Könnyen lehet, hogy a versenyszférás elvárásom nem korrekt. Azonban releváns munkatapasztalatra van szükség, nem pedig politikai műhelyek burkaiban nevelt zsúrfiúkra, akik annyit tudnak a fizetésről, mint fogalomról, hogy juttatás, járulék, képviselői mentesség, bizottsági tagsági jutalék, igazgatótanácsi tagsági bér.
Mesterségesen generált arisztokrácia, nemesi attitűd nélkül, izolálva a társadalomtól.
Az averzióm ezzel a réteggel szemben nem is újkeletű és nem is egyedi. Anno a kommunisták próbálkoztak létrehozni a munkás-paraszt kormányt, a parlamentbe pedig beültettek egy halom melóst meg parasztot (figyelem! nem pejoratív értelemben, bár nyilván akadt olyan is), ezzel meg is volt a nagy népi demokrácia.
Ostobaság. Szavuk se volt, gombokat nyomogattak, meg lelkesen megszavazták amit kell, időnként látványos kurzus felszólalásaikkal játszottak alá a valódi hatalomnak. A vörös arisztokráciának.
Egy egészséges lelkületű társadalom parlamentjében a képviselők az istenadta nép között élik mindennapjaikat. Ahol kellően erős a polgári öntudat, ott a transzparenciát maga a civil szféra tartja életben, míg az így életben tartott teljeskörű átláthatóság óvja meg a korrupciótól és az úgynevezett elitesedéstől mind a parlamentet, mind pedig magát a társadalmat.
Ennek egyik hozadéka az úgynevezett civil kontroll. Nálunk a 90-es évek elejétől lehetett ezt hallani, elsősorban a Honvédség kapcsán. A cél az volt, hogy az agyontitkosított életvitelű és költségvetésű (ne feledjük, épp túl vagyunk a 80-as éveken, melynek első felében még Czinege éltárs vezetésével zajlott az utolsó nagy hadsereg fejlesztési program, amely jókora ellenőrizhetetlen és számonkérhetetlen terhet rótt a költségvetés nyakára) Honvédség irányítása egyrészt ne kerülhessen egyetlen politikai érdekcsoporthoz se (főképp vissza), másfelől az ezirányú kiadások ellenőrizhetők legyenek.
A civil kontroll magyarországi megvalósulása iskolapéldája annak, hogy egy, a társadalom fejére nőtt elit hogyan képes visszaélni a nemzet által rá ruházott hatalommal, a nemzet kárára.
A legjobb példa, hogy a magyar társadalom erősen egyenruha ellenes érzületét meglovagolva, bátran csorbította a Honvéd Vezérkar jogkörét, míg a döntési mechanizmusban ciklusról ciklusra, kormányoktól függetlenül kerültek fölénybe a politikai vezetők. A szakmaiságot meghagyták a katonák belügyének és alárendelték a civil kontrollnak hazudott gazdasági és politikai döntéshozóknak. A civil kontroll hazánkban a honvédelmi költségvetés jelentékeny részének gátlástalan átjátszása az úgynevezett mindenkori elit egy csoportjának.
Arra már gondolni se merek, mi lenne, ha például az úgynevezett TB felett lenne civil kontroll, de a valódi. Hány "szegény jóembernek" szűnne meg a biztos bevételi forrása...
A versenyszféra sem a szentek gyülekezőhelye, legalábbis nálunk biztosan nem: ha úgy működne az ország, ahogy kellene, elég sokan tűnnének el a versenyszférából valamelyik BV-intézet kapuja mögött hosszú-hosszú évekre, úgy az ilyen-olyan vállalkozásoktól, mint a multiktól, pedig utóbbiaknál általában - papíron - minden tökéletesen rendben van. 
), így hát az, hogy valaki fel tud mutatni 10 év sikert a versenyszférában, nagyon szép dolog, de nagyon karcsú is egyben.
