Az igazság relatív dolog. Amúgy a néprétegek elleni uszítás, az oszd meg és uralkodj! nevű ősi játék, amit mindig a regnáló hatalom űz, mint úgynevezett figyelemelterelő felülről jövő kezdeményezés.
Ez soha nem a megoldás a népek bajára, hanem a káosz fenntartása a zavarosban halászásra épülő uralkodási modelleknél.
Úgyhogy amikor ilyet hallunk, éljünk bátran a gyanúperrel, hogy ismét hülyének néznek, ismét akaratunkon kívül ringbe hívnak azok, akik a hatalmat bitorolják.
Hasonlók még a mindenkori kormánypárti tüntetések (soha ne feledjük, bárhol a világban járunk, az úgynevezett kormánypárti tüntetés az egyik legnagyobb népbutítás. Ha egy hatalom jó, nincs szükség protestálásra, hiteles tüntetés viszont csak alulról jövő kezdeményezés lehet. Ami meg természeténél fogva hatalomellenes). Radikális életmódjobbítást mások kárára igérő, a társadalmat megosztó pogromok, honfitársaink kirekesztésére felszólító ideológiák, vagy akár az úgynevezett felülről erőltetett pozitív diszkriminációval gerjesztett provokációk.
Végezetül egy kiragadott klasszikus, Idi Amin uganadai diktátor kicsiben is modellezte a fent leírtakat, egy ellenzéki csoportot úgy végezetett ki, hogy egy arénában mindenki kapott egy jókora kalapácsot és csak egy maradhat elv alapján agyon kellett verniük egymást az elvbarátoknak, a diktátor legnagyobb gyönyörűségére.
Még csak be sem mocskolta a kezét.
Mindig ez a történet jut eszembe, amikor egy sors és honfitársam valamely másik velünk egy hajóban evező elleni radikalizmust követel a mindenkori hatalom eltakarítása helyett.
Ez soha nem a megoldás a népek bajára, hanem a káosz fenntartása a zavarosban halászásra épülő uralkodási modelleknél.
Úgyhogy amikor ilyet hallunk, éljünk bátran a gyanúperrel, hogy ismét hülyének néznek, ismét akaratunkon kívül ringbe hívnak azok, akik a hatalmat bitorolják.
Hasonlók még a mindenkori kormánypárti tüntetések (soha ne feledjük, bárhol a világban járunk, az úgynevezett kormánypárti tüntetés az egyik legnagyobb népbutítás. Ha egy hatalom jó, nincs szükség protestálásra, hiteles tüntetés viszont csak alulról jövő kezdeményezés lehet. Ami meg természeténél fogva hatalomellenes). Radikális életmódjobbítást mások kárára igérő, a társadalmat megosztó pogromok, honfitársaink kirekesztésére felszólító ideológiák, vagy akár az úgynevezett felülről erőltetett pozitív diszkriminációval gerjesztett provokációk.
Végezetül egy kiragadott klasszikus, Idi Amin uganadai diktátor kicsiben is modellezte a fent leírtakat, egy ellenzéki csoportot úgy végezetett ki, hogy egy arénában mindenki kapott egy jókora kalapácsot és csak egy maradhat elv alapján agyon kellett verniük egymást az elvbarátoknak, a diktátor legnagyobb gyönyörűségére.
Még csak be sem mocskolta a kezét.
Mindig ez a történet jut eszembe, amikor egy sors és honfitársam valamely másik velünk egy hajóban evező elleni radikalizmust követel a mindenkori hatalom eltakarítása helyett.
