És még ti szidjátok a bocskorosokat, hogy köpönyeg forgatók! Mindig a másik oldalhoz akartok tartozni. Ezért kár bárkivel is szövetkezni!
Köpönyegforgató, hintapolitika, megbízhatatlan...
A magyar egyenes gerinc dicső romantikája, az bezzeg... már 1945-ben is bevált.
A románok időben ki tudtak lépni a szarból, meg is kapták Erdélyt, velünk meg feltörölték a győztesek a padlót.
Úgy vélem, a XX. század után az a mininum, hogy most nagyon látványosan végre azt tesszük, amit az átjáróház országunk geopolitikai lokációja megkövetel, azaz egyszerre mindkét oldalra állunk.
Látni kell, hogy a bezzeg osztrákok számára mi voltunk a románok, mégis bátran maradtak semlegesek, hiába volt látszólag drágább, mint a "majd megvéd minket a NATO".
Az osztrákok sokkal több lehetőséggel rendelkeznek, hogy mindenkivel megvan a viszonyuk, ezért senkinek se a kizárólagos kutyái.
A szövetségesnek kötelességei vannak, azt utasítgatni szokták, a semlegest meg inkább csak megkérni. Különbség.
A szövetségi tagságunk miatt kell szétbarmolnunk az orosz viszonyt, ami másnak lehet, hogy semmi, de nekünk nagyon nagy kár.
És miért?
Hogy támogassuk a velünk nyiltan ellenséges ukránokat, akik az amerikai alapkezelők profitja miatt háborúznak az oroszokkal?
Valamiért létezik a magyar politikai romantikában (= ezt jobb helyeken naívitásnak, illetve önsorsrontó ostobaságnak hívják) egy sehová sem vezető büszkeség, hogy ha már egyszer kiálltunk a vasúti sínre, akkor biza ott is maradunk, akkor is, ha jön a tehervonat.
Mindenki más meg ügyesen sáfárkodik az aktuális helyzettel és aszerint helyezkedik.