A király az egy nagyon komoly intézmény. Vagy egyeduralkodónk van, vagy nincs királyunk, csak egy bohócunk. Namost a Szent Korona nem bohócsipka, tehát nincs opció. Az utolsó ténylegesen uralkodó királyunk V. Ferndinánd volt elvben, I. Ferenc meg a gyakorlatban. Ferenc József már nem uralkodott ténylegesen, csak részletekben, ez egyben a Monarchia sírásója is lett, leginkább a ciszlajtán parlamentarizmus működésképtelensége, a transzlajtán parlamentarizmus konoksága miatt, amit nem volt mivel ellensúlyozni a korlátozott uralkodói hatalom okán.
Körülbelül úgy képzeld el a méltó módon funkcionáló Szent Koronát, ahogy a Habsburgok védték a Szent Korona szuverenitását a vármegyék nemesi szuverenitásból népszuverenitásba hajló törekvéseivel szemben. Amíg tudták, aztán elbuktak és a Szent Koronát tönkretették a reformerek.
Nem hiszem, hogy te vagy bárki királyságot akar, mert ahhoz az kellene, hogy ne legyél Szent Korona-ellenes kuruc, mint a magyarországi monarchiával gondolatban kacérkodók döntő többsége (csak nagyon kevesen fogják fel, hogy nagyjából a XV. század vége óta létezett egy Szent Korona ellen irányuló irányzat, amivel szemben a Szent Koronát, annak abszolutizmusát védelmező királyi hatalom állt. Hunyadi Mátyás volt ennek az első képviselője, méghozzá a Szent Korona ellenes kortársak szemében olyan gyűlöletes képviselője, mint tetteiben bármelyik hozzá hasonlatos Habsburg-házi uralkodónk.
Vagy Szent Korona van vagy parlamentarizmus, de a kettő együtt nem megy, mert bármilyen vegyítés bohótréfává silányítja a monarchiát. Nem az Országgyűléssel, mint törvényhozó hatalommal van a gond, hanem a királyi hatalom korlátozásával. Ez utóbbi minden modern parlamentáris és demokratikus rezsimre, időben fokozódó mértékben jellemző egészen addig a pontig, amikor a királyság már csak egy család története az államot egykor valóságosan megtestesítő korona tradíciója helyett.
A királyságot csak két módon lehet a Szent Koronához méltóan helyreállítani:
Minden más megoldás bohóckodás lenne annál sokkal többet érő és érdemlő egykorvolt, ma halott tradíciókkal és azok fizikai megtestesülésével. Mert igen, a Szent Korona csak egy ékszer, Szulejmánnak igaza volt, nem valami fényes ráadásul. Csak akkor több ennél, ha létezik tradíció a kard, a vér és a szentség jogán, teljes mértékben premodern módon, mert nem a mi világunkhoz kötődik ez az intézmény. Pontosabban kötődhetne, de akkor meg kellene szabadulnunk a létező, valóságos magyar feudalizmustól idegen, nyugati, modern és demokratikus díszletektől, amikkel úgyse tudunk mit kezdeni azon kívül, hogy permanens kiskaput jelentenek a nemzet szétlopására és a hitványak meritokráciájára, mert egy diszfunkcionális rendszer a személyükben diszfunkcionális felhasználóknak kedvez! Ráadásul ez a megszabadulás felvetné a kérdést, hogy nem e a nyugatról importált modernizmus diszfunkcionalitása élteti e az egykor már felbomlott, de a demokrácia keretei között újratermelt feudalizmust. Mi van, ha megszabadulunk a zsákutcába jutott modernitástól és ott, a senkiföldjén egyszer csak kiderül, hogy nagyon is modernek vagyunk, csak a nyugati rendszer volt hitvány hozzánk!
Körülbelül úgy képzeld el a méltó módon funkcionáló Szent Koronát, ahogy a Habsburgok védték a Szent Korona szuverenitását a vármegyék nemesi szuverenitásból népszuverenitásba hajló törekvéseivel szemben. Amíg tudták, aztán elbuktak és a Szent Koronát tönkretették a reformerek.
Nem hiszem, hogy te vagy bárki királyságot akar, mert ahhoz az kellene, hogy ne legyél Szent Korona-ellenes kuruc, mint a magyarországi monarchiával gondolatban kacérkodók döntő többsége (csak nagyon kevesen fogják fel, hogy nagyjából a XV. század vége óta létezett egy Szent Korona ellen irányuló irányzat, amivel szemben a Szent Koronát, annak abszolutizmusát védelmező királyi hatalom állt. Hunyadi Mátyás volt ennek az első képviselője, méghozzá a Szent Korona ellenes kortársak szemében olyan gyűlöletes képviselője, mint tetteiben bármelyik hozzá hasonlatos Habsburg-házi uralkodónk.
Vagy Szent Korona van vagy parlamentarizmus, de a kettő együtt nem megy, mert bármilyen vegyítés bohótréfává silányítja a monarchiát. Nem az Országgyűléssel, mint törvényhozó hatalommal van a gond, hanem a királyi hatalom korlátozásával. Ez utóbbi minden modern parlamentáris és demokratikus rezsimre, időben fokozódó mértékben jellemző egészen addig a pontig, amikor a királyság már csak egy család története az államot egykor valóságosan megtestesítő korona tradíciója helyett.
A királyságot csak két módon lehet a Szent Koronához méltóan helyreállítani:
- a hódító jogán erővel a demokrácia ellenében.
- a demokrácia öngyilkosságával, a parlament mint intézmény önfelszámolásával.
Minden más megoldás bohóckodás lenne annál sokkal többet érő és érdemlő egykorvolt, ma halott tradíciókkal és azok fizikai megtestesülésével. Mert igen, a Szent Korona csak egy ékszer, Szulejmánnak igaza volt, nem valami fényes ráadásul. Csak akkor több ennél, ha létezik tradíció a kard, a vér és a szentség jogán, teljes mértékben premodern módon, mert nem a mi világunkhoz kötődik ez az intézmény. Pontosabban kötődhetne, de akkor meg kellene szabadulnunk a létező, valóságos magyar feudalizmustól idegen, nyugati, modern és demokratikus díszletektől, amikkel úgyse tudunk mit kezdeni azon kívül, hogy permanens kiskaput jelentenek a nemzet szétlopására és a hitványak meritokráciájára, mert egy diszfunkcionális rendszer a személyükben diszfunkcionális felhasználóknak kedvez! Ráadásul ez a megszabadulás felvetné a kérdést, hogy nem e a nyugatról importált modernizmus diszfunkcionalitása élteti e az egykor már felbomlott, de a demokrácia keretei között újratermelt feudalizmust. Mi van, ha megszabadulunk a zsákutcába jutott modernitástól és ott, a senkiföldjén egyszer csak kiderül, hogy nagyon is modernek vagyunk, csak a nyugati rendszer volt hitvány hozzánk!
