Kb itt kezdődött minden, 1995 óta vagyunk lefegyverezve, azóta a legnagyobb szövetségesünk óhajának értelmében:
A 2003-as lefegyverző turnéról ne is beszéljünk, olyan eszközöket vontunk ki amit a szomszédban most használnak.
Ezután következett a cirka 1500db manpads megsemmisítése 2005-ben, amit azóta sem pótoltak (mistral nem manpads ha ezzel jönne valaki).
Én amúgy őszintén meglepődtem amikor vettünk valami komolyabb technikát, hogy engedhették meg? Ki tudja azt...
Igen, amikor a fogalmatlan idealista rendszerváltók, illetve számító neoliberális lobbisták politikai elitje találkozott a tengerentúli Sam bácsi KKE geopolitikai képletét egyszerűsítő, lefegyverző-leuraló igényével.
Gondolj bele, az egész VSz a szovjet-orosz védelmi doktrína részeként egy felfegyverzett, de kontroll alatt tartott ütközőzónaként funkcionált Moszkva számára, hogy ne ismétlődhessen meg 1941 nyara.
Ez akkor és ott ugyanis mindörökre beléjük égett.
És persze ez nem volt ínyére a KKE térség szuverén országainak, habár néhányunk esetében a szovjet hard power nem csak azért volt erkölcsileg valahol érthető, mert a hard power önmagában is "világos, mint egy pofon", hanem, mert mi támadtuk meg őket először és nem fordítva.
(Utalok itt az angolszász, vagy francia soft powerre, ami egy nettó erkölcsi deficit, úgy, ahogy van. Az áldozatának örülnie kell, hogy megszállt országként "szövetséges" lehet a "jók" oldalán...)
Egyedül talán a lengyeleknek volt igazán jogalapjuk ezt a "fegyverbarátságot" megkérdőjelezni, mégis (vagy talán pont ezért) náluk alapította meg Moszkva a Varsói Szerződést, illetve, egyedül ők nem balhéztak össze komolyabban a szovjetekkel.
Mi igen, a keletnémetek, csehszlovákok szintén, a románok meg ki is rakták őket.
Nem véletlen, hogy 68 után a szovjetek is állítottak valamicskét a hangnemen, de a tradícionális, centralizált orosz védelmi doktrína alapjaiban maradt a régi.
A lényege, hogy Moszkva szava szent, Moszkva mindent tud, Moszkva dolga eldönteni, hogy kinek mi a dolga.
Ezért aztán az egész VSz és az országokba települt szovjet front haderők integráltsági foka messze nem volt, nem lehetett olyan fokú, mint a teljesen más szemléletű korabeli NATO-é.
Az orosz ugyanis úgy gondolkodik, hogy a részeknek nem kell látniuk az egészet. A siker kulcsa a magasabb nézőpontból szervezett különálló részek saját feladatra fókuszáltatása, ezt kell jól kitalálni.
Ez minden szinten tetten érhető.
Például a Magyar Néphadsereg feladata nem azért volt Észak-Olaszország elfoglalása a semleges osztrák Alpokon áttörve a Pó-síkságig, mert ez a Magyar Népköztársaság saját egyéni célja, hanem azért, mert ezzel biztosították volna a NATO blokkolását délről, hogy az itt állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport kiüthesse a burzsuj-fasiszta NATO délnyugatról várható támadó erejét.
Ne feledjük: 1941 nyara!
Ami nekünk idehaza értelmetlen katyvasz, az Moszkvában egy nagy, logikus egész.
És ez persze így igaz lefelé, az alakulatok szintjéig, vagy mégtovább.
Ma már talán különös (pláne az információs társadalom korában), hogy még olyan, egymástól kb 20km-re levő és azonos fegyverzetű és feladatkörű ezredek sem működtek soha(!) együtt, mint a tököli, vagy a kiskunlacházi, szimplán csak azért, mert két ezred feladatait hadosztály szinten határozták meg, annak a parancsnoksága meg Moszkvában volt. Mondom ezt úgy, hogy a hadseregcsoport parancsnoksága meg itt volt Mátyásföldön és Tökölön. Igen, de a feladatokat Moszkvában határozták meg.
A doktrína lényege tehát, hogy mindenki fókuszáljon csak a saját feladatára és ez garantálja, hogy az egyes erők a lehető legbiztosabban járulnak majd hozzá a nagy egész sikeréhez. Láthatjuk, hogy ez mennyire jött be tavaly Ukrajnában...
Na most, kanyarodjunk vissza 1991-95-re, a Magyar Honvédség leépítésére.
Washingtonban jól tudták, hogy az egész ex-VSz haderő a függetlenségükkel magukra maradt volt tagállamoknak külön-külön drága mulatság. Csak azt nem tudták, nem tudhatták biztosra, hogy a frissen beköszöntött elit- és kurzusváltás mennyire tartós, illetve hová fut ki. Azt se tudták, hogy a szovjet összeomlás után Oroszországgal mi lesz.
Az se volt világos, hogy a délszláv válság hova fog még eszkalálódni, pedig a volt Jugoszlávia nem is volt a VSz tagja.
Ott volt Magyarország és a szomszédaiban körös-körül a magyar kisebbségek. Jugoszlávia után mi lesz a magyar kisebbségekkel?
És ott volt a levitézlett, térdre rogyott Oroszország, a világ legnagyobb kincsesbányája. Na meg egyúttal a világ legnagyobb atomarzenálja is.
Magyarán, ki kellett húzni a KKE térség azon méregfogát, ami egy esetleges újabb politikai krízis esetén fegyveres "fejfájást" okozhatna Washingtonnak, aki Moszkvával ellenben egyátalán nem készült elhagyni Európát, pedig az oroszokkal ellenben ők nem is voltak "idevalósiak".
Szóval Washingtonnak tervei voltak, ehhez pedig le kellett fegyverezni a volt VSz-t, hogy Oroszország végleg elveszítse a 45 után kiépített védvonalát. És ebben a projektben az amerikai könnyen talált partnereket...
