Szerintem meg tanulmányok ezrei készülnek és ebből 1-2 megvalósul és azután azt a párat citálják amelyik legközelebb állt az eseményekhez. A többi meg megy jótékonyan a kukába.
Az Don-i "eredmény" és a "hatékonyság" siralmas volt!
Jáhny lemondása teljesen indokolt volt, nem-elfogadni a mai politikai viselkedés-mintázat korabeli megfelelője:
a (politkai)felelősség eltussolása, "vetítés" az akkori médiában(sajtó) !
Más, tanulságos:
Nekem az tűnt fel, hogy a II. V-h-s rész-sikereink többségénél szinte mindig ilyesmi volt a hadi-naplőkban:
"... a szabályzat "rugalmas" alkalmazásával --megszegésével???-- ...",
" ... a pillanatnyi helyzet igényelte önálló kezdeményezéssel..." => felrúgva az írásos eljárásokat,
"... vakmerő kezdeményezéssel..." => felsőbb utasítás nélkül/hiányában is...
Összegezve, kb.: A magyar Kiráyli Haderő részsikereinek többsége az elavult eszközök elavult harc-eljárásainak felrugásával, az alkalomhozz illeszkedő, korában újszerű alkalmazásokkal harceljárásokkal lett elérhető!
Ahogy az F-117 "lopakodó" lelövése is szerb(-magyar) részről!
Ilyen önállóságra, felkészítést nyomokban sem hallok a jelenlegi magyar katonai képzésben, és hát, khmmm, izééé,
@dudi sem erősíti bennem ezt a reményt!
Nem személyeskedő szándékkal írtam, sőt: a "rugalmas változás/változtatás képessége"-nek megszerzésére kivántam utalni a múlt béli tanulságokkal, mint a jövőbeni harctéri túlélés egyik legfontosabb tényezője.
... napi rossz módszer/példa: ukrán oldal, front!
A jó példa lassan, de egyre látványosabban, oroszos-lassú módon ismét: orosz oldal, front, változó taktika, harceljárások, a korábbinál gyorsabb --szinte már izraeli tempójú-- tanulási folyamat a kudarcokból!!!
A magyar helyzetre, erősen javasolt fejlődésre célozva a szomszédos események tanulságaiból!!!
U.i: Hunyadi tudta ezt művelni a legjobban a maga idejében, sokat tanulva a huszitáktól, más sikereiből/a másik oldal hibáiból!!!
A módszer örök, erősen javasolt nekünk, is ismét!!!
... a politikában is!!!
.