majd a kilencvenes években látványosan felemelkedő szervezett alvilág kialakulásában.
Hogy csak pár egymástól látszólag független esemény sorozatot egymás mellé állítsak:
- A nyolcvanas években piramis szerűen szerveződő lakásbetörések célpontjai a papíron nem létező, de igencsak vagyonos orgazdák, külföldről, elsősorban az NSzK-ból ideiglenesen itt tartózkodó üzletemberek és egyéb komolyabb vagyonnal bíró kereskedők voltak. Az aktuális lakáscímeket pénzért osztogatták a piramis csúcsáról lefelé. Az ellopott vagyontárgyak jelentékeny hányada (a valuta kivételével) Bécs-München útvonalon szabályos ingajáratokkal hagyta el az országot. Ez utóbbi komolyabb külföldi kapcsolatokat is igényelt. Nem egy alkalommal a kifosztandó tulaj a rablás idején épp prostituáltak szolgálatait élvezte, arra alkalmassá tett belvárosi bérlakásokban. Az ide szállítandó örömlányok fuvarozása is eleve le volt osztva.
- A Presztízs-ügy néven ismert rendőrségi akció során a Rendőrség igyekezett ezt a fajta hálózatot felszámolni, ennek a műveletnek egyik vezetője Tonhauser László munkája során komoly akadályokba ütközik, legalább egy alkalommal a titkosszolgálatok által. Erős a gyanú, hogy pártállami titkosszolgálatoknak komoly érdeksérelme adódott volna abból, ha a Rendőrség fel tudta volna számolni ezt a hálózatot. Minden esetre, politikai okokból a "szervezett alvilág" kifejezést nem volt szabad használni a jelentésekben.
- A Presztízs-ügy idején Tonhauser László egyik beosztottja Pintér Sándor hadnagy, akinek karrierje látványosan emelkedik az 1990-es taxis blokád után, ekkor lesz országos rendőrfőkapitány. A belügyminiszter ekkor Boross Péter. Boross Péter 1971-től 1989-ig a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója volt, ez utóbbi vállalat igen magas szinteken működött együtt az állambiztonsági szolgálatokkal, csakúgy a III/III-as főcsoport főnökséggel az úgynevezett konspirációs objektumok üzemeltetésében. Nem egy ilyen helyen intézték akár a beszervezéseket, akár a hivatásos állományban levő örömlányokkal a célszemélyek leinformálását.
- Pintér Sándor hadnagy állambiztonsági beszervezésére (értsd: a Presztízs-ügy belső akadályoztatására) utaló nyomok nem állnak rendelkezésre. Azonban nem egy, a művelet során lefogott "kishalból" válik "nagyhal" a kilencvenes évekre, amikor is az olajozás beindul. Az első olajos visszaélések a Boross-kormány bukása után indulnak be, az 1994-98 közötti időszakban kerül ki a rendszerből Pintér Sándor és válik vállalkozóvá. Ebben az időszakban emelkedik többek között Portik Tamás egykor volt lakásbetörő, vagy Vizoviczki László egykori prostituáltakat kifezetten a spec házakba fuvarozására specializálódott taxisofőr, későbbi vendéglátós. Innentől már csak kutyafuttában: 98-ig már komoly közfelháborodást okoznak a robbantásos leszámolások, melyek egy csapásra megszűnnek, mikor Pintér belügyminiszter lesz. Az Orbán kormány pedig elkezdi az újfajta politikai kommunikációt, megszűnnek a kormányülésről készülő jegyzőkönyvek, illetve elkezdődnek az irreálisan hosszú évtizedekre szóló titkosítások, a legkülönfélébb eseményekkel kapcsolatban. Megkezdődik a nyilvánosság kizárása a politikai párbeszédből.
2010-ben újra, ezúttal már 2/3-os többséggel hatalomra kerülő második Orbán-kormány belügyminisztere ismét Pintér Sándor lesz, számos, 80-as, majd 90-es évekbeli alvilági figurával szemben kezdődnek meg eljárások. A miniszterelnök közvetlen politikai tanácsadója lesz Boross Péter, a kormány egymás után utasítja el az ügynöklisták nyilvánosságra hozásáról szóló kezdeményezéseket.
Egyre jobban látszik, hogy a jelenkor Fidesz kormánya egyértelműen meg kíván akadályozni bárminemű olyan irányú lépést, mely a 80-as évek eleje, a 90-es évek és a jelenkor gazdasági-politikai és alvilági kapcsolatait kívánja feltárni.
Jól látható, hogy a magyar rendszerváltást elcsalták. Jól látható, hogy ebben két, egymással rivalizáló, egyszersmind több ponton igen is kooperáló érdekcsoport volt érdekelt. Mind a Horn-kormány idején az országot ész nélkül kiárusító, az egykori MSzMP úgynevezett reformszárnyának tekinthető MSzP, mind pedig a gyaníthatóan a titkosszolgálatok által terelgetett, majd jókorára hizlalt Fidesz érdekelt abban, hogy semminemű transzparencia ne valósulhasson meg.
Konyhanyelven szólva mind kettejüknek komoly vaj van a füle mögött, erről mind a kettő tud, miközben az ország kárára szerzik meg egymástól a hatalmat, magáért a hatalomért.
Az úgynevezett bal-, vagy liberális oldal az ország kiárusítása idején vásárolt nyugati támogatókat, melyekkel most akar visszavágni.
Az orbáni oldal (mert a Fidesz maga az Orbán Viktor) hagyományosan nem rendelkezik kiépített külföldi kapcsolatokkal, ezért politikai manőverezése amúgy eléggé provinciális, csak belföldi játékterű, tehát erősen korlátolt.
Külön probléma, hogy 2002 és 2010 között a legnagyobb ellenzéki pártként bőven megvolt a lehetősége a konstruktív ellenzéki tevékenységre, de ennek még a látszatát is kerülték, csak hogy bebuktassák a balos kormányokat és hatalomra juthassanak. Jó példa, hogy 2010-ben sem volt épkézláb programjuk. Igaz, másnak se.
Orbánék nem hőköltek meg semmin se, pontosan ismerték, hogy politikai "ellenfelük" mit művel, de szándékosan nem tettek semmit.
Ennek az országnak egy teljesen új, az előző 35 év fertőzéseitől mentes, szigorú, minden választópolgár számára ismert kritériumrendszernek megfelelő személyekből verbuvált bázisból kell politikai vezetést csinálni. Az új struktúrának nem a demokrácia nevű bullshit hajhászását kell célul tűznie, hanem az úgynevezett meritokrácia, a meritum, azaz a tehetség érvényesítését kell véghezvinni. Teljeskörű transzparencia kell, minden gazdasági és politikai döntést nyilvános hatástanulmány kell,hogy megelőzzön.
Ismerté kell tenni az olajügyeket, Gripen-ügyet, ügynök aktákat és minden, ~1980 és napjaink között titkosított ügyet.
Meg kell szüntetni a képviselők privilégiumait, képviselő csak a versenyszférából kerülhet ki, legalább 10 éves leinformálható tapasztalattal. Nagyon fontos, hogy felelős döntést csak olyan hozhasson, aki tényleg közülünk került oda, de szó sem lehet felemelkedésről. Még a látszatát is kerülni kell annak, hogy az állam irányításával úri státusz, egyfajta arisztokrácia jár.
A 89-2014 közti bagázsnak meg vagyonelkobzás, aztán mehetnek állást meg albérletet keresni. Az életüket nem elvenni kell, hanem visszaadni...